Tékozló szeretet

D

ávid király az Isten előtti csendben és az élet útját járva meglátja, mi az, ami rossz hatással van Isten gyermekeire, és rossz irányba tereli őket (Zsolt 37,1-20). Ezek a bosszankodás és az irigység. Bizony, hányszor bosszankodunk, amikor mások élete jobban alakul, őket elkerüli a rossz, vagy minden sikerül, amibe belefognak, mi pedig gyakran nézünk szembe kudarcokkal, sérelmekkel. Azonban a bosszankodás nem megoldás, és nem is segít a megoldás felé, mert nem a békességet munkálja a szívünkben, hanem inkább haragra gerjeszti a szívünket, megrontja kapcsolatainkat. A bosszankodást gyakran kíséri a mások sikerei iránti irigység. Dávid rámutat, gyakran a gonoszok, akik Istenre rá se hederítenek, sikeresek, anyagilag gyarapszanak, és felfelé ível a pályájuk.

A zsoltáros azonban az irigység és a bosszankodás ellenszereként az Úr előtti elcsendesedést ajánlja. Igen, az Úr előtti imádságban és igeolvasásban éljük át, hogy lecsillapodik a szívünk. Isten előtt másként látjuk a dolgokat, sőt, már nem másokra nézünk, hanem egyedül az Úrra. És aki az Úrra bízza magát, annak nem kell irigykednie. Mert Isten gyermeke királyi gyermek, nem koldus, hanem a nagy Király gyermeke, akiről Édesatyja mindenkor gondoskodik. A világ leggazdagabb embereinél gazdagabb az, aki Isten országának polgára. Az az özvegyasszony, aki az utolsó két fillérjét is a perselybe dobta, gazdagabb volt azoknál, akik nagy összegeket tettek feleslegükből a perselybe. Mert ez az asszony mindenét odaadta, így teljes szívvel bízott Istenben. További élete nem a pénztől, hanem Isten szeretetétől függött. Vajon mi tudunk-e így bízni az Úrban? Az az asszony ezzel a tettével megszabadult az aggodalomtól, és így nyugodt életet élt. Most már igazán hitben volt, mert attól függött a megélhetése, hogy igazán hiszi-e, hogy az Atya megadja mindennapi kenyerét.

Isten gyermeke tud gyönyörködni az Úrban. Ezt is meg kell tanulnunk, hogy Benne gyönyörködjünk, mert annyi minden csábítja a szívünket, és várja, hogy benne gyönyörködjünk, vele foglalkozzunk. Azonban az Úr Jézus a hívő ember vőlegénye - gyönyörködöm-e a vőlegényben? Ő tölti-e ki a gondolataim, szívem? Azt ígéri az Úr, hogy ha gyönyörködöm Benne, ha Vele foglalkozom, ha Igéje tölt be és teljes szívvel bízom Benne, akkor megadja szívem kéréseit. Igen, ha gyermeki bizalom van bennem az Ő irányában, átélem, hogy mindazt, amire szükségem van, megadja a számomra. A kisgyermek tudja, hogy a szülő mindig azt adja neki, amire szüksége van, és ami javát szolgálja. Azt is jó tudnunk, hogy van, amit nem szeretünk, de mégis a javunkat szolgálja. A kisgyermek is bízik a szülőben, tudja, ha fáj a torka és elviszi orvoshoz, az számára jó, akkor is, ha félelmetes és fájdalmas a beavatkozás. Mi már Pál apostol szavaival erősíthetjük nehéz helyzetekben magunkat: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van” (Rm 8,28).

