A hit ereje

Á

ronnak és fiainak felavatása után sem ér véget az ünnep, még mindig nem mehetnek haza, a nyolcadik napra is igényt tart az Úr (3Móz 9,1-24). Még mindig van feladat. Sőt, a nyolcadik nap lesz az egész esemény csúcspontja, mert megjelenik az Úr. Ha valaki netalán hamarabb elment, a lényegről maradt le. Hiszen az istentisztelet lényege az Úrral való találkozás. Az a szent pillanat, amikor átéljük, hogy itt van Isten köztünk. Ezért van az istentisztelet, a napi csendesség, hogy megtapasztaljuk Urunk jelenlétét, hogy Vele legyünk együtt. Nem a törvényeken, az áldozatokon, hanem az Istennel való kapcsolaton van a hangsúly. Ő maga is azt akarja, hogy mindig Vele akarjunk találkozni, Ő legyen a lényeg számunkra, mindenkor Őt keressük. Jézus is azért jött el, hogy Általa egészen közel kerüljön hozzánk az Atya, és igazi, élő kapcsolatunk legyen Vele.  

Áronért, fiaiért és a népért is kell áldozatot bemutatni, a papság és a nép együtt áll az Úr elé bűnbocsánatot kérni. Nemcsak a nép bűnös, hanem a papok is. Áron és fiai is kifejezik, nem különbek Isten népe tagjainál, nekik is szükségük van bűnbocsánatra. Az Ige nemcsak a gyülekezetnek szól, hanem a lelkésznek, az igehirdetőnek is, sőt, először őt szólítja meg. Neki is szüksége van a  kegyelemre.

Az áldozatok előkészítése, bemutatása komoly munkát is jelentett, tehát az Úr a munkaterápiát is alkalmazza. Nemcsak az áldozat bemutatása, az imádkozás a szolgálat része, hanem az előkészület is. Bizony, azt is meg kell tanulnunk, hogy minden szolgálat munkával jár. És nemcsak a látványos, hanem a nehéz és koszos részt is el kell végezni. Az életnek vannak nemszeretem oldalai is, ezekkel is meg kell birkóznunk. Nemcsak ennünk kell, hanem az ételt el is kell készíteni, majd utána rendet kell rakni. Ez ugyanolyan természetes kell, hogy legyen, mint az étel elfogyasztása. Áron mindezt szó nélkül, sőt, örömmel és hálaadással végezte. Tudta, hogy az Úrnak végzi ezt is, sőt, az áldozatok bemutatása után megjelenik az Úr dicsősége.

Áron először megáldotta a népet, az elnyert bűnbocsánatot továbbította a nép felé. Az Úr színe elől a nép színe elé állt Áron, vagyis amit kapott, továbbadta. Így vihetjük bele mi is az életbe mindazt az áldást, amit a csendességünkben és az istentiszteleten kapunk. Azért kapjuk, hogy az áldás az életben jelenjen meg, hogy áthassa a családokat, közelebb hozza egymáshoz a még távol levőket, és hogy az Úrhoz vonzza a még messze élőket.

Ezt követően megjelent az Úr dicsősége, aminek láttán a nép ujjong és arcra borul az Úr előtt. Örömet jelent számukra Isten dicsőségének megjelenése. Ma is öröm az Úr közelsége, örömet jelent találkozni Vele. Pál öröme is az Úrból fakadt. Örömtelenségünk oka, hogy távol vagyunk az Úrtól. Hívjuk bele az életünkbe, mindennapi dolgainkba, örüljünk csak pusztán Neki.

Továbbra is Ábrahám hitét állítja elénk Pál, elmondja, hogy hit által, kegyelemből kapta az ígéreteket (Rm 4,13-25). Ő a hit atyja számunkra, hite példa előttünk, mert teljesen Isten szavára építette az életét. Nem kapott meg előre semmit, csak ígérete volt, de bízott abban, akitől kapta, és ment, mert komolyan vette, hogy Isten az ígéretét beteljesíti. Akkor is hitte, ha gyakran nem volt egyszerű, hiszen nem azonnal, hanem lépésről lépésre, és hosszabb idő után teljesedtek be. Az ígéretek nem azonnal teljesedtek be, nem kapott meg mindent akkor, amikor az Úr szólt. A legnagyobb ígéretre harminc évig kellett várnia. Ha nem is volt ez a várakozás egyszerű, mégis eljött a beteljesedés ideje, nem fordított hátat az Úrnak, nem mondta, hogy nem lesz abból semmi, akkor sem, ha közben megkísértették emberi megoldások. Azokból is megtanult tovább várni.

Ábrahám hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat - mindezt húsvét előtt. Meddig terjed a mi hitünk? Hisszük-e, hogy Istennek hatalma van a halál fölött, hiszem-e, hogy halottnak tűnő dolgokat is életre tud kelteni? Haldokló kapcsolatokat, gyülekezeteket is meg tud újítani, nincs számára lehetetlen.

Ábrahám reménység ellenére hitte - erre a hitre van nekünk is szükségünk, ez lendít át a holtponton. Amikor minden azt sugallja, nincs remény, kapaszkodjunk Isten ígéreteibe, mert a reménységet az ígéretek táplálják. Ne csak addig bízzunk az Úrban, amíg az emberi tapasztalat is alátámasztja, hanem bízzunk akkor is, amikor azt sugallják, nincs remény a változásra, a megújulásra. 

Bizony, hányszor meggyengülünk hitünkben, amikor azt látjuk, elhalnak emberi lehetőségeink, ám Ábrahám nem ezekre a tényezőkre figyelt, hanem az Úr ígéretére, és várt tovább. Így figyeljünk mi is az ígéretekre, mert ahogyan Ábrahám idejében beteljesedtek, úgy fognak a mi időnkben is beteljesedni. Az Úr visszajöveteléről szóló próféciák is beteljesednek, csak várjunk türelemmel.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.