D
|
ávid és Saul
találkozásában a kegyelem domborodik ki. A Góliát fölött győztes Dávid most győz
önmaga felett, bosszúállás helyett megbocsát (1Sám 26,13-25). Vizsgáljuk meg
most magunkat, mire vagyunk hajlamosak: a bosszúra vagy a megbocsátásra? Mert
Urunk arra hívott el minket, hogy Őt követve mi is kegyelmet gyakoroljunk.
Engedjük el a másik vétkeit, és ne használjuk ki a bosszúállás, a törlesztés
lehetőségét. Azonban ez nem könnyű, Dávid is azért volt rá képes, mert Isten
Lelke felkészítette erre. Magunktól nem telik ez, mi mindig számon kérni,
törleszteni akarunk, a keskeny út azonban a megbocsátás útja. Jézus azért jött,
hogy újjá formáljon, Őáltala leszünk képesek úgy élni, mint Ő.
Saul király egyre mélyebbre jut, lefegyverezik, és a vizeskorsót is
elveszik tőle. Az Istentől elhívott király elveszti fegyverzetét és a megújító
vizet. Megvannak-e fegyvereink, vagy a hosszú vándorlás során elveszítettük őket,
megfeledkeztünk róluk? Isten lelki fegyverzettel küldi övéit a gonosz elleni harcba,
de megvannak-e a fegyverek? Használjuk-e őket? Talán mi is félretettük, mert
úgy gondoltuk, akadályoznak, vagy nincs már rájuk szükségünk. Milyen
fegyverzetet kaptunk? Pál apostol leírja
a számunkra: „Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy
ellenállhassatok azon a gonosz napon, és mindent legyőzve megállhassatok. Tehát
álljatok elő, övezzétek körül derekatokat igazlelkűséggel, öltsétek fel az
igazság páncélját, és kössétek fel a békesség evangéliumának hirdetésére való
készség saruját. Mindezekhez vegyétek
fel a hit pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát kiolthatjátok. Az
üdvösség sisakját is vegyétek fel és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde”
(Ef 6,13-17). Megvannak-e még ezek a fegyvereink, és használjuk-e őket a
mindennapokban? Az imádkozás és az Ige fegyvereivel élünk-e, hiszen ezek által
vívhatjuk meg a nemes harcot, lehet más a mi reakciónk, mint a világé.
Saultól a vizeskorsót is elvették - a víz a Szentlélek szimbóluma. Úgy
látjuk, Saul belefáradt már az életbe, ezért feledkezik meg a fegyverekről. A
víz különösen fontos, akitől elveszik, az a pusztában elpusztul. Megvan-e a
vizünk? Jelen van-e Isten Szentlelke az életünkben? Az Úr többször is vízhez,
élő víz folyamaihoz hasonlítja a Szentlélek Istent. Ő az, aki megújít, azért vagyunk gyakran
fásultak, mert megfeledkeztünk a Szentlélekről. Pedig a tanítványokat, az első
keresztyéneket a Lélek mozdította ki bezártságukból, a Lélek tette őket
elevenné, bizonyságtevőkké. A Szentlélek Isten újíthatja meg az életünket, gyülekezeteinket.
Ne feledkezzünk meg Isten Lelkéről, hívjuk Őt segítségül, kérjük, jöjjön és
újítson meg. Üdítsen fel, mint a friss forrásvíz,
hogy ne legyünk tompák.
Amikor Saul szembesül a ténnyel, hogy Dávid ismét megkímélte az életet,
tartalom nélküli bűnbánatot tart. Látszólag megbékültek, ám a helyzet semmit
sem változott. Kibékültek, de nem közeledtek egymáshoz. Miért? Mert Saul
bűnbánatában nem volt igazi tartalom. Mégpedig azért nem, mert bár kimondja,
hogy vétkeztem, de nem Isten előtt mondja. Neki először Isten felé kellene
megvallani vétkeit, Tőle kellene bocsánatot kérni. Ez az igazi sorrend,
megbékülni az Atyával, mert csak ezt követően leszünk képesek megbékülni
egymással is. Mivel Saul nem rendezi életét
Istennel, képtelen őszintén megbocsátani. Szava így hiteltelen marad. Nem tesz
semmit, hogy a megromlott kapcsolat ismét helyreálljon. Nem viszi magával
Dávidot, nem tesz olyan gesztusokat, amelyekből Dávid láthatná, hogy minden rendbe
jött. A megbocsátás, a közeledés csak szavakban fejeződött ki, és nem tettekben.
Urunk azonban azt akarja, hogy a szavakat tettek kövessék. Ő nemcsak beszélt,
hanem cselekedett is. Nemcsak hirdette a bűnbocsánatot, hanem visszafogadta
Isten országába a bűnösöket. Lehetőséget kínált a számukra az újrakezdésre. Így
cselekedett az Őt megtagadó Péterrel is, nemcsak mondta, hogy meg van bocsátva a
bűne, hanem visszafogadta tanítványai közé, rehabilitálta is őt. Kezdjük el
Urunkkal még ma rendezni életünket, egész eddigi múltunkat, és aztán rendezzük
egymással is azt, amit az Úr megmutat. Állítsuk helyre a megromlott
kapcsolatot, a szavaktól érkezzünk meg a tettekig, Isten Szentlelke által.