Mindezt akkor tapasztaljuk, ha valóban ráhagyjuk az Úrra utainkat, vagyis engedjük, hogy vezessen és alakítsa életünket. Azt jelenti, hogy abban a dologban, amiben az Úr segítségét kérem, nem teszek semmit, amíg Ő meg nem mondja, mit kell tennem, vagy elém nem hozza a megoldást, azt, amit kértem.  Meg kell tanulnunk türelmesen várni. Gyakran azért gubancolódik össze az életünk, mert nem várjuk ki türelemmel, amíg Isten cselekszik, hanem egy idő után elfogy a türelmünk, és a saját kezünkbe vesszük az irányítást, vagy mi szerezzük meg magunknak, amire vágyunk. Azonban az Úr idejének a kivárása megkímél minket sok bonyodalomtól és sok idegességtől. Merjünk az Úrra hagyatkozni. Izráel problémája is az volt a pusztai vándorlás során, hogy hamar elveszítette türelmét, majd ebből kifolyólag a bizalmát is, amikor elfogyott az élelem. Pedig, ha hittel néznek felfelé és türelmesen várnak, megtapasztalják Isten gondoskodását. A hosszabb várakozási idő legtöbb esetben próba, Isten megvizsgálja a szívünket, kíváncsi, hogy akkor is bízunk-e beavatkozásában, amikor emberileg reménytelennek ítéljük meg a helyzetet, vagy már az utolsó lehetőséget is elmulasztottuk a cselekvésre. Ha ilyenkor is várunk, csodát élünk át, mert Isten számára soha nincs későn.

Jobb a kevés az igaznak - milyen igaza is van a zsoltárosnak, de vajon megelégszünk-e a kevéssel? Pedig a mi kevesünk sokkal több, mint például Pál apostol sokja. 

János folytatja Isten szeretete mélységének a feltárását, amit abból ismerünk meg, hogy elküldte Fiát a világ Üdvözítőjéül (1Jn 4,13-17). Micsoda szeretet, ideadja Fiát erre a gyűlölettel teljes, véres bolygóra. Nem félti tőlünk, mert tudja, hogy Nélküle elpusztítjuk egymást és önmagunkat. Jézus Krisztus eljövetele nélkül már nem lenne emberiség a földön, az Ő jelenlevő Lelke és általa a Lénye az, ami ebben még megakadályoz minket. Mert azért küldte el a Fiút a világba, hogy általa megmentsen bennünket. Nélküle nincs esélyünk az igazi emberi életre, a bűnből való szabadulásra, és nincs semmi esélyünk az örök életre. Karácsonykor köszönjük meg az Úrnak, hogy vállalta ezt az utat, és eljött az Atya világából a földre, és vállalta a bölcsőtől a keresztig való utat is, értem. Ne csak megköszönjük, hanem fogadjuk is be az életünkbe, majd maradjunk meg Benne. Mert csak akkor tudunk másként élni, ha mindenkor Benne maradunk. Ha kilépünk Belőle, kiszolgáltatottakká válunk, csak Benne vagyunk elrejtve, csak Benne van védettségünk.

Aki az Úrban marad, az a szeretetben marad, és az által Isten szeretete jelenik meg ebben a szeretetlen világban. Az igazi szeretet Isten, és aki Őt befogadja, abban az agapé szeretet lesz jelen. Erre a szeretetre jellemző, hogy képes áldozatot vállalni, veszteséget elszenvedni. Mert Isten is áldozatot vállalt értünk, amikor Fiát elküldte, majd a keresztre adta. Az agapé szeretet mentes az önzéstől, kész széttékozolni a szeretetét, amint azt a példázatbeli atya is tette két fia irányában. Áldjuk az Urat, amiért ránk, méltatlanokra tékozolta szeretetét. Ennek köszönhető, hogy még élünk, hogy még van esélyünk élni, szolgálni és dicsérni Őt.

Dicsőség mennyben az Istennek!

1. Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Isten -nek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek!

2. Békesség földön az embernek! :/: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet :/: A Jézushoz elvezet, Békesség, Békesség Embernek!

3. Dicsérjük a szent angyalokkal, :/: Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni Gyermeket, :/: Ki minket így szeretett, Dicsérjük, Imádjuk És áldjuk!

4. Ó, Jézus! ne vess meg bennünket, :/: Hallgasd meg buzgó kérésünket! Jászolodnál fogadjuk, :/: Hogy a vétket elhagyjuk, Ó, Jézus, Ne vess meg: Hallgass meg!

5. Dicsőség az örök Atyának :/: És értünk született Fiának, Mindkettő Szent Lelkének, :/: Áldások kútfejének: Dicsőség, Dicsőség Istennek!

Isten áldásával.