A
|
bűn következményei egyre erőteljesebbé válnak
Dávid családjában, sőt, kihatnak az ország életére is. Dávid kezéből teljesen
kicsúszott ez a helyzet, képtelen irányítani az eseményeket (2Sám 15,1-12).
Talán bele is fáradt, vagy úgy gondolja, nem próbálja meggyőzni Absolont,
inkább átengedi a terepet, a békesség kedvéért. Úgy véli, ha visszavonul, békesség lesz, sikerül elkerülni a harcot. Azonban a harcokat nem mindig lehet
elkerülni, és nem is az a cél. Dávidnak meg kellett volna beszélni a fiával Isten akaratát. Neki tudnia kellett, hogy Izráel trónját nem lehet megszerezni,
azé lesz, akinek az Úr adja. És ha neki adja, akkor is ki kell várni azt az
időt, amikor szabad lesz a trón felé vezető út. Dávid a maga életében
megtanulta ezt a leckét, és tovább kellene adni fia számára, mert az Úr az
eltelt évek ellenére ezen a gyakorlatán nem változtatott.
Absolon azonban mindezt nem tudja, vagy nem akarja tudni, ő maga akarja
megszerezni a trónt, mert gyűlölet van a szívében apja irányában. Mindent
megtesz, hogy az embereket a király ellen hangolja. Nem vár türelmesen, hanem le akarja taszítani
Dávidot a trónról. Ő már nem úgy gondolkodik, mint apja tette, amikor Saul
üldözte: „Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram,
az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő ”
(1Sám 24,7)! Ő már kezet emel az Úr felkentjére, és ezzel el is veszíti
mindazt, amit maga akart megszerezni, amire vágyott.
Ez a történet számunkra is fontos üzenetet tartalmaz, soha ne legyünk
türelmetlenek, ne a gyűlöletre hallgassunk, hanem keressük Isten akaratát.
Amiről úgy gondoljuk, hogy minket illet, azt se szerezzük meg magunknak idő előtt,
hanem várjuk ki, amíg az Úr nekünk adja. Hiszen az övéiről soha nem feledkezik
meg, és a kierőltetett dolgokon nincs áldás. Nagyon lényeges, hogy megtanuljunk
elcsendesedni az Úr előtt, lecsillapítani óemberünk hangját, és inkább a
megbeszélésre törekedni. Merjük feltárni gyermekeink előtt Isten akaratát, ne
felejtsük el megismertetni velük Isten országát, és segíteni őket, hogy
mindenben az Ige legyen a zsinórmértékük. Mert vannak az életnek olyan
területei, ahol az Igét folyamatosan olvasva előre is láthatjuk, mi az Isten
szerinti döntés. Nem kell mindent az
utolsó pillanatban vinni az Úr elé, sőt, van, amit külön kérdés nélkül tudnunk kell. A
tíz parancsolat ma is érthető, nem kell hozzá sokat magyarázni, hogy
felismerjük, mit kér tőlünk az Úr.
Péter Jézust hallgatva ismét nehéz problémába ütközik: szép dolog a
vétkezőkkel rendezni a dolgainkat, de hol a határ (Mt 18,21-35)? Mert ugye a végtelenségig kitolni a
megbocsátás határát mégsem lehet, ezt még Isten sem kívánhatja - véli Péter. De hogy senki ne gondolja, hogy ő szűkkeblű, a hetes számban húzza meg a határt.
Azt gondolja, Jézus megdicséri, mert ez igazán szép gesztus, azonban az Úr
rámutat, hogy a megbocsátásnak nincs határa. Először is, a mi tragédiánk lenne,
ha a mennyei Atya is meghúzná a határt - bizony, elvesznénk. Azonban az Ő
kegyelme és szeretete határtalan a megtérő bűnösökkel szemben.
Egy példázattal szemlélteti a tanítványok számára Isten országának a
rendjét, azt, amihez nekünk is tartani kell magunkat. A példázatbeli szolgának kifizethetetlen
adóssága van, nincs esély rá, hogy valaha is törleszteni tudja. Ezzel az Úr
rámutat a mi bűneink súlyára, kifizethetetlen adósságot halmoztunk fel Istennel
szemben, egyetlen ember sem képes rendezni a bűneit, nem tudja jóvátenni
bűneit.
Egyetlen lehetőségünk az elengedés kérése, a kegyelemért való kiáltás. A
király Istent szimbolizálja, Isten az, aki a hozzá folyamodóknak, az alázattal
bocsánatot kérőknek elengedi a tartozást. Miért? Mert Valaki más kifizette. Ki
az a valaki? Jézus! A szolga csak haladékot kért, de többet kapott, mint amit
várt, nemcsak szabadon engedték, hanem az összes adósságát is eltörölték. Mert
Isten többet adni kész, mint hinné emberész.
Így engedi el ma is Jézusért a hozzá könyörgőknek a bűneit. Azonban
lássuk meg, hogy Isten irgalmassága minket is irgalmasságra ösztönöz. Nem
hasonlítunk-e ehhez a szolgához? Nem vagyunk-e mi is úgy, hogy elfelejtjük, mit
engedett el számunkra a király, és jelentéktelen adósságot, sérelmet számon
akarunk kérni? Isten országban az elengedés a rend, és aki ezzel visszaél,
annak vállalnia kell a felelősséget.
Jöjjünk bűneinkkel az Úrhoz, ne tartson vissza semmi, mert nincs olyan
adósság, amit az Úr vére ne tudna kiegyenlíteni. De mi se erősködjünk másokkal
szemben, hanem engedjük el bűneiket, mert a másik vétke úgy aránylik a
miénkhez, mint a szalmaszál a gerendához. A gerenda a mi bűnünk, amit az Atya
eltörölt, felszegezte Jézusban a keresztfára. Így, aki megtapasztalta az
adósságrendezés örömét, maga is rendezze a másikét, elengedés által, mert az ő bűneit is elrendezte az Úr. Amit pedig megbocsátunk, azt feledjük is el. Az Úr
sem emlegeti fel régi bűneinket.
AZ ÜDV
1. Az üdv, mit Krisztus Jézus ad,
Örök, teljes, szabad.
E szent örökséget,
Szívem, fogadd el teljesen!
2. Bízzál az Úr szavába' hűn,
Mert kételkedni bűn!
Az Isten többet adni kész,
Mint hinné emberész.
3. Az Ige tisztán hirdeti,
S az Úr hű, higgy Neki,
Hogy teljes váltságot hozott,
Megváltó Krisztusod.
4. Váltsághalála, élete,
Lelkének szent tüze
Művét mind benned végezi,
Míg végbe nem viszi.
5. Úr Jézus, szívem itt hozom,
Tenéked áldozom.
Benned teljes szívből hiszek,
Rólad vallást teszek!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése