Várjad az Urat!

A

 nehéz időszakokban is az Úrban bízik a zsoltáros (Zsolt 27,1-14). Nem menekül el a problémák elől, hanem bátran szembenéz velük, mert tudja, Istenre számíthat. Sőt, egyedül Őreá támaszkodik. Az Úr a világosság, Ő mutat kiutat a szorultságból is. Így jöjjünk mi is az Úrhoz, ilyen bizalommal, nem kell félnünk semmilyen emberi hatalomtól, ellenségtől, mert az Úrra lehet támaszkodni. Akár egy hadsereg támadhat, Dávid nem fél, nem remeg, mert az Úr hatalmasabb mindenféle hadseregnél. Isten gyermekei gyakran megtapasztalták az Úr oltalmát, nehéz helyzetből való szabadítását, túlerővel szembeni győzelmét. A zsoltáros kimondja, mégis bízom, azt jelenti ez, hogy emberileg nincs értelme bízni, jobb lenne feladni, de ő nem emberi véleményekre ad, hanem az Úrra néz. Péter is emberileg és halász szemmel úgy gondolta, nem érdemes nappal a mély vízre evezni és kivetni a hálókat, de Jézus lényébe tekintve megváltoztatta véleményét, és így szólt: a te szavadra mégis kivetem a hálókat. Erre a "mégisre" van szükségünk nekünk is. Mennyivel előbbre lennénk hitünkben, ha nem ragaszkodnánk mereven a saját véleményünkhöz, hanem mégis nekifognánk. Bízzunk mégis abban, hogy lesz változás ott, ahol elakadtunk. Bízzunk abban, hogy mégis sikerülni fog. Mégis rendbe jöhetnek dolgaink, mert ennek a „mégisnek” az Úr a forrása.

Dávid bizalma az imádságos életből fakad. Odajárul rendszeresen az Úrhoz, és beszélget Vele. Szükségünk van erre, mert az Ő jelenlétében csillapodnak le idegeink, tisztul meg a látásunk. A zsoltáros szeretne mindig Isten közelében lenni, a templomban tartózkodni, mert ott jelen van az Úr. Ahol az Úr jelen van, ott megbékélés történik. Meg kell tanulnunk elcsendesedve gyönyörködni az Úrban, szemlélni az Ő szépségét. Az Úrnál oltalmat találhatunk, elrejt az Úr hajlékában, mondja Dávid. Hányszor megtapasztalta, hogy ellensége dühe elől elrejtette az Úr. Saul hányszor el akarta fogni, ám soha nem sikerült neki, mert Isten oltalmazta hűséges gyermekét. Menjünk mi is az Úr rejtekébe, keressünk Nála oltalmat.

Dávid bizonyságot tesz az Úr hűségéről, már ő megvallja, hogy ha apja és anyja elhagyná is, az Úr nem hagyja el övéit. Reménységet adó bizonyságtétel ez; aki az Úrban bízik, nem csalódik, ezt mondja majd Ézsaiás prófétánál maga az Úr. Ő nem hagyja el hűtlen népét sem. Ezt erősíti meg az Ószövetség is, a hűtlen nép mindig megtapasztalta Isten hűségét, szabadítását.

Mielőtt bármit is tennénk, várjuk az Urat. Várjunk rá, amíg cselekszik. Ha Rá várunk, megbátorodik a szívünk. Sőt, biztathatjuk magunkat: légy erős és bátor, mert segítségedre siet az Úr. A gyermek is megbátorodik, amikor meglátja szüleit, elmúlik félelme, és tudja, hogy most már nem kell remegnie, mert szülei közelében biztonságban van. Így várjuk mi is az Urat, ne féljünk, hanem bízzunk Benne. Előbb várjuk meg Őt, csak aztán cselekedjünk. Ne csak adventben, hanem mindenkor várjuk Őt. Várjunk Rá, várjunk az Ő megoldására, mert az mindig jobb, mint a miénk. Ne aggódjunk, ne csüggedjünk, hanem várjuk meg Isten munkálkodását.

Ma ismét az idős János apostol lábaihoz ülhetünk és leshetjük szavait. Igen, leshetjük, mert ő Jézus, az Isten Fia szemtanúja, amit mond, az hiteles, az valóság (1Jn 1,1-4). Amíg rá figyelünk, észrevesszük, hogy maga az Úr is odatelepszik mellénk. Kezébe veszi kezünket, szemünkbe néz, és lényéből békesség és szeretet árad a szívünkbe. Most már nem leszünk magányosak, most már van, Aki megért bennünket. Az élet árad szét lényünkben, mert Ő az Élet. Ezt tapasztalta meg János, amikor elindult és követte az Urat. Jézus az élet, és Ő a miénk is lehet. Amennyiben közösségbe kerülünk Vele, átéljük, hogy vezet az élet útján. Olyan jó, hogy nem egyedül kell járni, hanem a Mesterrel zarándokolhatunk.

Amit János papírra vet, az mind tapasztalat, sőt, ki van próbálva. Úgy ír az apostol, hogy előbb ő is kipróbálta, amit másoknak javasol. Ő közelről látta és hallotta Jézust, megtapasztalta csodáit, és ezek alapján bizonyossággal hirdeti, hogy Ő az Isten Fia, a Krisztus. Ő, a Krisztus, akire nekünk is szükségünk van. Nélküle sötétségben botorkálunk, tévúton járunk, azonban Ővele helyes irányba állhat az életünk.

Amit látott és hallott, azt továbbadja, nem sajátítja ki, mert minden ember számára Jézus a reménység. Sőt, Ő az egyedüli reménység arra, hogy megváltozhat az élet, és jobbá lehet. Jézus nélkül elvesztünk, mert a bűn, a régi természet diadalt vesz rajtunk. Jézus nélkül esélyünk sincs, Vele győztesek lehetünk.

Az élet, az örök élet megjelent, vagyis elérhetővé vált. Ha ma valami megjelenik, az azt jelzi, hogy már hozzáférhető, kapható. Így azután az örök élet is hozzáférhető a bűnös ember számára. Jézus Krisztus által, az Ő érdeméért lehet a miénk. Azért jött el, hogy helyettem, miattam és érettem meghaljon, és így megnyissa az üdvösség kapuját előttem.

Ó, lelkem szent napsugara!

1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd szakadna fel, S látás elől ne fedne el.

2. Ha csendes est szememre száll S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.

3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.

4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.

5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.

6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.

Isten áldásával.