Aki segítségül hívja

A

 papok életére nézve mond el az Úr dolgokat, mivel ők Istent képviselik, oda kell figyelniük életük minden mozzanatára (3Móz 21,1-24). Minden, amit tesznek, ahogyan döntenek és élnek, bizonyságtétel. Különösen arra kell ügyelniük, hogy semmivel se tegyék tisztátalanná magukat. Jó erre nekünk, az Úr mai szolgáinak - és nemcsak a lelkészeknek - is odafigyelni. Ne feledjük, a tanítványok élete mindig látható mások számára, nincs benne titok, és ezért legyen olyan, hogy semmivel ne hozzunk szégyent az Úr nevére. Fontos terület a házasság, nem mindegy, Isten gyermeke kivel lép szövetségre. Jó, ha az Úrtól kérjük el a társunkat, és ha van elvárásunk. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy leendő házastársunk is az Úr gyermeke legyen. Számára is Jézus Krisztus legyen a középpont, és örömmel legyen kész Őt szolgálni és Érte áldozatot vállalni. Jó, ha mindkettőnek öröm az Úrhoz való tartozás, életpálya a szolgálat.

Akinek első helyen van az Úr, annak nem válik elhordozhatatlan teherré a szolgálattal járó sok fáradság, nem lesz fölösleges időtöltés az istentiszteleten való részvétel. Bizony, át kell gondolni, milyen szempontok fontosak számunkra a házastárssal kapcsolatban. Igény-e, hogy lehessen együtt Bibliát olvasni? Az Úr szolgája számára elengedhetetlen a bibliaolvasó és imádkozó társ. Mert jó, ha együtt tudnak az Úr elé állni, és az Igéből keresik az életükre és a szolgálatukra is a válaszokat.

Nagyon nagy hangsúly kerül a megszentelt életre, mert nem mindegy, milyen az élete annak, aki áldozatot mutat be, aki az Igét hirdeti, a szent jegyeket kiosztja. Vajon ma odafigyelünk-e arra, hogyan, milyen szívvel és élettel megyünk fel a szószékre, vagy milyen szívvel állunk az Úr asztala elé? Az Úr szent, ezért megszentelt szívvel kellene mindig elé állnunk. Mehetünk-e Igét hirdetni rendezetlen háttérrel, bűnökkel az életünkben? Bizony, nem mindegy, hogy az alkohol szól-e belőlünk vagy a Szentlélek? Pál nyomatékoson kijelenti: „A bortól meg ne részegedjetek, mert abban züllöttség van, hanem teljesedjetek be Lélekkel” (Ef 5,18).

Talán furcsálljuk, hogy a testi fogyatékkal rendelkezők ki vannak zárva az áldozatbemutatásból, de lássuk meg, hogy csak arra vonatkozik a tiltás. Istent kereshetik, és szolgálhatnak neki. Az oltárhoz nem mehet, de mi már tudjuk, Jézus Krisztusban a testi és lelki sérült emberek is gyógyulhatnak. Az Úr Jézus már a beteget, a leprást is elfogadta, aztán megérintette és meggyógyította. Ma is kereshetjük Őt mindenféle fogyatékkal az életünkben, mert Benne teljesedhetünk ki, Általa szűnhet meg fogyatékosságunk, mert lehet, hogy a test nem gyógyul, de a lelki sebek begyógyulnak. Jézusban a testileg vagy lelkileg sérült ember is teljes értékűvé válik. Gyakran látunk és hallunk tolószékhez kötözött embereket, ahogy bizonyságot tesznek a megtapasztalt kegyelemről, mert bár testi állapotuk nem változott meg, de békességet nyertek az Úrtól.  Most már másképp élik meg betegségüket, és ez a más lesz gyakran a bizonyságtétel. Van, hogy az egészségeseket is megszégyenítik örömükkel, hálájukkal, szeretetükkel. Krisztus valóban eltörölte a válaszfalat.

Pál könyörög a zsidókért, azt kívánja, hogy üdvözüljenek (Rm 10,1-13). Pál maga is zsidó volt, azonban ne feledjük el, hogy a legtöbb szenvedés pont a zsidók közreműködése által érte. A Krisztust fel nem ismerő zsidóság gyűlölte Pált, ő pedig nem gyűlölettel, hanem irántuk való szeretettel nyilvánul meg. A legjobbat kívánja a számukra, mégpedig, hogy eljussanak az üdvösségre. Vagyis felismerjék, hogy a názáreti Jézus a régen várt Krisztus. És ha ezt felismerik, éljék át bűneik bocsánatát. Lássák meg, mint a háromezer ember pünkösd napján, hogy nagyot vétkeztek Isten ellen, tartsanak bűnbánatot, és éljék át az Úr kegyelmét.

Számunkra fontosak-e a zsidók, imádkozunk-e megtérésükért, azért, hogy rádöbbenjenek, az általuk elvetett Jézus a Messiás, és hogy nekik Őreá van szükségük? Imádkozunk-e a velünk szemben bántóan viselkedők új életéért, üdvösségre jutásáért? Hányszor mi is viszonozzuk a durvaságot, a bántalmazást, ahelyett, hogy megbocsátanánk. Pál nem a sérelmeire tekint, hanem az Úrra, és ahogyan a Mester megbocsátott a kereszten, úgy cselekszik ő is.

A hit és a bizonyságtétel összetartozik. Aki hisz a Megváltóban, és átéli az Ő kegyelmét, az tovább is adja, vagyis bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mert nem képes a megszabadult, a meggyógyult és új életet kapott ember az örömét magában tartani, hanem el akarja mondani másoknak is.

Pál apostol mindent, amit leír, a Szentírásra alapoz. Jó nekünk is komolyan venni Isten szavát. Igazítsuk hozzá gondolatainkat, vágyainkat és minden tettünket. Legyen zsinórmérték az Ige a számunkra. Az Úr mindenki számára szabaddá tette az üdvösség felé vezető utat. Jézusban mindenki számára nyitva a kapu, csak be kell lépni rajta. Ezt úgy tehetjük meg, ha rádöbbenünk, hogy szükségünk van Jézus segítségére, és ezt el is mondjuk Neki. Ott kezdődik az igazi kapcsolat, amikor segítségül hívjuk az Úr nevét. Bárki hívhatja, senki előtt nem zárja be a kaput, rajtunk áll, élünk-e a lehetőséggel.

Mindenki üdvözül, aki segítségül hívja, tehát nem számít, melyik néphez, felekezethez tartozunk, vagy milyen a bőrünk színe. Az anyagi és a társadalmi helyzetünk sem döntő, ha hívjuk, Ő megszabadít a bűn hatalmából. A mindenkibe én is és te is beletartozunk.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.