Minden bűn megbocsáttatik, mondja az Úr, és ez felszabadító üzenet (Mt
12,31-37). Jöhetünk bátran, mert minden bűnre van bocsánat. Semmi ne tartson
vissza a kereszt alatti megállástól, mert legrútabb bűneinket is eltörli az Úr
Jézus vére. A kereszten kiontott vér csodálatos, a legerősebb tisztítószer, ami létezik, így mindent el tud törölni. Ézsaiás is ezt jövendölte: „Gyertek
hát, törvénykezzünk, azt mondja az ÚR! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek
lesznek, ha vérvörösek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú”
(Ézs 1,18). Azért is jött el az Úr világunkba, hogy megszabadítson a bűn
hatalma, életet megrokkantó ereje alól. Ezt láttuk eddigi munkájában is. A bűn
emberek életében megnyilvánuló következményeit számolta fel. Mindazok életében
megtörtént ez, akik őszinte hittel jöttek Hozzá, és kérték szabadítását,
gyógyítását, bűnbocsánatát. A Jézusból áradó kegyelem sokak életét helyreállította,
és új távlatokba helyzete. Testi-lelki gyógyulást éltek át az emberek,
megtapasztalták Isten irgalmasságát. Kérjük mi is a kegyelem ilyen mérvű
áradását, mert a gonosz szennyáradat akadálytalanul hömpölyög szerte a
világban. Azonban Isten Lelke is jelen van, övéi által képes ezt az áradatot
feltartóztatni, képes kimenteni a halálos veszélybe kerülteket. Urunk
könyörüljön, hogy lássuk, miben vagyunk, és akarjunk ebből kikerülni. Jó
tudnunk, hogy a magunk erejéből lehetetlen kiszállni, mert az ár magával ragad,
azonban Urunk erős karja az evangélium által ki tud menteni. A mai ember
számára az egyetlen esély az evangélium, Isten országa. Merjük hittel élni és
továbbadni. De adjuk-e, mondjuk-e az evangéliumot? Talán a világ sötétsége befedte a szemünket,
azt gondoljuk, ez a világ jó, és jó irányban halad. Elégedettek vagyunk, ha
gyermekeink, unokáink elhelyezkednek a világ áradatában, gazdagodnak, egyre
magasabbra emelkednek, mindent megszereznek, de látjuk, hogy mindez
szemfényvesztés, Jézus nélkül, a kegyelem nélkül ez csak a tenger homokja, ami
az áradás idején nem ad biztonságot, nem ment meg. Felismertük-e, hogy
családunk, gyülekezetünk tagjainak is Isten szavára, új életre van
szükségük? Ha nem születünk újjá, elveszünk. Fontos-e számunkra, hogy a
körülöttünk lévők megismerjék, elfogadják Isten kegyelmét? Vágyunk-e arra, hogy
krisztusi emberekké váljunk?
A zsidóknak is az volt a problémája, hogy a Szentlélek szabadító,
újjáformáló munkáját ördöginek tituláltak. Így elutasították. Azt mondták,
nekik erre nincs szükségük. Ezért mondja az Úr, hogy a Lélek káromlása nem
bocsáttatik meg. Aki elutasítja Isten
megtérésre hívó szavát, ördöginek mondja a megtérést, az újjászületést, az
ember megváltozását, magát Istent utasítja el. Aki Istent elutasítja, annak
nincs, aki megbocsásson. A Lélek az, Aki bűnbánatra indít, Aki új emberré tesz.
Az Úr rámutat, hogy az igazi változás belülről, a szívünkből fakad. Az
nyilvánul meg a beszédünkben, a tetteinkben, amik vagyunk, amivel tele a
szívünk. Jézus gonosznak mondja a
szívünket - igen, természetünktől fogva gonoszok vagyunk, ott a bűn a lényünkben.
Ezért a változás csak akkor lesz valóságos, ha a szívünk változik meg. Erre
azonban csak az Úr képes, Ő tud új szívet adni. Ezt azonban kérni kell. Igazi változás
akkor történik, ha Isten Szentlelke által újjászületünk. Ha új, krisztusi
természettel és indulattal töltődünk fel. Amikor ez megtörténik, az meg is
látszik, akkor már jó dolgok fognak áradni az életünkből. Jézus nélkül nincs
igazi előrelépés, nincs változás. Ne engedjük magunkat becsapni, a külső
megváltoztatása még nem igazi változás. A jó fát is a gyümölcse különbözteti
meg a rossz fától. A gyümölcs attól függ, ki van a szívünkben, ki uralkodik
benne? Ne feledjük, Jézus tanítványai nem díszfák, hanem gyümölcsfák. Tehát nem
a külső, hanem a belső, a termés a fontos.
Új szívet adj
Új szívet adj, Uram, énnekem,
Új szívet adj, én Istenem,
Amely csupán csak Teérted ég,
S Véled jár szüntelen, csak Véled szüntelen.
Nyájas, vidám, szelíd jó szívet,
Mely Jézusom Te lakhelyed,
Hol egyedül a Te hangod szól,
Mely Véled van tele, csak Véled van tele.
Jézus, a Te gyógyító kezed
Megfogta már a szívemet.
S én is tudom bűntelen leszek,
Majd Nálad odafenn, a mennyben odafenn.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése