Százannyit

D

ávid a maga választotta úton egyre nagyobb bajba kerül, innen már csak Isten kegyelme által van kivezető út (1Sám 29,1-11). Amikor átengedjük magunkat a félelemnek, saját ötleteinknek, ahelyett, hogy bíznánk az Úrban, mindig bajba kerülünk. Isten gyermeke soha ne a világtól várjon oltalmat, merjünk bízni az Úrban. Dávid már annyiszor megtapasztalta Isten segítségét, és ennek ellenére most nem Őbenne bízik, hanem menekül. Nincs megdöbbentőbb, mint amikor a hívő ember a világtól, az Úr ellenségeitől vár segítséget. Szomorú, hogy Dávid elhitte, pogány földön lesz számára megmaradás, és ott bontakozhat ki az élete. Ő nem oda kapott elhívást, nincs a helyén, így nem áldásra, hanem egyre több gubancra számíthat.

Dávid Ákis királyhoz menekült, és ott alakoskodásra kényszerült. Hazugsággal tartja felszínen magát, pedig nem erre kapott elhívást. Eljön az idő, amikor a hazugságot újabb hazugsággal, színlelt hűséggel lehet fenntartani. Ne engedjünk a kísértőnek, és ne az ellenségnek fogadjunk hűséget, hanem az Úrnak. Annak az Úrnak, Ki hűtlen népéhez is hű maradt. Bizony, csak Isten kegyelme tudja Dávidot ebből a helyzetből kimenteni. Amikor úgy látja, nincs esély, menni kell a csatába, az Úr bizalmatlanságot támaszt Dáviddal szemben a filiszteus vezérek szívében. Eszükbe jut, hogy nemrég még ünnepelt hős volt, és pont ellenük szerzett hírnevet magának. Ezért azt javasolják, forduljon vissza, ne menjen velük csatába, hiszen ez kitűnő alkalom lenne Dávid számára Saul iránti hűsége bizonyítására. Ezt a bizalmatlanságot használja fel az Úr, hogy megmentse félelemből cselekvő, csapdába került gyermekét.

Dávidnak el kell hagynia a filiszteusok táborát, ezzel döbbenti rá az Úr, hogy neki nem itt a helye. Neki nem a pogányok közt van a helye, hanem Izráel földjén. Csendesedjünk el, nézzünk magunkba őszintén, és kérdezzük meg: a helyemen vagyok-e? Nem jártam-e úgy, mint Dávid, hogy megvontam bizalmam az Úrtól és nem Tőle, hanem a világtól vártam segítséget és oltalmat? Azonban jó látni, hogy nem a világ nyújt igazi oltalmat a számunkra, hanem az Úr, és Őreá mindenkor lehet számítani.

Dávid azt is megtanulja, hogy amikor azt gondolja, nincs segítség, az Úr jelen van. A legreménytelenebb helyzetből is ki tud menteni. Talán azt is megérti, illetve mi is megértjük, hogy ha ott vagyunk, ahová az Úr állított, akkor soha nem kell félnünk. A helyén lévő tanítványról gondoskodik az Úr, úgy, amint Illés is megtapasztalta. Van, amikor fel kell ismerni, hogy ahol épp vagyunk, az nem a helyünk, és onnan vissza kell térni, oda, ahol látni akar az Úr. Dávid megérti, hogy vissza kell térnie, felismeri, hogy akkor fog megváltozni a helyzete, ha maga is változik és változtat.

A példázat elmondása után a tanítványok Mesterükhöz fordulnak kérdésükkel. Jó hogy ezt teszik, mert Jézus a legilletékesebb (Mt 13,10-23). Igazi és jó választ csakis Tőle kaphatunk. Ma is forduljunk Hozzá, tegyük fel bátran kérdéseinket.

A kérdés: miért szól Jézus a néphez példázatokban. Jézus azonban arról beszél, hogy örüljenek, mert nekik megadatott, hogy megismerjék Isten országa titkait, de a sokaságnak nem adatott meg. De miért? Miért nem érthetik azok, akik Jézus körül vannak? Nem arról van szó, hogy nem érthetik, hanem arról, hogy még nem érthetik. De rajtuk áll, hogy megkapják-e Isten országának a megismerését. 

