Csak Jézus

A

z elkövetett bűnök és az Isten Igéjének fegyelme alól kivont élet következményei megjelennek Dávid családjában (2Sám 13,1-39). Most látszódik meg annak a hátránya, hogy Dávid nem elégedett meg egy feleséggel. Egyrészt a különböző asszonytól származó gyermekek féltékenyek lettek egymásra, és versengtek a hatalomért. Másrészt Amnón a másik anyától született Támárra vet szemet. Jól figyeljük meg, hogy Isten megbocsátott Dávidnak, de a bűnnek vannak következményei, amelyeket a bűnbocsánat sem szüntet meg minden esetben. Dávidnak szembe kell néznie a családjában kialakuló feszültséggel, pontosan úgy, ahogyan Isten megüzente a számára, hogy a saját házából érik a csapások.

Azt is látjuk, hogy pontosan azon a területen jelentkezik a probléma, ahol Dávidnak is gondjai voltak, ahol ő is elbukott. A fegyelmezetlen nemi élet, az önmaga fölötti uralom, a vágyak kordában tartásának a hiánya jelentkezik. Nem tanulta meg Ammón, hogy vágyait az Úr kezébe helyezze, nem tanult meg az Úrban bízni, általa saját maga fölött is győzni. Mert magunkban erőtlenek vagyunk, azonban építhetünk Isten ígéretére, Ő megszabadít, majd nagyon erőssé tesz a bűnnel szemben. Az a lehetőségünk van, hogy minden számunkra nehéznek tűnő feladat elvégzésében építhetünk Isten erejére. Ahogyan Pál apostol írja: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Fil 4,13).

Amnónt teljes mértékben a test vágyai irányítják, és ezeket a vágyakat nem is igyekszik az Úr hatalma, az Ige fegyelme alá helyezni. Megtapasztalja, hogy saját ereje kicsiny, a bűn pedig erős nagyon, de az Úr neve által legyőzhető. Dávidtól tudnia kellene, hogy minden „vadállat és Góliát” legyőzhető. De Amnón nem hívja Istent segítségül, hanem csak önmagára figyel. Csak azt nézi, neki mi a jó, és nem érdekli, mit okoz ezzel Támárnak. De ne ítéljük el, hanem tekintsünk magunkba: ma nem történik meg, hogy önző módon csak saját vágyaink kielégítésére figyelünk? Hány lány jár ma is hasonlóan, mint Támár, mert a fiút csak önmaga érdekli. Nem figyelünk a másikra, nem az embert, nem a nőt látjuk benne, hanem gyakran csak a vágyak kielégítésének eszközét. És az élet más területén is hányszor csak addig fontos a másik, amíg érdekeinket szolgálja. Bizony, gyakran csak tárgyat látunk a másik emberben. Pedig a másik nem tárgy, hanem ember, Isten ajándéka, ezért a megfelelő tisztelettel közeledjünk hozzá. Védjük és óvjuk egymást. Meg kell látnunk, hogy felelősek vagyunk egymásért. Amnónnak is inkább védenie kellett volna Támárt, ügyelni rá, de nem tette, aztán pedig felelőtlenül elküldte, sorsára hagyta. Az élet több egy egyéjszakás kalandnál, és ezt előre kell látni. Azt is látjuk, hogy az érzelmek is becsaphatnak, a beteljesült vágy kiábrándulást hozhat magával. Mert itt látszik meg, hogy ez nem igazi szeretet volt, csak a test vágya, és miután beteljesült, nem volt fontos számára a lány. Az Úrtól való szeretet figyelmes és óvó.

Jézus mélyebbre vezeti három tanítványát a maga megismerésében (Mt 17,1-13). Megerősíti számukra a Péter által kapott kijelentést, miszerint Ő a Krisztus, az élő Isten Fia. Ott a hegyen nyilvánvalóvá lesz előttük, hogy Jézus a Megváltó, az elváltozás isteni természetét hivatott kijelenteni számukra. Az Igébe tekintve előttünk is felragyog Jézus lényének tisztasága és mélysége. Fehérsége Isten lényét tárja elénk, felragyog előttünk a Krisztus, meglátjuk, hogy Ő valóban Isten. Tehát Jézust szemlélve az élő Istennel találkozunk, Benne az Atya, a minden kegyelem Istene közelít hozzánk.

Péter rögzíteni akarja a pillanatot, mindenkorra fenn akarja tartani ezt az állapotot. Nem látja, hogy nem erre hívattak el, amiben most részük van, ez csak megerősítést jelent hitük számára, és majd később erőforrássá válik. Jézust nem lehet kisajátítani, de nem lehet a világtól sem félrevonulni, a hegyről le kell jönni. A hegy a feltöltődést, a megbizonyosodást teszi lehetővé, de amit ott átélünk, azt tovább kell adni. Nem az a lényeg, hosszútávon mi a jó nekünk, hanem, mi az Úr akarata és mi a jó másoknak. Nekünk jó lenne a hegyen maradni, de a világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését.

A hegyen ámuldozó tanítványok számára maga Isten tesz bizonyságot Fiáról. Csodálatos kegyelemben van részük, mert az Atya beszél hozzájuk, és életük, hitük középpontjába Jézust állítja. Isten Fia Jézus, Akinek az életében Ő gyönyörködik. Vajon a mi életünk gyönyörködteti-e az Atyát?  Másrészt az Úr rámutat, hogy a tanítványok számára mindig Jézus a középpont. Minden kérdésben az Ő szava kell, hogy a döntő legyen. Őt hallgassuk minden kérdésben, vagyis minden dolgunkkal forduljunk Hozzá, és kérdezzük meg Őt. Azért jött el ebbe a világba, hogy tanítson minket az élet ösvényeire. Magunktól eltévedünk, de segítséget lehet kérni Tőle.

A megrémülő tanítványok számára ezt mondja Jézus: „Ne féljetek!”. Ha mindig szorosan Mellette vagyunk, nem kell félni, mert minden veszélyeztető elemnél hatalmasabb Ő. Beszédes a záró kép is, mert eltűnnek az Ószövetség nagy személyiségei, elhallgat a mennyei hang is, csak egyedül Jézus van velük. Beszédes kép ez, mert azt üzeni, csak egyedül Jézusra van szükségünk. Minden más elveszíti jelentőségét, ha Ő velünk van.

Nem szeret senki

1. Nem szeret senki, senki igazán, Nem érzi más azt, ha valami fáj. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

2. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

3. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

4. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

Isten áldásával!