Védjük az életet!

T

ehát Abnér felismerte, hogy az Úr Dávidot választotta és az ő keze által ad szabadulást a filiszteusok ellen (2Sám 3,22-39). Felismerte, hogy Dávid mögé kell állni, őt kell támogatni, mert az övé a jövő, övé Isten ígérete és áldása. Felismertük-e már, hogy Jézust kell követni, mert Ő a jelen és a jövő? Megláttuk-e, hogy csakis Őt követve érdemes élni? Jézus nyomában lehet miénk Isten minden ígérete és áldása. Merjük Rábízni magunkat. Jézust követve az élet teljessége is a miénk lesz, mert Ő maga az Élet.

Dávid elfogadja Abnér és az izráeliek szövetségét, mert szüksége van a segítségükre, támogatásukra. Felismerte, hogy az a feladata, hogy maga mellé állítsa azokat is, akik eddig ellene voltak. Ez a tanítványok feladata is, Jézus oldalára állítani azokat, akik eddig ellene voltak. Legyen életünk Jézushoz vonzó erő, mert az a jó, ha árad az evangélium az életünkön keresztül. Nem csupán hirdetnünk, hanem élnünk is kell az Igét. Dávid éli Isten irgalmasságát, felismeri, hogy azokat is, akik eddig nem álltak mellette, be kell vonnia Isten országa építésébe. Vonjuk be mi is az eddig távol állókat Isten országába, kérjük a Szentlélek Úr Istent, hogy munkálkodjon a szívekben, és végezze el, hogy akik még távol vannak, közelivé legyenek.

Jóáb azonban nem így gondolkodik, hiányzik belőle az elfogadókészség és a megbocsátás, őt a gyűlölet hajtja. Mi hajt bennünket? Készek vagyunk-e megbocsátani és elfogadni a megtérőt, az új életet kezdőt? Jóábot a személyes bosszúja elvakítja, nem ismeri fel, hogy Abnér fontos láncszem lehet Isten országában. Másrészt félti a saját pozícióját. Abnér tapasztaltabb Jóábnál, hiszen Saul oldalán több csatát is megvívott - Jóáb fél, hogy Abnér lesz Dávid parancsnoka. Mennyivel másképp állt a dolgokhoz Keresztelő János, amikor látta, hogy Jézus szolgálata egyre erősödik, félreállt, és elismerte, hogy Jézusnak növekednie kell, neki pedig alábbszállni.

Dávid nem tudott Jóáb akciójáról, ezért megakadályozni sem tudta. De amikor szembesül a gyilkossággal, elhatárolja magát tőle. Részt vesz Abnér temetésén, és megsiratja, sőt, böjtöt is tart. Így jelzi, hogy nincs köze a vezér halálához. Mi sem mindig tudjuk a rosszat megakadályozni a környezetünkben, de elhatárolódhatunk tőle. Ha nem is vagyunk képesek, nincs lehetőségünk akadályt gördíteni rossz döntések és bűnös tettek elé, legalább fejezzük ki, hogy mi nem értünk vele egyet. Merjük megvallani az Ige álláspontját, merjük képviselni Isten akaratát. Mert látni kell a világnak, hogy nem minden jó, amit tesz, látni kell, hogy lehet másképp is dönteni és cselekedni.

Az evangélista Keresztelő János bátorságáról és az Isten akaratához való hűségéről tesz bizonyságot (Mt 14,1-12). János szóvá tette Heródes Isten akaratával ellenkező életvitelét, erkölcstelenségét. A király azonban ezért meg akarta ölni. Szomorú, hogy nem az életét akarja megváltoztatni, hanem a prófétát eltávolítani. Ma is hányszor megtörténik, hogy amikor az Ige rámutat bűneinkre, nem a bűnt távolítjuk el, és térünk meg belőle, hanem megharagszunk a lelkészre, az egyházra. A harag azonban rossz tanácsadó, nem megoldja a helyzetet, hanem még gonoszabb dolgokra inspirál.

Ez a Heródes milyen mai volt, milyen modern, úgy ünnepelte születésnapját, ahogy ma is sokan. Nagy ünnepséget rendezett és ünnepeltette magát. Isten gyermekei azonban soha nem magukat ünneplik, hanem Urukat. Soha ne mi akarjunk a középpontban lenni, hanem mindig Jézust állítsuk oda. Ezen a nagyszabású ünnepségen minden volt, ez nem Istenről szólt, hanem az emberi indulatokról, a laza és könnyelmű életről.

A felfokozott hangulat, az ital hatása és Heródiás lányának tánca elvakította.  A lányra is szemet vetett, és hogy a lány teljesítse kérését, felelőtlen esküt tett. Az alkohol gyakran rossz döntések felé sodorja fogyasztóit, kikapcsolja a józanságot, a megfontoltságot, és olyan tettre késztet, amit józanul nem tennének meg. Így járt Heródes is, mert Heródiás élt a lehetőséggel, és lánya ledér táncáért cserébe János fejét követelte. A király pedig nagyon határozatlan és gyönge volt, nem merte helyére tenni a dolgokat, és nem merte vállalni, hogy az élet több mint egy szórakozás, tánc. Az élet Isten ajándéka, amit védeni kell. Nem merte az életért cserébe vállalni esküjének megtörését. Félt vendégei gúnyjától. Fontosabb-e számunkra Isten akarata, a lelkiismeret szava, mint mások véleménye? Heródes többre tartotta mások véleményét lelkiismerete szavánál és Isten törvényénél. Hiszen a tízparancsolat világosan kimondja: ne paráználkodj, és ne ölj. Heródes azonban nem vette figyelembe az Igét, de ez ki is hat további életére. Félelmei lesznek, és amikor Jézus megjelenik, azt gondolja, János támadt fel a halálból. Úgy látom, hogy Heródes ezzel lehetőséget kapott az Úrtól élete rendezésére. Ha felkereste volna Jézust, megbánta volna bűneit, kezdhetett volna egy új életet. Azonban Heródes képtelen határozott lenni, képtelen jó döntést hozni. Nem akar új életet.

Még azt is fontos megemlíteni, hogy Heródiás sem megfelelően nevelte lányát. Nem tiltotta el a ledér tánctól, vagyis nem lánya belső értékeit hangsúlyozta, hanem a külső szépségre helyezte figyelmét. Jó, ha gyermekeinknek inkább a belső értékeket állítjuk szemeik elé, és nem a test túlhangsúlyozására tanítjuk őket. Az is megrendítő, hogy a lány előtt értékelik le egy ember életét. És a gyermek számára azt közvetítik, hogy az ölés is megoldás. Ez a lány Isten Igéjének és az életnek a megvetését látja szüleitől. Vajon mit látnak a mi gyermekeink? Látják-e az élet védelmét, Isten szavának megbecsülését?

Áldásoddal megyünk

1. Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,

Néked énekelünk boldog éneket.

Refr.: Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

őrizd életünk minden nap!

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

őrizd életünk minden nap!

2. Minden nap dícsérünk Téged, jó Urunk!

Néked énekelünk vidáman, boldogan.

Refr.

3. Menjünk mindig feléd, tekintsünk reád,

Szentlelked erejét add nékünk tovább!

Refr.

4. Őrizz, hogy a kezünk, legyen tiszta kéz,

Szólj ránk, hogy a szívünk legyen mindig kész!

Refr.

5. Várunk, áldott Király, bizony, jöjj hamar,

Várunk, égi Király, bizony, jöjj hamar!

Refr.

Isten áldásával.