Mitől függ ez? Miért ismerhetik meg Isten országát a tanítványok? Ők különbek? Nem, hanem ők már benne vannak az országban. A tanítványok meghallották Jézus elhívó szavát, és mindent maguk mögött hagyva beléptek Isten országába, követik Jézust. Mivel beléptek az országba, így folyamatosan ismerik meg azt. Napról napra feltárul előttük ez az ország, ennek minden titka és áldása. Tehát minden itt kezdődik: beléptem-e már Isten országába? Mert aki kívül van, az ugyan megszerezhet néhány fontos információt, ám egy országot teljes mértékben csak akkor ismerhetünk meg, ha ott élünk. Tehát ez a titka Isten országa megismerésének: be kell lépni, Jézus a kapu, és ha bemegyünk, magától feltárul az ország minden titka és szépsége.

Benne van Jézus válaszában az is, hogy nem elég csak hallgatni Jézust, hanem meg kell dolgozni a hallottakkal, gondolkodni kell rajta. Keresnünk kell, hogy mit is akar nekünk üzenni az Úr. Ez nagyon lényeges; unottan hallgatom az Igét, vagy tele van szomjúsággal a szívem? Ha szomjazom, megelégíttetem, mert az Úr a szomjas szívűeket megelégíti. 

De arról is beszél az Úr a példázat magyarázata során, hogy rajtunk is múlik, nyerünk-e áldást? Mert az Igének van ellensége, mégpedig a gonosz, aki mindig ott tartózkodik, ahol hintik a magot. Tehát nemcsak a magvető munkálkodik, hanem a gonosz is, és mindent elkövet, hogy ne legyen termés, vagy minél kevesebb.

Azon fáradozik, hogy gondolataink és érzelmeink más irányban legyenek elfoglalva. Felerősíti a külső világ ingereit, hogy elvonják figyelmünket. Amikor olvassuk az Igét, megcsörren a telefon, eszünkbe jut valami, érkezik egy SMS. Azonban az Úr elvégzi, hogy ne ezekre figyeljünk, tanuljuk meg, hogy nem muszáj a Bibliát letenni ezekre az ingerekre, hanem folytathatjuk tovább az olvasást.

Bizony, sokféle eszközt és trükköt felhasznál a gonosz azért, hogy ne teremjen gyümölcsöt az életünkben Isten Igéje. Ha nem lehet megakadályozni, hogy elérjen az Ige, akkor azt próbálja elérni, hogy az élet gondjai, a mindennapi feladatok annyira lekössenek, hogy elfelejtsük Isten ígéreteit, vagy úgy szorongatnak a problémák, hogy türelmetlenekké válunk, mint Saul király, és a kezünkbe vesszük a dolgok intézését. Azonban Urunk felkészített ezekre a helyzetekre is, és ha komolyan vesszük szavát, semmi nem állhat az Ige növekedésének útjába, és beindul a gyümölcstermés. Az Úr azt mondta, keressük először Isten országát és igazságát - ez a ma is működő alapelv. De merjük e vállalni, hogy mindennel szemben első helyre tesszük életünkben Isten országát? Ha igen, akkor megtisztul a szívünk, az Úr megműveli a talajt, és termővé válik az életünk. Arra is felhívja figyelmünket az Úr, hogy szabad nekünk a teljességre, a száz százalékra törekedni, és nem kell a minimális terméssel megelégedni. Ő azt akarja, hogy százannyit teremjen az életünk.

Jézus Krisztus, szép fényes hajnal

1. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, És megáldasz minden jókkal:
2. Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten előtt közbenjárónk, Szép koronánk, ékességünk.
3. Világosítsd a mi szívünket: Ismerhessünk meg tégedet; Tanulhassuk szent Igédet.
4. Az ördögnek csalárdságától, Lelki-testi nyavalyától, Őrizz hamis tudománytól.
5. Az Atyával és Szentlélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel Mindörökké áldjunk! Ámen.

Isten áldásával.