Megajándékozott élet

M

inek örülök én (Zsolt 21,1-14)? Mi jelent örömöt a számomra? Dávid az Úr erejének örül. Megvallja, hogy számára az Úr erejének megtapasztalása jelenti az igazi örömöt. Mennyi mindennek tudunk örülni, gyakran jelentéktelen, értéktelen dolgoknak, Isten ezen emberének pedig az Úrban van öröme. Azt is megláttam ebből, hogy Dávid nem a maga erejére, képességeire épít, hanem egyedül az Úrra. Látjuk ez a Góliáttal való párviadala idején is - nem a saját erejével, a fegyverekkel, hanem az Úr nevével ment az óriás ellen. Dávid megtapasztalta Isten segítségét, és ennek ujjong. Igen, az Úrra ma is számíthatok, Ő most is kész gyermekeit megsegíteni a gonosz, a bűn elleni harcban, csak Hozzá kell fordulni.

Mit kérek az Úrtól? A zsoltáros életet, áldott, az Istent dicsőítő életet kért. Jó úgy kérni, hogy közben hálásak vagyunk az életért: ez Isten igazi és nagy ajándéka. Az élet nem véletlen, nem pusztán emberi vágyak eredménye, hanem ajándék. Isten azért adja, mert terve van velünk. Szeretetből indít el ezen a földi pályán, és azt akarja, hogy viszontszeressük és egész életünkkel Őt szolgáljuk. Tehát a zsoltáros életet, hosszú életet kért, mi pedig kérhetünk új életet, Krisztusban megújult életet,  sőt, krisztusi életet. Mert nem az a legfontosabb, milyen hosszú a földi életünk, hanem az, hogy hogyan éljük meg? Milyen a tartalma? Telik vagy múlik? Mert azért hív el az Úr, hogy bizonyságtevő legyen az életünk, ahogyan Péter első levelében olvastuk: legyünk készek számot adni a bennünk élő reménységről. Kérhetem, hogy merjek számot adni hitemről, mert néha azt látni, mintha nem volnánk elég bátrak, nem merjük mindig őszintén vállalni tanítványságunkat. Gyakran féltjük magunkat. Kérjük az Urat, erősítsen meg, hogy mindig el merjük mondani, Kihez tartozunk, és merjük vállalni döntéseinkben is az Úr szavát. Jó lenne, ha mindig azt tennénk, amit mond az Úr, pontosan úgy, ahogyan a kánai menyegzőben a szolgák tették.

Az élet harcaiban is az Úrban bízik a király, tőle várja a segítséget, és hiszi, hogy az Úr győzelmet ajándékoz neki. Tudja, hogy Isten futamítja meg az ellenséget, tehát nem önmagában bízik, hanem a Mindenhatóban. Jó így tekinteni mai napunkra, az előttünk álló feladatokra, hogy Isten előttünk jár. Bízhatunk abban, hogy Ő munkálkodik. Menjünk úgy a legnehezebb feladatoknak, hogy az Úr segítségére hagyjuk magunkat; ne szabjuk meg, mit és hogyan tegyen, hanem engedjük, hogy cselekedjen. Merítsünk erőt a Jézusról szóló bizonyságtételekből: amikor Ő megjelenik, az ördög távozik. A gonosz nem bírja elviselni Jézus jelenlétét, nem érzi jól magát a közelében, és ha Jézus a szívünkben tartózkodik, az ördög el fog távozni. Jézus előtt megnyílik az ajtó. Maradjunk mindig a nyomában.

Péter apostol immár a második levelét írja, egyrészt azért, mert egyszerre mindent nem lehet elmondani, és az élet is hoz újabb kérdéseket, amikre meg kell adni a választ (2Pét 1,1-9). Másrészt ír, mert tele van a szíve Jézussal, a tőle kapott új élettel, és ezt nem tudja magában tartani, ezt tovább kell adni. Az a csodálatos, amikor annyira betölti az Úr a lényünket, hogy nem tudjuk magunkban tartani, és tovább kell adni. Ezt el kell mondani, mondjuk el ma is, azt, amit kaptunk, adjuk tovább az Úrban való örömünket.

Elmondja, sőt, kéri, hogy a kegyelem segítse a hívőket az Úr megismerésében. Nem elég megtérni, hanem ebben előbbre kell haladni. Arra kell törekednünk, hogy minél jobban megismerjük Őt. Hogyan ismerhetem meg jobban az Urat? Az Ige folyamatos olvasása és megélése által. Az életünk harcai, szolgálataink közepette látjuk meg igazán, Ki is a mi Urunk. Hányszor rácsodálkozom az Úr nagyságára, hatalmára és szeretetére.

Péter elmondja, hogy az Úr mindennel megajándékozza gyermekeit, ami az élethez, a hívő, Istent dicsőítő élethez szükséges. Isten felkészít az új életre. Nem enged el felkészületlenül. Mindennel megajándékoz, amire az élethez szükségünk van, de Hozzá kell fordulni, Tőle kell várni. Oly sokszor másfelé fordulunk, emberektől, kapcsolatoktól várjuk a segítséget, a megoldást. Pedig elég lenne csak hitben Hozzá kiáltani. Az Úr soha nem hagy cserben, nem hagy egyedül a bajban, Őreá mindig, tehát ma is lehet számítani.

Tehát az Úr mindent megad ahhoz, hogy növekedhessünk hitünkben. Azonban a lehetőségekkel élni kell. Minden igyekezetetekkel azon legyetek, írja az apostol, tehát nekem is igyekezni kell megtalálni a növekedés lehetőségeit. A hívő életben sem röpül a sült galamb a szánkba. Nekem kell áron is megvenni az alkalmakat, vagyis van, hogy áldozatot is kell hozni azért, hogy halljam az Igét, vagy legyen időm olvasni Isten szavát.

Az Úr azt akarja, hogy ne legyünk tétlenek, hanem cselekedjünk, gyümölcsöt teremjünk. Azért biztosítja a feltételeket, hogy gyümölcstermő, hálás életet éljünk.

Atyám, két kezedben

1. Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.

Biztonságot csak tőled kapok.

Újjá így teremtesz, sebem ápolod.

Boldogság, hogy itt van otthonom!

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram!

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

2. Atyám, két kezedben teljes az öröm,

Ajándékodban gyönyörködöm.

Tékozlóként éltem, tárva most karod,

Hűtlenségem nem hánytorgatod.

Refr.

3. Atyám, két kezedben bátran sírhatok,

Fájdalmaim hordozod, tudom.

Ott fönn a kereszten, áldó két kezed,

Bűneimmel én szegeztem fel.

Refr.

Isten áldásával.