Türelem

A

z alakuló, formálódó népnek sok mindent meg kell tanulnia annak érdekében, hogy valóban felismerhető legyen mindennapjaikban az, hogy Istenhez tartoznak (3Móz 19,1-37). A legfontosabb, hogy szentek legyenek, vagyis mindenkor és mindenben törekedjenek a szent életre. Nem mindegy, miként él Isten gyermeke, hogyan viszonyul szüleihez, az Úr napjához, vagy miként áll hozzá a bálványimádás kérdéséhez, a pogányok szokásaihoz. Isten azért helyez ide minket, hogy életünk más legyen, mint a többi népé, az a feladatunk, hogy Isten akaratát komolyan véve megmutassuk: lehetséges Ige szerint élni. Sőt, igazán akkor lesz áldott az életünk, ha mindenben komolyan vesszük Isten akaratát.

A mindennapi kapcsolatokban, az üzleti életben, a munkában látszódhat meg, hogy Istenhez tartozunk. Miben? Abban, hogy becsületesek maradunk és tiszteletben tartjuk a másikat. Isten gyermekeinek életében nincs hely a másik ember becsapásának, mert Isten gondoskodik róluk. Nem a haszon van a középpontban, hanem Isten nevének a tisztán tartása, a betegek, a fogyatékossággal élők megbecsülése. Meg kell látnunk, hogy az Úr számára fontosak a fogyatékkal élők, ők is emberek, akikért Krisztus meghalt, értékek, akiket az Úr Igéje is védelmez.

Fontos még a személyválogatás elkerülése, és az igazsághoz való ragaszkodás. Ne az anyagi helyzet, a társadalomban betöltött pozíció befolyásolja döntésünket, hanem az igazság. A szombat megtartása központi kérdés, mert akkor lehetnek igazán kapcsolatban az Úrral, akkor töltődhetnek fel, ismerhetik meg egyre jobban Istenüket. Számunkra is nagy jelentősége van az Úr napjának, komolyan kell vennünk, mert az istentisztelet alatt közösségbe kerülünk az Úrral és egymással is. Az Úr napja emlékeztet arra, hogy mibe is kerültünk mi Istennek. És ha ezt felidézzük, hálát adunk Neki.

Pál apostol őszintén feltárja szívét, és így megtudjuk, mennyire fáj neki, hogy népe nem ismerte meg a Krisztust (Rm 9,1-13). Fáj neki népének állapota, gyötrődik miattuk, és igyekszik mindent megtenni azért, hogy Krisztushoz térjenek. Fáj-e nekünk népünk és a körülöttünk élő emberek lelki állapota? Fáj-e, hogy oly sokan Krisztus nélkül élnek?

Az apostol akár a Krisztustól való leszakadást is vállalná, ha általa megmenthetné a zsidókat. Krisztus Isten mindenek felett - vallja, és ezt kell mindnyájunknak felismerni. Egyedül Ő a megoldás. Pál is tudja, hogy nem cserélhet velük, de azon munkálkodik, hogy felragyogtassa előttük Isten drága kegyelmét. Mert a szíveket az Úr tudja átformálni, és a Szentlélek győz meg az igazságról.

A továbbiakban rámutat, nem a test szerinti származás dönti el, kik vagyunk, Istenhez tartozunk-e, hanem a szív állapota. Mert bele lehet ugyan születni egy felekezetbe, de attól még nem biztos, hogy a kegyelmet is megtapasztaltuk, hogy új életünk van.

Pál hangsúlyozza, hogy nem a testi származás a fontos, hanem a Lélek szerinti, mert Ábrahámtól is többen származnak, de Isten népe közé az ígéret gyermekei tartoznak. Csodálatos, hogy Isten már a születésünk előtt kiválaszt az új életre, ez azt bizonyítja, hogy terve van velünk. Aztán mindent meg is tesz, hogy ez a kiválasztás elhívásban realizálódjon. Sárának is ígéret szerint született meg Izsák nevű fia. Nem emberi próbálkozások, hanem az ígéretek beteljesedése viszi előre Isten ügyét. Hányszor akarjuk a magunk módján és a magunk eszközeivel siettetni az Úr munkáját, azonban az soha nem vezet jóra. Amikor Ábrahám és Sára is emberi módszerekkel akartak segíteni problémájukon, még több gondot okoztak maguknak.

Mondjunk le a saját módszerekről, a mások szokásaihoz való igazodásról, és engedjük, hogy mindenben az Úr segítsen rajtunk. Bizony, türelemre van szükségünk, mert Isten nem a mi óránk szerint cselekszik. Ábrahámnak harminc évet kellett várnia, Jézus visszajövetelére pedig már kétezer éve vár az egyház. Legyünk türelemmel, és bízzunk az Úrban. Ő mindig időben és a megfelelő módon cselekszik, Nála mindenre van megoldás. Még Izráel népe számára is ad megoldást, eljön az idő, amikor megismerik az Urat.

Mi se legyünk türelmetlenek, bízzunk és imádkozzunk mindazokért, akiket szeretnénk az Úr közelébe juttatni. Talán ma még nem látszik imáink eredménye, de várjuk ki, amíg egyszer a kőszívek hússzívekké változnak.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.