Örök élet Krisztusban

A

 szenvedő, tusakodó ember az Úr előtti gyötrelmében meglátja, hogy mulandó az élete (Zsolt 39,1-40,18).  Ezzel egyszer szembesülni kell, és jó, ha minél korábban felismerjük ezt a valóságot, és úgy élünk, mint akik vándorok ezen a világon. Aki tudja, hogy lejár életének ideje, másképp fog hozzáállni. A zsoltáros meglátja, hogy nem cél a gyűjtögetés. Nem segít a nagy vagyon sem, mert nem vihetjük magunkkal. Dávid felismeri, hogy mindent itt hagyunk. A láthatatlan világba semmit nem viszünk magunkkal, oda csak életünk, tetteink követnek, amiket Isten mérlegre helyez. Ott derül ki, mit ért az életünk, volt-e benne maradandó. Csak az marad meg, ami Istenből, az Ő szeretetéből fakadt, ami szolgálat volt.

Azért is szükséges másképp állni földi életünkhöz, és a vagyonszerzés helyett a kapcsolatokra helyezni a hangsúlyt, mert földi kincsünk Isten előtt mit sem ér. A legértékesebb valuta, az aranytartalékok sem szerezhetik meg számunkra bűneink bocsánatát, az örök életet. Az Ige kijelenti számunkra, hogy ezek hiábavalóságok, az egyedüli érték Jézus vére. Általa mentett meg az Úr az örök haláltól. „Tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből” (1Péter 1:18). Mindezeket felismerve a zsoltáros is az Urat hívja segítségül, Hozzá fohászkodik. Emeljük mi is Urunkhoz szívünket, és a hiábavaló dolgok helyett vessük Belé bizodalmunkat.

A negyvenedik zsoltár már a bajban átélt szabadulásról énekel. Dávid hálát ad az Úrnak, mert nem hiába várt. Aki őszintén az Úrhoz fordul, nem hiába teszi, megtapasztalja Isten segítségét, lehajló kegyelmét.

Fontos meglátnunk, hogy Dávid számára sem azonnal jött a segítség, várni kellett. Az Istennel való kapcsolatunk fontos eleme a várakozás. Amikor feltárjuk Előtte problémáinkat, Isten meghallgatja, de nem mindig válaszol vagy avatkozik be azonnal. Van, hogy az üzenet így szól: várj! Ne legyünk mi sem türelmetlenek, tanuljunk meg várni az Úrra, mert segítsége idejében fog jönni.

Dávid a megmenekülés után nem feledkezik meg Szabadítójáról, hanem dicséri Őt. Mi se feledkezzünk meg Urunkról, dicsérjük Őt, mások előtt is. Merjük elmondani, hogy nem mi oldottuk meg életünket, hanem az Úr könyörült rajtunk.

János apostol bizonyságot tesz az örök életről, és elmondja, hogy ez Isten Fia, Jézus Krisztus által elérhető a számunkra (1Jn 5,6-17). Isten Jézusba belecsomagolta az elmúlhatatlan életet, és átnyújtotta a számunkra. Az örök élet csak Jézusban elérhető, nincs más mód arra, hogy a bűn, a halál hatalmából kikerüljünk. Mégis sokan nem akarják ezt elfogadni, különféle praktikákhoz, gyakran a gonosz segítségéhez fordulnak, azonban az Élet csak Jézus által érhető el. Sőt, nemcsak az örökkévalóság kapuját nyitotta meg Jézus előttünk, hanem már itt a földi életben minőségi életet biztosít számunkra. Aki befogadja Jézust, abban minőségileg új élet bontakozik ki. Másik helyen olvassuk: isteni természet részesei leszünk. Jézus indulata fog munkálkodni bennünk. Az Ő indulata pedig az alászállás, a megalázkodás, a szolgálat indulata. Engedjük, hogy ezzel töltsön fel bennünket.

Rámutat az apostol, hogy aki hisz Isten Fiának a nevében, annak örök élete van. Határozottan jelenti ezt ki. Aki hisz Jézusban, mint személyes megváltójában, aki átéli, hogy megbocsáttattak bűnei, annak örök élete van. Fogadjuk ezt az Igét hittel, ne érzéseinkre, tudásunkra, hanem az Igére építsünk. Van-e már üdvbizonyosságom? Eljutott-e szívemig az Úr üzenete, és befogadtam-e már Jézust a szívembe? Ha mindez végbement, örök életem van. Adjak érte hálát, és éljek a továbbiakban Isten gyermekeként, éljek az üdvbizonyosság örömével a szívemben.

Isten gyermekeként élni azt jelenti, hogy bízom mennyei Atyámban. Merek Tőle kérni hittel, mert tudom, hogy meg fog hallgatni, sőt, már meg is hallgatott. Ő megadja, amit kérünk, amire szükségünk van. Maga az Úr is hangsúlyozta: ha ti gonosz létetekre tudtok jókat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább a ti mennyei atyátok (Lk 11,13).

 Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.