Mit használ az embernek...?

D

ávid úgy gondolta, sikerült elrendezni ezt az ügyet, senki nem ismeri a valóságot (2Sám 12,1-31). Azonban Isten cselekszik, neki nem tetszik az, amit Dávid tett. Szomorú, hogy Isten gyermeke ilyen mélyre jut, ezért kell nekünk is vigyázni, mert aki áll, bármikor eleshet, ha nem ügyel. De nem kötelező elesni, amennyiben teljes szívből komolyan vesszük az Úr szavát, éljük, amit mond, meg lehet maradni a hit útján.

Az Úr elküldi Nátán prófétát, aki egy kis történeten keresztül próbálja ébresztgetni a király szunnyadó lelkiismeretét. Azonban ő nem ébred, más bűnét meglátja és haragra lobban, mindjárt ítélkezik is. De nem veszi észre, hogy róla van szó. A próféta hirdeti az Igét, de a király nem magára alkalmazza, nem veszi észre, hogy róla van szó. Vajon észrevesszük-e, hogy az Igében rólunk van szó? Engem szólít meg az Úr, és azt tárja elém, aki vagyok. Isten az Ige által nem másokról akar velünk beszélni, nem a másik ember felett való ítéletet bízza ránk, hanem azt akarja, hogy a tükörbe tekintve meglássuk, rólunk van szó. Az Ige csak akkor segít, ha ezt meglátjuk.

Amikor Dávid kimondja a gazdag ember feletti ítéletét, a próféta bátran rámutat, és így szól: „Te vagy az az ember!”. A napi Igét olvasva mindig ki kell hallanom az Úr szavát: „Te vagy az az ember!”. Igen, én vagyok az, akit most az Úr megszólít, és akinek leleplezi a bűneit. Most nem a másik emberrel, hanem velem akar foglalkozni Isten. Amikor az Úr rám mutat, és így szembesít azzal, aki vagyok, tulajdonképpen segít rajtam, mert nem hagyja, hogy elnyeljen a bűn. Nem engedi, hogy becsapjam magam, és azt gondoljam, minden rendben, azt tehetek, amit én akarok. Az Ige mindig leleplez.

A próféta Isten ítéletét hirdeti a király fölött, tettének következményei lesznek, mert a bűn mindig következménnyel és büntetéssel jár. Dávid Isten előtt utálatos dolgot cselekedett, ráadásul félreismerte, nem látta meg, mennyi mindent megkapott az Úrtól, és még többet is kapott volna, ha kért volna. Soha ne feledjük, hogy számunkra mindig a kérés a járható út. Nem elvenni kell, megszerezni, hanem az Atyától kérni.

Dávid megrendül és megvallja az Úr előtt vétkét. Végre magához tér, és ez méltányolható, nem távolítja el a prófétát, hanem kimondja: vétkeztem. Az egyetlen megoldás a bűnbánat, a bocsánatkérés. A próféta hirdeti számára bűnei bocsánatát. Azonban a vétek nem múlik el nyom nélkül, hatása érzékelhető lesz Dávid további életében. Mert a bűnre van ugyan bocsánat, de a megtörtént eseményeket nem lehet meg nem történtté tenni. Van következmény, és azt Dávidnak is vállalnia kell. Sőt, bűne kihat a családi életére is. A vétek következménye a jövőt is meghatározza. Jó hátratekintve bűnbánatot tartani és az Úr előtti csendben meglátni múltunk vétkeit. És a mai problémákban vegyük észre azt, ami a múlt következménye, amiért mi vagyunk a felelősek. Ha ez megtörtént, kérjük az Úr irgalmát, hogy csökkentse a negatív hatásokat, és cselekedjen kegyelmesen.

A bűnös kapcsolatból született gyermek meghal, de Isten egy másik gyermeket ad a számára, aki majd áldott lesz az Úr előtt. Tulajdonképpen Isten a bűnből is jót képes kihozni, hiszen Betsabénak ez a gyermeke Izráel nagy királya lesz. Azonban addig sok nyomorúságon kell keresztülmennie a királynak. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy soha ne mi akarjuk erőszakkal megszerezni, amit szeretnénk, hanem mindig kérjünk az Úrtól. Másrészt elégedjünk meg azzal, amit már megkaptunk.

Péter felismerte, hogy Jézus a Krisztus, most pedig megtudja, hogy milyen úton halad a Megváltó (Mt 16,21-28). Nem engedi az Úr, hogy a saját váradalmaikat ragasszák Őhozzá. Elmondja, hogy sokat kell szenvednie, és meg fogják ölni. Péter ezt már megint nem képes feldolgozni, az ő Messiás-képébe a halál nem fér bele, így megmondja Jézusnak, hogy ez nem történhet meg Vele. Megdöbbentő, hogy hányszor akarjuk megmondani az Úrnak, mit tegyen, és mit ne. Hányszor mondjuk, hogy egy hívővel ez nem történhet meg. Jézus helyreigazítja Pétert, és azt mondja, amit most mondott, már nem kinyilatkoztatás, ez már a sátántól van. Még Péter is lehet a sátán eszköze, még a hívőt is felhasználhatja a sátán, ha nem figyel.  A sátán célja pont az volt, hogy Jézus ne menjen a keresztre, mert ő nem akarta, hogy megmentse a bűnösöket. Jézus rámutat, Péter a saját dolgaira gondol csak, az vezérli, ami neki jó, és nem gondol Isten akaratára. Hányszor mi is csak azt tartjuk szem előtt, mi nekünk a jó, de nem vesszük figyelembe, mit akar az Atya.

Jézus követése a keresztről, a szenvedésről szól. A keresztet felvéve követhetem csak, ami azt jelenti, hogy a kereszten a saját vágyamnak és akaratomnak kell megfeszülni, hogy többé már ne én éljek, hanem a Krisztus éljen bennem. A tanítványság meghalással kezdődik: meghalok a magam számára, és élek az Istennek, Jézus által. Tehát a kereszt nem a másik ember, nem a különféle bajok, hanem az én számomra készített kivégző eszköz, amin a régi természetemnek, bűneimnek kell meghalnia.

Ne féljünk Krisztusért elveszíteni az életünket, meghalni a magunk számára, mert aki ezt vállalja, az életet nyer. Ma az emberek többsége a világot akarja megnyerni, és nem veszi észre, hogy rámegy az élete, az üdvössége. Mert a világ megöli a lelket. Bizony, sok ember kárt vallott már lelkében, pedig sok mindent megszerzett, mert a lelket csak Isten szava, az Úr Jézus lénye képes megelégíteni és megmenteni. Merjünk mindent elengedni, hogy Krisztusban életet nyerjünk.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

 

Isten áldásával.