E
|
zt a fejezetet olvasva megdöbbenünk: mi lett Dáviddal (2Sám 11,1-27)? Nem ismerünk rá - hol
van a hatalmas Góliátot legyőző, Istenben bízó pásztorfiú? Megváltozott ez az ember, de miért? Talán
meglazult a kapcsolata az Úrral? Vagy esetleg megelégedett önmagával, vagy
belefáradt a mindennapi harcokba, az ország életének irányításába? És most
pihen? Nem is lenne baj, ha megpihen, mert arra is szükség van, de rossz az
időzítés, és nem is az Úrral való közösségben igyekszik feltöltődni.
Jó komolyan venni, hogy a hívő emberre is sok veszély leselkedik,
különösen akkor támad a kísértő, amikor lelkileg és testileg is elfáradunk. A
fáradt ember könnyebben sebezhető. És ha a fáradtsággal nem az Úr elé megyünk,
elbukunk. Résen kell lenni, mert minden kísértés és próba más. Más volt Góliát
ellen kiállni és győzni, és más szemben állni Betsabéval. Dávidnak is megvannak a gyenge pontjai, de
nem ügyel rájuk, nem kéri az Úr oltalmát. Mik a gyönge pontjaink, melyik területen
vagyunk sebezhetőek? Kérjük az Úr oltalmát, és vigyázzunk.
Az én látásom szerint Dávid már akkor hibázott, amikor nem ment el a
harcba katonáival. Pedig, mint
hadseregparancsnoknak ott lett volna a helye. Nincs a király a helyén, és támad
a bűn. Amikor elhagyjuk helyünket, amikor nem ott vagyunk, ahová az Úr állított, veszélybe kerülhetünk. Mintha céltalanul sétálgatna a palotában, nem találja a
helyét, mert most nem ott van a helye. Ahogy sétálgat, átnéz a szomszédba. A
lapos házak tetején imádkozni szoktak, oda vonulnak félre, amint Pétert is
látjuk majd, Joppéban. Azonban Dávid nem az Urat keresi, hanem a szomszédot figyeli.
És ott éppen Betsabé fürdik. Jobb nem a szomszédba leskelődni, jobb nem másokat
figyelni, mert könnyen eleshetünk. Imádság helyett nézelődik, a nézelődés
nyomán pedig vétkezik.
Az Úrral való szoros kapcsolat, a helyünkön való tartózkodás, a
feladataink komolyan vétele megőrizhet a kíváncsiságtól, a veszélyektől. Ma is
fontos, hogy mindig el tudjuk magunkat foglalni. Az üres sétálgatás hamar rossz
irányba terelhet. Jól használjuk fel időnket, minél több időt fordítsunk az Ige
tanulmányozására, legyünk sokat az Úrral imádságban, a szabad időt pedig
töltsük azokkal, akiket az Úr mellénk állított.
Dávidot legyőzte a kísértő, és most már nincs megállás. A bűn elvakít,
Dávid is megy vakon tovább, és egyik bűn követi a másikat. Paráználkodik, majd meggyilkolja Úriást.
Hogyan jut ilyen mélyre Isten gyermeke? Úgy, hogy amikor Betsabé megüzeni, hogy
gyermeket vár, nem meri őszintén vállalni. Nem áll az Úr elé, vétkeztem Uram,
mert fél a következményektől. Ha vétkezünk, vállaljuk az Úr és az emberek előtt
is, mert ha eljátsszuk a szentet, ha védeni akarjuk magunkat, még jobban
belegabalyodunk. Dávid bűnbánat helyett trükközik, amikor ez nem jön be,
megöleti Úriást. Iszonyú mélység, de vigyázzunk, mert könnyű elesni. Ne ítéljük
el Dávidot, hanem tanuljunk a bukásából, és meneküljünk az Úr oltalmába.
Az embereket meg lehet téveszteni. A külvilággal el lehet fogadtatni, hogy
a király mindent megtehet, de Istent nem lehet félrevezetni. Az Ő országában
nem úgy mennek a dolgok, mint a világban. Ami a világban természetes, amiből
nem csinálnak nagy ügyet, az Isten országában bűn, és ott az nem természetes.
De ez a dolog nem tetszett az Úrnak. Tehát, amit Dávid tett, az Istennek
nem tetszett, akkor sem, ha a környezete elfogadta, amit csinált. Isten
gyermeke nem tehet, amit akar, felelős tetteiért, mert Ő már ismeri Istent.
Ismeri az Úr akaratát, és amit tesz, bizonyságtétel. Ha bűnt követ el, rossz bizonyságtétel, és az
Úr számon fogja kérni. Isten kegyelmes, és nem hagyja, hogy teljesen elsüllyedjen a bűnben választottja. Ezért keresni
fogja őt. Minket is keres, nem taszít el azonnal magától az Úr, megadja a
lehetőséget a bűnbánatra, a rendezésre. Elcsendesedve engedjük, hogy az Úr megmutassa, mi az, ami nem tetszik Neki az életünkben. Ha megláttuk, valljuk meg, és kérjük
az Ő bocsánatát. Ne térjünk napirendre a bűnök fölött, ne bagatellizáljuk őket,
hanem vigyük a kereszt alá.
Vándorútjuk során az Úr beszélget tanítványaival, mert ez fontos (Mt
16,13-20). Szakítsunk vándorlásunk, elfoglaltságunk közepette is minél több
időt a beszélgetésre. Jézus érdeklődik, hogy mit mondanak Róla az emberek. Nem azért,
mert nem tudja, hanem azért, hogy kiderüljön, a mindennapi elfoglaltság között
mire gondolnak, másrészt, amikor az emberekkel beszélgetnek, miről váltanak
szót. Eljutnak-e a mindennapi kérdésektől Isten országáig. Hányszor fölösleges
dolgokról beszélünk, de megteszünk-e mindent, hogy beszélgetőtársainkkal
eljussunk az Igéig, Jézusig? Mert azért
küld az Úr, hogy általunk az Ige jusson el másikhoz. Mi nem a mosóporgyártó cégek ügynökei vagyunk, nem termékbemutatót kell tartani, hanem Isten országát
képviselni. Ma már mindenhez értünk, nagyszerűen hozzá tudunk különféle
témákhoz szólni, de el tudunk-e jutni az evangéliumhoz, eszünkben van-e, hogy a
számítógépről, a telefonról, a legújabb hírekről más is tud beszélni, de Isten
országáról csak az, aki ismeri, aki benne él?
Nemcsak arra kíváncsi Jézus, mit mondanak Róla az emberek, hanem arra is,
sőt, igazán arra, hogy mit mondok én Róla. Kinek ismertem meg Őt? Jó, ha én is ki
tudom őszintén mondani: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Sőt, ide kell
eljutni, ezt akarja kijelenteni számunkra az Úr, hogy Ő Isten Fia, ezért
komolyan kell vennünk. Ő nem egy a sok tanító, népszerű ember közül, hanem Ő az
Isten. És azt várja, hogy leborulva előtte átadjuk életünket Neki. Kinek
mondod Őt? Kicsoda számodra Jézus?
Jézus rámutat, hogy nem Péter okoskodta ki ezt a vallomást, hanem Isten
jelentette ki a számára, ezért ennek megfelelően kell élnie. Most már nem
mondhatja, én nem tudtam, mert Isten maga mondta el neki. Mi sem
mondhatjuk, hogy nem tudjuk, kicsoda Ő, mert amikor az Igét olvassuk, Isten
beszél hozzánk, Ő mondja el, kicsoda Ő és kicsoda Jézus, és mi a terve velünk.
Péter hitvallása azt jelenti, hogy csodálatos megbízatást kap, erre a
vallomásra építheti fel szolgálatát. Ez lesz mindenkor az alap. Mert az életünk
és az egyház életének is az alapja ez: Jézus az Isten Fia. Ő a kőszikla, és ha Rá építjük életünket, szilárd alapokon fog nyugodni.
Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem
1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör:
Kétségbe nem esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De
kegyelmed örök.
3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni,
Hát segíts bajomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva
van, Hogy irgalmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem
gyötör: Meghallgatod imám.
6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám
szeret nagyon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése