Jézus nevében

E

gy újabb zsoltárgyöngyszemet olvasunk (Zsolt 25,1-11). Ez is Dávid szívében jött létre, egy megtapasztaláson nyugvó mélyről jövő vallomás. A királynak rendszeres kapcsolata van Istennel, ez nem alkalmi imádság, hanem az állandó kapcsolatból fakadó mély vágyakozás. Ő állandóan vágyakozik Isten után, Hozzá emeli lelkét. Jó, ha rendszeresen az Úrhoz emeljük lelkünket, mert az Ő közelében megtisztul, lecsillapodik és új látást nyer. Amikor a mindennapokban felzaklatódunk, emeljük szívünket az Úrhoz, keressük Őt tudatosan. Ne gondoljuk, hogy feszült idegállapotban vagy haraggal a szívünkben nem lehet Istenhez fordulni. Ezt a sátán akarja elhitetni velünk. Pontosan ekkor van a legnagyobb szükségünk arra, hogy eltávolodjunk környezetünktől, az adott problémától, és keressük az Urat. Az Előtte való csend, az elmélyült imádság a legjobb nyugtatószer, egyedül az Úr képes lecsillapítani felzaklatott idegeinket. Meg kell próbálni a feszültséget zsoltárral, énekkel és imádsággal feloldani. Erre kell egy kis időt szánni, a nyugtató lehet, hogy gyorsabban hat, amíg hat, de pont azért borulunk ki, mert nem vagyunk eleget csöndben.

Az Úr előtti csöndben lecsillapodik a szívünk, már nem akar maga mindent elrendezni, nem akar az ellenségeinek megfizetni, nem akar bosszút állni, hanem engedi Istent cselekedni. Az Úr előtt mindig másként látjuk a dolgokat, felismerjük, hogy nem a miénk, hanem az Úré a bosszúállás, miénk a szeretetben való szolgálat.

Dávid nem gondolja magáról, hogy mindent jól tud, ezért kéri az Urat, hogy ismertesse meg vele azt az utat, amelyen járnia kell. Mint királyt könnyen megkísérthetné az a gondolat, hogy vannak tanácsadói, így nincs szüksége Istenre. Mi hányszor gondoljuk: nem kell az Úrtól segítséget kérni, hiszen mindenhez jól értünk.  Legyen ma is az imádságunk: utaidat, Uram, ismertesd meg velem! Ez az imádság alázattal teljes, mert kifejezi, hogy segítségre van szükségem. Merjük elmondani az Úrnak, ha nem látunk világosan, ha nem tudjuk, merre kell mennünk. Ne szégyelljük az emberek előtt, ha tanácstalanok vagyunk. De ne kapkodjunk, ne fussunk fűhöz-fához, hanem forduljunk Istenhez. Ezt követően legyen bátorságunk és türelmünk megvárni a választ.

Dávid azt is meglátja az Úr előtti csendességben, hogy a múlt vétkeit is az Úrral kell rendezni. Csak akkor lehet lezárni a mögöttünk levő utat, ha bocsánatot nyerünk az Úrtól. Az Úr Jézus vére törli el bűneinket, de meg kell őket vallani. Jó látni, hogy a zsoltáros nem legyint, nem mondja, fiatalkori csínyek, hanem felismeri a bűnt az életében. Mert fel kell ismerni, bűnnek kell látni, azután meg kell vallani. Az őszintén megbánt bűn bocsánatot nyer. A bűnbánat nagyon lényeges, mert a megtéréshez ezen keresztül vezet az Úr. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat, anélkül pedig nincs új élet.

De nemcsak a múltbeli, hanem a jelenkori bűneinkért is bocsánatot kell kérni. Dávid látja, hogy most is sok bűne van. Mi takargatjuk vétkeinket, nem szeretünk róla beszélni, elhisszük, hogy nálunk minden rendben van. Legyünk őszinték Isten előtt, és ismerjük el, hogy nem haladtuk még túl a bűnt, bizony, jelen van az életünkben. Állandóan vétkezünk az Úr és egymás ellen, de az Úr Jézus nevében kérhetünk bocsánatot és kegyelmet. Az Ő nevéért van megbocsátás, az Ő nevéért van új élet. Meneküljünk Jézus nevéhez, mert az Ő neve oltalom, az Ő neve szabadítás.

Péter apostol levelében emlékezteti olvasóit mindazokra, amiket már tőle és a többi apostoltól halottak, illetve, amiket a próféták is mondtak a számukra (2Pét 3,1-7). Szükség van az Úr szavaira, ígéreteire való emlékezésre. A világ könnyen elterel Isten üzenetétől, meg vannak olyanok, akik szándékosan gyengítik a hitünket. Azonban ha kézbe vesszük a Szentírást, és folyamatosan olvassuk, megerősödünk, világos lesz a látásunk, és nem fogunk megijedni, összezavarodni. Az Ige rendszeres olvasása tisztán tartja gondolkodásunkat, és segít tájékozódni.

Az apostol korában voltak, akik kigúnyolták a tanítványokat, mert várták vissza az Urat. A csúfolódás alapja az volt, hogy már több évtized eltelt, több tanítvány meghalt, és még mindig nem jött vissza az Úr. Ebben a témakörben ad számukra felvilágosítást Péter, és irányítja tekintetüket az Úrra és a bibliai összefüggésekre. Mert mindig összefüggésében kell tanulmányozni a Bibliát. Az ígéret nem változott, nem is marad el a beteljesedés, csak a maga idejében fog megtörténni. Noé idejében Isten egyszer már megítélte a földet, özönvíz pusztította el mindazokat, akik nem hittek Neki. Isten Noé által kijelentette ítéletét, de adott lehetőséget a megtérésre, a megmenekülésre, mégpedig a bárka által. Aki komolyan vette, amit Noé mondott, életben maradt. Bizony, csak kevesen, csak Noé családja vette komolyan az üzenetet.

Az ígéret beteljesedik, de később, írja Péter, mert nem adottak még a feltételek. Akkor nem voltak adottak a tűz számára. Másrészt Isten időt hagyott az evangélium terjedésére. Félre lettek téve, írja az apostol, azért, hogy minél több lélek életre jusson. Hálát adhatunk az Úrnak, hogy mi is hallhatjuk az evangéliumot, átélhetjük Isten kegyelmét. Azonban azt is meg kell látni, hogy a mai korban már könnyen elpusztulhat minden tűz által. Az ember annyi tömegpusztító fegyvert halmozott fel, annyi veszélyes energiát tárol, hogy bármikor elpusztíthatja önmagát. Azonban az Úr nem ezt akarja, hogy elvesszünk, hanem, hogy megtérjünk és éljünk. Munkálkodjunk azért, hogy minél többen életre jussanak, ne a pusztító fegyverek, hanem a megbocsátás, a megbékélés, a krisztusi élet járja át korunk emberének a szívét.

 Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.