A
|
z Úr áldása
egyre jobban meglátszik Dávid életén(2Sám 8,1-18). Isten kegyelméből megszilárdult
a hatalma, megszűntek a belső villongások, és teljes erővel az ország építésére
koncentráltak. Épült, szépült az ország, a király legfőbb terve azonban nem
valósulhatott meg, nem kapott engedélyt a templom felépítésére, de elfogadta.
Amikor az Úr nemet mond szolgájának, ő nem sértődik meg, hanem keresi
tovább, hogy mi az ő feladata. Ez a keresés eredménnyel jár, felismeri, hogy a
templom építése előtt a határokat kell megszilárdítani és a környező ellenséges
népek legyőzése által békességet biztosítani. Dávidé a nehezebb feladat, neki
ezt kell megoldani, és az Úr hatalma által teljesíti is. Megszilárdítja az országot,
és olyan tekintélyre tesz szert Izráel, hogy a pogány népek meghátrálnak, békében
élnek a zsidókkal évtizedeken keresztül, ezáltal Salamonnak csak az ország
belső építésére kell majd figyelnie.
Az Úr jelenléte hatalmas átalakulást visz végbe. Amikor Rábízzuk magunkat, és engedelmeskedünk Neki, nyilvánvalóvá lesz a növekedés, a külső és belső
megerősödés. Ahol hittel tekintenek az Úrra, és Őt mindenek felett valónak
tartják, ott megváltozik az életszemlélet is. Az Istennel élő kapcsolatot ápoló
személyek megerősödnek, győzelmeket aratnak. Ha a mostani helyzetet összehasonlítjuk
a Bírák korával, vagy akár Saul király idejével, megláthatjuk, hogy valóban
megváltozott Isten népének szemlélete és hozzáállása, és ez azt eredményezte, hogy
az élet minősége is megváltozott. Korábban ők rettegtek a filiszteusoktól és a
többi kánaáni néptől, Saul idejében senki nem mert kiállni Góliát ellen,
elnyomásban éltek. Most pedig az Úr megáldotta Dávidot, és győzelemmel ajándékozta
meg. Most már nem semminek látják magukat, van hívő tudatuk, tudják, kihez
tartoznak, nincsenek elcsüggedve és nem futamodnak meg. Ez a más szemlélet,
most már nem feltartott kézzel, hanem az Úr nevében indulnak harcba, és tudják: az Úrtól jön a szabadítás. Hisznek az Úr hatalmában, és ez meglátszik az ország
életében; Isten jelenlétének tekintélye van.
Menjünk mi is az Úrhoz, figyeljük és szemléljük az Ő hatalmát, és akkor mi is
átformálódunk a szívünkben. Nem fogunk már félni azoktól az elemektől, amiktől
korábban rettegtünk, mert ismerjük Urunkat, tudjuk, hogy hittel Rábízhatjuk
magunkat és az Ő számára nincs lehetetlen. Azt olvassuk, hogy az Úr
megoltalmazta Dávidot, valahová csak ment. Igen, ezek a győzelmek, ez a megszilárdulás Isten műve. Dávid nem azért
növekedett, mert mindenkinél különb és erősebb volt, hanem azért, mert az ő ereje az Úr volt. Tőle kapott oltalmat. Az Úr oltalmába rejtve, az Ő
vezetésével Isten népe kiléphet a fényre, élete lehet bizonyságtétel, mert arra
is van rendelve. Isten a népét nem barlangokba való behúzódásra hívta el, nem
azért, hogy rettegjen és a félelem uralja az életét, hanem azért, hogy szabad
legyen és a világ világosságává váljon. A fény nem azért adatik, hogy
elrejtsék, hanem azért, hogy mindenki számára világítson.
Jézus elhagyja Galeileát, majd Tírusz és Szidón vidékére távozik. Óriási
esemény ez, kilép Isten népének szűk köréből, és elviszi Isten országát a pogányok
közé (Mt 15,21-28). Isten kegyelme megjelenik pogány földön, eljön a lehetőség
az ő számukra is. Megérkezik az örömhír erre a területre is. Olyan jó, hogy az
Úr senkit nem hagy ki, valóban szereti ezt a világot, és azt akarja, hogy el ne
vesszünk, hanem örök életünk legyen. A kegyelem úgy érkezik meg, hogy meg kell
látni, észre kell venni, nem általánosan jön, nem ingyen vásárt tart az Úr.
Csendben jelenik meg, de aki figyel, aki vágyakozik Isten után, értesülni fog
róla. A jó hír eljut hozzánk, de rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e,
felismerjük-e az adott lehetőséget, vagy elmegyünk mellette, mert oly sok
mindennel tele van a szívünk.
A környéken vándorló Jézushoz egy kánaáni, tehát nem zsidó származású
asszony érkezik, messziről felhívja magára a figyelmet. Ez az asszony valakitől hallott Jézusról,
elmondták neki, hogy milyen jelek és csodák történnek körülötte, és hogy
Őt gondolják a Messiásnak. Valószínűleg ez a sokat próbált asszony, akinek nagy
szívfájdalma, nehéz élete van, imádkozott azért, hogy találkozhasson Jézussal.
Hit támadt a szívében, hitte, ha Jézus eljön, Általa rendbe jön az élete. Jézust
az asszony vágyakozása és imádsága vonzotta be Tírusz és Szidón területére. Így
vágyakozunk-e az Úrra, hisszük-e, ha megjelenik, rendeződik az életünk,
távoznak a bajok és átéljük a gonosz hatalma alóli felszabadulást?
Ez az asszony a gonosztól gyötrődő lánya számára kér segítséget, de Jézus
válaszra sem méltatja, sőt, a tanítványok azt kérik, szóba se álljon vele, hanem
küldje el. Nem igazán jól kezdődik az asszony számára ez a találkozás, mintha
még mindig érezhető lenne a zsidók és a pogányok közti feszültség, de az asszony nem
erre tekint, hanem hite próbájaként fogja fel. Így azután nem adja fel, nem
sértődik meg, hanem tovább közeledik Jézushoz. Ez is fontos mozzanat, ne add fel
látszólagos elutasítás után, hanem menj az Úrhoz még közelebb, ragadd meg
hiteddel Őt!
Az asszony minden elutasítás ellenére tovább megy, és segítséget kér
Jézustól. Jézus még mindig nem adja meg, amit kér, hanem rámutat, hogy a
kegyelem előbb a fiaké, Izráel népéé, de ez nem azt jelenti, hogy másnak nem
hozta el. Elhozta mindenki számára a kegyelmet, azonban van sorrend, előbb
Izráelnek kell hallani a jó hírt, majd azután eljut a népek közé is. De addig is,
ha valaki hittel fordul Hozzá, megtapasztalhatja az Úr irgalmasságát.
Ez az asszony nem hátrál meg, vállalja még azt is, hogy ő pogány kutya,
nem jár neki semmi, de hisz az irgalmasságban, szinte látja a kegyelmet lelki
szemeivel. A kiskutyák is megtűrtek az asztal alatt, nekik nem jár a gyermekek
étele, de tudják, hogy a morzsát felszedhetik. Ez a kegyelem: nem jár, de Isten
irgalmas, és megkönyörül a morzsára váró emberen.
Az Úr meglátja ennek a nőnek a hitét, sőt, felértékeli, azt mondja: nagy a
hited. Ez bizonyára kicsit megszégyenítő a tanítványok számára, hiszen egy pogány,
egy nem zsidó nő hitét nevezi nagynak. Igen, mert a tanítványok, akik már egy
ideje Jézussal jártak, nem hitték, hogy az Úr a kánaánita számára is elhozta a
kegyelmet, a gyógyulást, a szabadulást. Hiszem-e én is, hogy az Úr engem sem
küld el a morzsáktól, hanem megajándékoz irgalmával, kegyelmével?
A hitre a válasz: legyen neked a te akaratod szerint. A hitre gyógyulás
és szabadítás a válasz. Mit akarok én? Mivel megyek az Úrhoz? Ha én is azt
akarom, hogy meggyógyítsa életem, megszabadítson szenvedélyektől, az ördög
hatalmából, és hiszem, hogy képes is megtenni, akkor megtörténik. Mert Jézus
kegyelme ma is elég, ma is egyedüli megtartó erő.
Áldó hatalmak oltalmába rejtve
1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert
Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.
2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk
szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent
Fiad.
3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s
nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!
4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet,
Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked!
5. A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket,
Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése