Megbékélés

A

z örömteli pillanatokat nagy szomorúság követi. Gyakran így van ez, a szép napokat, áldott alkalmakat sötét időszak váltja fel (3Móz 10,1-20). Egyrészt azért, mert a fényt mindig sötétség követi, a fény mögött ott van az árnyék. Erre fel kell készülnünk, mert jelen van a bűn, ott van a szívünkben, áthatja ezt a világot, és mindig érezteti jelenlétét. A gonosz állandóan tevékenykedik, és igyekszik az Úr gyermekeit kibillenteni békességükből, és mindent megtenni, hogy összekuszálódjanak a szálak, feszültség alakuljon ki a tanítványok között. Azonban soha ne feledjük: nézhetünk az árnyék mögött ragyogó fényre, Jézusra. Ha így teszünk, mi is ragyogni fogunk, nem az árnyék hatása fog érződni, hanem a világosságé.

Az itteni nehéz helyzet Áron fiainak a gőgjéből alakult ki. Nem igazán értették meg Istent, és úgy gondolták, mivel fel lettek kenve szolgálatra, azt tehetnek, amit akarnak. De ez nem így működik, az Úr szolgáinak mindenkor Istenük akaratát kell megcselekedni. Már a korábbiakban is láttuk, milyen részletesen elmondta számukra Mózes, hogyan is kell az áldozatokat bemutatni, leírta, mire terjed a papok felhatalmazása. A baj mindig akkor történik, amikor az Úr szavát nem vesszük komolyan, amikor mi akarjuk megmutatni, mit is tudunk, amikor egyénieskedni akarunk.

Isten ítélete megdöbbentette Izráel fiait, nem számítottak ilyen reakcióra, de Isten komolyan veszi a szentséget. Komolyan, mert a nép és a papok élete bizonyságtétel a kívülállók felé. Másrészt, közvetlenül a kivonulást követően, nevelő, fegyelmező ereje is volt ennek az ítéletnek. Látniuk kellett, hogy Istent komolyan kell venni, az ő Uruk élő személy, nem lehet félresöpörni, mert Ő az Úr. Bizony, minket is megkísért, hogy mivel nem látjuk Istent, úgy véljük, Ő sem lát bennünket, így azután azt tehetünk, amihez kedvünk szottyan. Isten Úr életünk felett, Ő igényli az első helyet, és várja, hogy hallgassunk Rá.

Fontos Isten kijelentése: „akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem.” Tehát az Úr az övéit, a Hozzá közel állókat nézi, az ő életük a bizonyságtétel, ezért nem mindegy, miként viselkednek. Tehát az Úr számára mindig a hozzá közeliek élete a fontos, azt akarja, hogy tiszta legyen a lámpás, semmi ne homályosítsa el az üveget. Ha mégis bekormozódik, meg kell tisztítani.

Figyelemreméltó Istennek az a parancsa, hogy amikor a gyülekezet sátrába bemennek, ne fogyasszanak alkoholt a papok. Ez fontos, Isten elvárja, hogy tiszta fejjel álljunk Elé, ne befolyásolja a tudatunkat és a magatartásunkat semmi. Ezt ma is komolyan kellene vennünk, ne az alkohol, hanem a Szentlélek jelenléte töltsön el örömmel egy-egy ünnepség során. Az igehirdetés inspirációját sem az alkoholtól, hanem a Szentlélektől kell várnunk. Isten tiszta szívet vár tőlünk, tiszta és szent edénybe kíván új és friss tartalmat tölteni.

Ábrahámról az Úr Jézusra kerül a hangsúly az apostol írásában, hiszen hitünknek Ő a középpontja (Rm 5,1-11). Minden Általa ment végbe, és Rajta keresztül érkezik meg hozzánk. Jézus által van szabad utunk a kegyelemhez. Csodálatos, Jézus nyitotta meg számunkra a kegyelem ajtaját. Őt keressük, mert Őérte részesülünk kegyelemben, az Ő halálért engedi el Isten a büntetésünket. Magasztaljuk Őt, amiért magára vette büntetésünket, és így szabadokká válhatunk.

A kegyelem átélése lehetővé teszi a megbékélést Istennel. Jézus halála hozza el a megbékélést is, Nélküle nem tudunk Istennel megbékülni. Jézus nélkül egymással sem tudunk békességre jutni. Előbb Istennel kell megbékülnünk Jézus által, és csak azután leszünk képesek megbékülni a másik emberrel, de önmagunkkal is. A kegyelem megtapasztalása azt is jelenti, hogy ha Isten megbocsát, én is bocsássam meg múltamat, bűneimet. Ha magamnak nem bocsátok meg, nem tudok békességben élni. Tehát lehetséges az Úr Jézus által megbékülni, de csak Általa. Ha Őt kihagyjuk, békességhez sem jutunk. Őbenne békül meg a szívünk, amit Ő kínál, azt senki és semmi nem tudja megadni a számunkra.

Az Úr idejében halt meg értünk, akkor, amikor a legnagyobb bajban voltunk. Segítsége mindig időben érkezik, amikor még bűneinkben vagyunk, már keres, mindent megtesz, hogy megszabaduljunk, hazataláljunk. Az Atya már akkor várta haza fiát, amikor még messze földön volt, amikor még tékozolt. Már akkor vonzotta, amikor a disznók vályújánál latolgatta esélyeit. Ő ott van életünk mélységeinél, lenyúl, hogy felemeljen és újjá formáljon. Azonban nemcsak megment és megbékéltet, hanem meg is tart. Ahogyan magunktól nem tudunk megbékülni, új élethez jutni, megmaradni sem vagyunk képesek ebben az életben. Ő tart meg. Ha Benne bízunk, Rá figyelünk, szavát komolyan vesszük, az Urat állandóan követjük, megmaradunk. A megtartatás is az Ő munkája. Szeretetét is kitöltötte szívünkbe, így azután képessé válunk szeretettel viszonyulni Hozzá és egymáshoz. Az igazi érzelmek, az értékes gondolatok, az új természet is Tőle származik.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.