Könyörgés által

A

bűn egyre jobban begyűrűzik Dávid családjába: előbb Amnón követ el lánytestvére ellen bűnt, majd Absolon áll bosszút (2Sám 13,20-39). Tulajdonképpen az a két bűn jelenik meg gyermekei életében, amit ő is elkövetett. Úgy tűnik, bűnbánata után Dávid nem tett meg mindent, hogy gyermekeivel beszélgessen ezekről a veszélyekről. Mert fontos, hogy merjünk őszintén beszélni múltunkról, bűneinkről. Jó, amikor úgy tárhatjuk fel a múltat, hogy már Isten átélt kegyelméről is vallani tudunk. Hiszen saját tapasztalataink segíthetik az utánunk jövőket, hogy a gonosz csapdáit kikerülhessék. Amnón nem Isten Igéjére figyelt, hanem az apja életvitelére, azonban vannak olyan dolgok az előttünk járók életében, amiket nem vehetünk alapul saját életünk számára. A bűnből fakadó tettek, az Úrnak való engedetlenség soha nem lehet minta a számunkra. A férfi-nő kapcsolatot és a családi dolgainkat is Isten Igéjének fényében alakíthatjuk. 

Amikor Dávid értesült Amnón tettéről, majd Absolonnak testvére iránti gyűlöletéről, nem igyekezett megbékíteni őket. A bűnre is van megoldás, ezt maga Dávid is átélte, amikor Betsabéval vétkezett. Isten nem megharagudott rá, hanem kereste őt, és mindent megtett, hogy Dáviddal megláttassa bűnét. Ha meglátjuk vétkeinket, van lehetőség a rendezésre, bűnbánat és bűnbocsánat által. Mert a sérelmekre nincs más megoldás, mint a bűnbocsánat. Itt azonban elmaradt ez a fajta rendezés, sőt, még kísérlet sem történt rá. Bármilyen vétekkel nézünk szembe, nincs rá más, igazi és tartós megoldás, mint az őszinte feltárás, majd a megbocsátás. Ha ezek kimaradnak, a kapcsolatok megromlanak, és a bűn tovább terjed. Mert a bűn soha nem áll meg, terjed és megfertőz másokat is. A bűn rendezetlenül hagyása másokat is megerősíthet abban, hogy ez helyes irány.

Absolon veszi kézbe a dolgokat, de nem az Ige szerint kívánja rendezni, hanem személyes bosszút áll édestestvére miatt a féltestvérén. Absolon tudhatott arról, milyen érzelmeket táplál Amnón Támár iránt, mégsem tett semmit, hogy megelőzze ezt a gonosz tettet. Sokat tehetünk életünk példája és az Ige tanításának megismertetése által, hogy megelőzzük a vétket, és a helyes irányba segítsük gyermekeinket, a másik testvért.

Absolont gyűlölete vezérli, meg talán az a gondolat, hogy ha megöli Amnónt, közelebb kerül a trónhoz, mert ő a hatalomra vágyott. De csak a harmadik volt a fiúk között. Dávid itt is mulasztott, nem készítette fel gyermekeit arra, hogy ne ők akarják megszerezni a trónt, hanem figyeljenek arra, amit Isten mutat. Az Úr népe trónjára Isten választja ki a megfelelő személyt. Két éven keresztül keresi Absolon a megfelelő pillanatot, forr benne a gyűlölet, és nincs senki, aki ezt lecsillapíthatná. Mindenki úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Észrevesszük-e, hogy a problémák elhallgatása nem megoldás? Bármilyen nehéz legyen is, beszélni kell róla. Az Úr előtt való őszinte beszélgetés közelebb visz a megoldáshoz, mert az Ige megmutatja számunkra Isten akaratát. Ha alázattal elfogadjuk, amit az Úr mutat, rendeződhetnek dolgaink.

Jézus lejön a hegyről három tanítványával, mert lent van rájuk szükség (Mt 17,14-27). Isten gyermekeire a völgyben van szükség, oda kell vinniük mindazt, amit a hegyen kaptak. Mert mindent azért kapunk, hogy továbbadjuk.

Milyen jó, hogy lejöttek, mert épp egy apa vár Jézusra. Egy apa, akinek a fiát a lent maradt tanítványok nem tudták meggyógyítani. Kudarcot vallottak. Miért? Talán azért, mert úgy gondolták, ez nekik úgy sem megy. Ha nincs jelen Jézus, ők képtelenek bármit tenni, vagy úgy vélték, ez nem is az ő dolguk, hanem Jézusé.

Az apa elmondja problémáját és a tanítványok tehetetlenségét is. Jó, hogy odafordul Jézushoz, menjünk mi is bátran Hozzá, és ne tántorítson el az egyház tehetetlensége. Ha csalódunk Isten gyermekeiben, akkor se adjuk fel, menjünk Jézushoz, mert Ő ma is ugyanaz. A tanítványok kudarca nem jelenti azt, hogy Jézus is tehetetlen.

Az Úr cselekszik, megdorgálja az ördögöt, és az kimegy a fiúból. Bemutatja, hogy az Ő szava hatalom, ha szól, a gonosz minden fajtájának mennie kell. Vagyis a gonosz sem tehet mást, mint engedelmeskedik Jézusnak, mert ő mindenek felett való Úr.

Milyen jó, hogy az apa kitartott, és nem ment el, amikor a tanítványok nem tudták gyermekét meggyógyítani. Kitartott, mert hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani gyermekét - a hit volt az, ami tovább éltette benne a reményt.

A tanítványok megkérdezik Jézust, hogy miért nem tudták kiűzni a gonoszt. Jó, hogy megkérdezik, mert ez azt jelenti, foglalkoztatja őket tehetetlenségük, fáj nekik a kudarc, és nem térnek napirendre felette, hanem meg akarják tudni az okát. Nekünk fáj-e a kudarc? Fáj-e a hatástalanság, hiszen azt látjuk, hogy a tanítványok nagyon kevés pozitív hatást fejtenek ki maguk körül.

Az Úr rámutat, hogy kudarcuk oka a hitetlenség. Nem hitték, hogy az Úr rajtuk keresztül is munkálkodhat. Nem hitték, hogy személyes jelenléte nélkül is képes gyógyítani. Hiszem-e, hogy az Úrnak ma is van hatalma életeket újjáformálni? Neki ma is van hatalma a betegségek és a gonosz minden munkája fölött. Használjuk-e mustármagnyi hitünket? Egyáltalán hisszük-e, hogy nem nagy hitre, hanem hatékony Krisztusba vetett hitre van szükség?

A szenvedélybetegségekkel, a különféle megkötözöttségekkel szemben az imádkozás, a könyörgés fegyverét adja kezünkbe az Úr. Fontos, hogy ma is hordozzuk a megkötözött embereket imádságainkban az Úr előtt. Hittel teli könyörgésben járuljunk az Úr elé, higgyük, hogy Ő ma is szabadít. Ne adjuk fel azt a hitet, hogy Jézus Krisztus a legsúlyosabb problémákra is megoldás. Akit megszabadít, az ma is valóban szabad lesz. Vigyük Jézushoz azokat, akik úgy látják, rajtuk már senki nem segíthet. Sokan élnek át kudarcot, amikor a szabadulást keresik, rádöbbennek, hogy egyedül nem megy. Sőt, gyakran az egészségügyi intézmények sem tudnak igazi megoldást kínálni. Mi merjünk a szabadító Úrról bizonyságot tenni. Merjük felvállalni, hogy Ő ma is megszabadít, hogy az imádságnak ma is nagy ereje van. Amikor elveszítjük a reménységet, és csüggedés jelenik meg a szívünkben, jusson eszünkbe az Úr szava: „Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által” (Károli).

Imádkozzatok és buzgón kérjetek!

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.