Minden ajándék

S

zomorú véget ért Izráel első királya (1Sám 31,1-13). Pedig daliaként indult, hősként ünnepelték az első győzelme után, ám ebből nem maradt semmi. Miért? Mert Saul nem Istenre építette uralmát, hanem szinte végig önmagára, saját erejére és elképzelésére támaszkodott. Pedig mindent az Úrtól kapott, ám a szíve megváltozott. Isten gyermekének mindig alázatosnak kell lennie, egyedül nem képes megmaradni a hitben. Egész életünknek az Úr irányítása alatt kell maradnia. Saul azonban kivonta magát Isten uralma alól, és hiába kapott oly sok lehetőséget, nem alázkodott meg, nem tartott bűnbánatot, így azután eljött az ítéletes nap.

Isten népe megfutamodik a filiszteusokkal szemben, mindenki menekül, nincs senki, aki az Úrhoz kiáltana segítségért. Saul fiai is elesnek, totális a vereség. Szégyen, Isten népe megsemmisítő vereséget szenved, és mindez azért, mert nincs bűnbánat, nincs igazi újrakezdés. Vajon mi hogyan állunk szembe a gonosszal, a bűnnel? Győzelmet veszünk-e rajtuk, vagy mi is megfutamodunk, mint Izráel?

Saul mindenáron ragaszkodott a trónhoz, ahhoz, hogy fiai vigyék majd tovább az uralkodást. Nem akarta elismerni és elfogadni Isten döntését. Maga akarta megmenteni a trónt, de elvesztette azt. Már régen átengedhette volna Dávidnak a hatalmat, és akkor minden másként lett volna. Olyan szomorú, hogy nem engedünk az Úrnak. Ragaszkodunk hatalmunkhoz, akaratunkhoz, és ezzel a teljes pusztulást érjük el. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt. Igen, Isten országában másként mennek a dolgok. Aki maga akar nyerni, az veszít. Aki azonban mer veszíteni, és elengedi, amihez eddig görcsösen ragaszkodott, az életet, bővölködő életet nyer. Isten országa az ajándékozás elvén működik. Ott nem megszerezzük a dolgokat, hanem kapjuk. Nagyon nehezen tanuljuk ezt meg. Mi mindig szerezni akarunk. Elérni szeretnénk céljainkat, az Ige pedig arról beszél, hogy ez így nem működik Isten országában. Ott mindent kapunk. Mid van, amit nem úgy kaptál volna, teszi fel a kérdést Pál apostol. Mink van, amit mi szereztünk meg? Semmink nincs, hiszen már az életünk is Isten ajándéka, az új élet, a bűnbocsánat, az üdvösség is kegyelemből lehet a miénk, úgy, hogy nem teszünk érte semmit, hanem csak alázattal elfogadjuk.

Mivel Saul nem akart kegyelemből élni, mindent elveszített. Sőt, amikor látta, hogy teljes vereséget szenvedtek, ismét menekül. Nem képes bátran szembenézni az ellenséggel, vállalni a megaláztatást, inkább a kardjába dől. De még ezt sem akarja maga vállalni, hanem a szolgáját akarja gyilkosságba sodorni. Azonban a fegyverhordozó nem meri megtenni, mert Isten felkentjét látja benne. Tudja, hogy tetteiről a legnagyobb király előtt kell majd számot adnia. Az öngyilkosság soha nem megoldás, és még csak a bajokat sem lehet elkerülni. Saul sem kerülte el a megaláztatást, mert a holttestét meggyalázták a filiszteusok. És így Isten nevét is meggyaláztatta az elhunyt király. A Jábés-gileádiak azonban megadták az utolsó tiszteletet királyuknak.

Saul és fiai meghaltak, szabaddá vált az út Dávid előtt. Milyen jó, hogy nem maga szerezte meg a hatalmat, hanem várt. Mert rádöbbent, hogy nem hiába vár, aki Istent várja. Az Úr mindig a megfelelő időben cselekszik. Bár voltak Dávidnak is kritikus pillanatai, de az Úr megkönyörült rajta, oltalmazta, és elhozta számára a szabadulás pillanatát. Soha ne vegyük kezünkbe életünk irányítását, hanem merjünk várni az Úrra. Engedjük, hogy Ő vezessen egészen a célig. Ne feledjük, Isten országának az alapelve az ajándékozás. Isten még a Fiát is nekünk adta, csakhogy örök életünk lehessen.

Folytatódnak a példázatok, és általuk Isten országának a titkai tárulnak fel előttünk (Mt 13,31-35). Hiszen ezeknek a példázatoknak a középpontjában Isten országa áll. Oda hívogat az Úr, és elmondja, hogyan juthatunk be oda, és miképpen működik. Mai Igénkben Isten országának a működését fedi fel előttünk az Úr. Ez az ország a meglepetések országa - ha megnyitjuk előtte a szívünket, sok meglepetésben lesz részünk.

Isten országának más a természete és másképp is működik, mint a társadalmi rendszerek. Itt Jézus Krisztus van a középpontban, nem erő által terjed, nem látványos, nincs szüksége hatalmas pénzekre, katonákra. Isten országa olyan, mint a mustármag. Kicsinek, jelentéktelennek tűnik, mert nem külsőre megnyerő, hanem a benne munkálkodó erő az, ami vonz, ami hatást fejt ki.

Nem látványosan érkezik, hanem úgy, mint a veteményezés, valaki hirdeti az Igét, hinti a magot, az bekerül a szívünkbe, és ott munkához lát. Elkezd növekedni, és egyre nagyobb lesz, a kicsiny kezdetből hatalmas eredmény bontakozik ki. Isten országa úgy kibontakozott a földön, hogy igazi védelmet, igazi biztonságot, életteret nyújt a hozzá forduló ember számára. A kicsiny magból biztonságot nyújtó otthon válik. Isten országban találhatunk igazi otthonra, az ember igazából csak ott van otthon. Hazaértünk-e már? Úgy vagyunk-e, mint a tékozló fiú, hogy haza kell menni, mert a világ a pusztulás helye, az atyai ház ellenben az életé?

A kovászhoz is hasonlítja Jézus Isten országát, és ezzel arra mutat rá, hogy az ország belülről, a szívünkben hat. Nem katonák hozzák el, vagy fegyverek, nem erőszakkal érkezik, hanem az Igén keresztül. A benne rejlő erő az ember szívét, egész lényét hatja át és formálja mássá. Isten országa más, krisztusi emberré formál. Igazi változást csakis az Ige képes végbevinni. Engedjük, hogy munkálkodjon bennünk. Azonban az is benne van az Igében, hogy az egyháznak is ilyen ilyen szerepet kellene betölteni. Védelmet kell nyújtani a bűnnel szemben a rabbá lett emberek számára, és hirdetni a szabadulás, a megtérés lehetőségét. Az egyháznak is ilyen belülről, a szívben ható erőnek kell lennie. Azért van jelen a világban az egyház, hogy átjárja a világot, hogy hasson rá. Isten országa ma Isten népe által van jelen.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.