A legnagyobb jel

A

 mai Igerész megmutatja Isten gyermeke és a világ fiai közötti különbséget (2Sám 10,1-19). Dávid, aki az élő Istent képviseli, együttérzően viszonyul ammón királyának fiához a gyászában. Az együttérzés mellett hála is van a szívében, mert nem felejtette, el, hogy korábban Náhás is irgalmas volt vele szemben. Isten gyermeke nem felejti el mások szeretetét, jótetteit. Az idő múlása nem teszi feledékennyé, hanem mindenkor igyekszik a jót hálával viszonozni. Háláját egy pogány uralkodóval szemben fejezi ki Dávid, tehát nem mondja azt, hogy mivel ő nem Isten gyermeke, nem közénk tartozik, nem vonatkozik rá a hála. Dávid mindenkivel szemben hálás, és meg tudja még az idegennek is köszönni, amikor jót tesz vele. Tudunk-e hálásak lenni azoknak, akik nem tartoznak közénk, de kisegítettek bennünket? Meddig tart a barátság, a jó viszony? Csak addig, amíg a másikból érdekeink származnak, és aztán elfordulunk tőle, vagy kitartunk a másik mellett akkor is, ha mindenben nem értünk egyet?

Az ammóniak viselkedése Dávid követeivel szemben megmutatják, hogy a világ fiai tele vannak bizalmatlansággal és gyűlölettel. Nem tudják elképzelni, hogy Dávid őszinte megbecsülését és vigasztalását fejezi ki. Aki Istent nem ismeri, az el sem tudja képzelni, hogy van önzetlenség is, és hogy a tőlünk különböző embert is meg lehet becsülni. Jó lenne, ha általunk is ezeket a tulajdonságokat látnák az emberek, mert bizony, Isten mai gyermekei nem mindig Dávidhoz hasonlóan cselekszenek. Miért viselkedett így ammón vezetése? Miért voltak tele előítélettel? Talán azért, mert magukból indultak ki, ők bizonyára rosszindulattal közelítettek volna Dávid királyhoz. Ezt a rosszindulatot vetítették ki most rá. Gyakran a magunkban lévő gonosz indulatot vetítjük ki másokra, úgy gondoljuk, hogy környezetünk is úgy cselekszik, ahogyan mi is tennénk hasonló helyzetben. Kérjük, hogy Urunk tisztítsa meg a szívünket, vegye ki az előítéletet, és oltalmazzon meg attól, hogy a magunk szennyesét másokra adjuk. Urunk nem viseltetett előítélettel, hanem még a bűnök mélységében élő emberek számára is azt hirdette, hogy megváltozhat az életük. Hitte, hogy az Atya kegyelme által új emberré lehetnek a bűnös emberek. Igen, Ő a gyógyulás lehetőségét hozta el, és mindenki számára felkínálta.

Érdemes megfigyelni, hogy a gonosz Hánún a zsidó követek megcsúfolása után fél, azt gondolja, Dávid majd megtorolja az embereit ért sérelmet. Azonban Dávid csak védekezik az ammóniak gonoszságával szemben. Jóáb Istenhez fordul segítségért, és az Úr megoltalmazza népét. Az arámok szövetségeseket keresnek, ám Dávid az Úrnál talál oltalmat. Az ellenséges koalíció vereséget szenved és békesség alakul ki a környező népekkel szemben. Az Úr csodálatosan oltalmazza népét - amíg az Ő útjain járunk, addig Isten megőriz a gonosz támadásaival szemben. Fontos látni, hogy Dávid egyedül az Úr segítségében bízott, nem kötött más népekkel szövetséget, mert hitte, hogy az Úrnak van hatalma megvédeni övéit. Ilyen bizalommal bízzuk mi is magunkat az Úrra.

Ha Máté evangéliumának elmúlt fejezeteit felelevenítjük magunkban, azt látjuk, sok jelet vitt végbe az Úr (Mt 16,1-12). Sok olyan tettet hajtott végre, amelyek azt mutatják, hogy Isten országa kétség nélkül elérkezett hozzánk.  A vízen járást követően maguk a tanítványok vallották meg a hitüket és mondták Jézusnak: Bizony, Isten Fia vagy! Sokan jöttek Jézushoz, mert megtapasztalták, hogy Isten van jelen általa. Sok beteg ember gyógyult meg, többen bűnbocsánatban, szabadításban részesültek, és akik őszintén közeledtek Hozzá, ezen tettek által meglátták, hogy Jézusban az élő Isten jött el hozzánk.

Azonban vannak, akiknek semmi nem elég, akik mindig kételkednek, kukacoskodnak, ilyenek a farizeusok és a szadduceusok, nekik nem elég, amit eddig láttak és hallottak, valami egyedi, mindent fölülmúló, megdönthetetlen bizonyítékot akarnak. Azonban Jézus nem ad új jelet a számukra, hanem arról beszél nekik, hogy ők az Írásokban jártas szakemberek, így mindabból, amit eddig Jézus tett, fel kellene ismerni, kivel állnak szemben. Rámutat az Úr, hogy az égbolt kinézetéről meg tudják mondani, milyen idő várható. Tehát ha az időjárás-előrejelzésből profik, akkor Isten országnak a jeleit is fel kéne ismerni.

Ezzel a képmutatásunkat leplezi le az Úr, hiszen mi már még profibbak vagyunk az akkori embereknél, hetekre előre jelezzük az időjárást, rengeteg ismeretanyaggal rendelkezünk, csak épp az idők jeleit nem ismerjük fel. Pedig ez lenne a legfontosabb, meg kellene látnunk, hogy Isten országa nem eljövendő, hanem Krisztusban már eljött, így már nem várni kell a megváltót, hanem az Úr Jézusban felismerni. Lássuk meg, hogy eljött az, aki mindennemű problémánkra megoldást kínál. Isten elküldte már számunkra a Megoldást, csak meg kellene látnunk. Ehelyett nekünk nem elég, amit Isten adott, hanem valami másra várunk.

Mi már ismerjük a nagy jelet, a Jónás jelét, ami még akkor hátra volt. Mi már tudjuk, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, mert az emberek megölték ugyan, de az Atya kihozta a halálból. Ahogyan Jónást három nap múlva partra tette a cethal, úgy nyílt meg a föld gyomra, és jött ki az életre az Úr. Jézus legyőzte feltámadása által a halált. Ő a szabadító, a Megváltó, nincs másra szükségünk, és más nem is tudja azt megadni, amit Ő. Senki nem diadalmaskodott még a halál fölött, csak egyedül Ő. A legnagyobb jel Jézus feltámadása. Ennél több és nagyobb jelet nem kapunk.

Azonban nemcsak a nép vezetői vannak dilemmában, és kételkednek Jézusban, hanem maguk a tanítványok is. Számukra is szinte minden nap új csodára van szükség, hogy végre hitből éljenek. Mennyi mindent átéltek, mégsem értik Jézust. Még sincs bizalom a szívükben, hanem féltik magukat. Az egyik dolog, hogy még mindig aggódnak, még mindig nem látják, hogy nincs okuk az aggodalomra, mert életük jó kezekben van. Úgy látszik az ötezer és a négyezer ember megelégítése sem győzte meg őket. De nem vagyunk-e mi is hasonlók a tanítványokhoz? Mennyi csodáját megtapasztaltuk az Úrnak, hányszor átéltük, hogy megsegített minket, és mégis egy-egy kritikus helyzetben aggódunk. Kérjük Urunkat, emelje ki szívünkből az aggodalmat, hiszen, aki Isten országnak a polgára, nincs oka aggódni. Másrészt az aggódás nem oldja meg a problémákat, sokkal inkább az élő hit. Igen, ha hittel tekintünk Urunkra, meglátjuk a megoldást, átéljük, nem kell félni megélhetésünk miatt, mert tudja, mire van szükségünk.

Azt is megláthatjuk, mennyire más hullámhosszon vannak a tanítványok. Nem értik Jézust, amikor ő a farizeusok tanításáról beszél; kenyérre gondolnak. A hasuk függésében élnek. Nem hasonlítunk mi is hozzájuk? Hányszor nem értjük az Urat, és csak magunkkal, megélhetésünkkel vagyunk elfoglalva, és nem látjuk, hogy a lelkiek, az Ige ismerete, a tiszta tanítás fontosabbak. Az sem mindegy, hogy kitől tanulunk - azért, mert a farizeusok képzettek és elismertek, még a tanítványok számára nem alkalmas tanítók, mert nem ismerik a Krisztust. Számukra Jézus még nem megváltó. A tanításokat is meg kell rostálni, az Ige tükrébe kell helyezni, és nem lehet mindenkit követni, azért, mert népszerű. Mindig figyeljünk a Lélek vezetésére.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.