Menj tovább!

I

zráel népének mindig fel kell idéznie, hogy ezeket a törvényeket a szabadító Úrtól kapták (3Móz 22,1-33). Az az Isten fekteti le életük és hitük alapjait, Aki lehajolt értük a rabszolgaság idején és kimentette őket. Az Úr már tett értük, amikor tehetetlenek voltak, nem tudták megszabadítani magukat, és már le is mondtak az új életről, Ő utánuk nyúlt. De Isten a szabadulás után sem hagyja övéit magára, nem, mert egyedül képtelenek lennének talpra állni és az új életben megmaradni, továbbra is segítségre van szükségük. Ezt a segítséget adja meg számukra a törvény, ami védelmet is jelent a világ csábításával szemben.

Isten tisztában van azzal, hogy népe még nem befejezett, megszabadultak ugyan, de még nem készek. Csak most indulnak az ígéret földje felé, sok mindent meg kell tanulniuk, ezért segítségre van szükségük. Mi sem vagyunk még készek, a megtérés az út kezdete, elindulunk az örökkévalóság felé, de amíg célba érünk, állandó formálódásra van szükségünk. Isten Igéjét adja számunkra útmutatóul, és általa formálja új életünket. Azt akarja, hogy ne elégedjünk meg azzal, ahová eljutottunk, hanem menjünk tovább. Ezt a továbbhaladást nevezi az Ige megszentelődésnek, ez nem egyik percről a másikra megy végbe, hanem folyamatosan történik. Nem magunkat szenteljük meg, hanem az Úr végzi ezt el az életünkben. Egyedül Ő tud megszentelni, Neki tetsző életre vezetni. Ez cél is, a megszentelődés belső igény, akarok növekedni, változni, és kérem az Urat, hogy alakítson. A megszentelődésre való vágyakozás kiűzi szívünkből a megelégedettséget, nem leszek elégedett magammal, nem mondom, hogy ez nekem már megfelel, hanem mindig akarok változni, tökéletesedni.

Ezeknek a rendelkezéseknek az is célja volt, hogy életükkel Isten nevét dicsőítsék. Tehát egy olyan életformára vezette őket az Úr, ami által a környezetük felismerte, hogy mindez azért van, mert az élő Istenhez tartoznak. Arra lettek elhíva, hogy az Úr nevét felmutassák életvitelük által is a népek előtt. Figyeljünk oda ma is a lelki növekedésre, a megszentelődésre és Isten nevének megszentelésére.

Azzal fejeződött be az előző szakasz, hogy mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül (Rm 10,14-21). Ez egy csodálatos hír, mindenki előtt adott a lehetőség, mindenki szabadon Istenhez fordulhat segítségért. Azonban Pál lát egy problémát, mégpedig azt, hogy hogyan hívják segítségül azt, Akit nem ismernek, mert nem hallottak Róla? Tehát Istent csak az tudja segítségül hívni, aki tud róla, aki ismeri. Istent meg kell ismertetni az emberekkel, fel kell tárni előttük lénye mélységeit, szeretetének valóságát.

Isten megismerésének forrása a Szentírás, benne jelenti ki magát, általa mondja el a számunkra, hogy kicsoda Ő. Ebben benne van az is, hogy Isten megismerhető, ha hallok Róla, elindulhatok a magam felfedező útjára, mert nekem kell Őt megismerni. Ott van-e a szívemben Isten megismerésének vágya? Úgy veszem-e kezembe az Igét, hogy egyre jobban meg akarom ismerni Őt, és egyre többet szeretnék tudni Róla? Az igeolvasás azt jelenti-e még ma is, hogy vonz az Úr, egyre jobban szomjazik szívem utána, és ezt a szomjúságot szeretném megelégíteni? Nem fáradtunk-e bele a bibliaolvasásba? Nem vált-e már megszokottá a napi csendesség? Kérjük Isten Szentlelkét, újítsa meg bibliaolvasásunkat is, adjon újra éhséget szívünkbe szava iránt.

Isten nevének segítségül hívásához önmagunkkal is tisztában kell lenni. Aki úgy látja, minden rendben van az életében, az nem kér segítséget, mert nincs rá szüksége. Csak aki látja elveszett állapotát, aki felismeri, hogy baj van, az fog kiáltani. Saját állapotunkat is az Igéből ismerhetjük meg. Az Ige tükörként mutatja meg lelkünk valóságát. Vegyük komolyan, amit mutat, és hívjuk az Urat segítségül.

Mindezekből látjuk, hogy szükség van igehirdetőkre, azonban ezek nem egy speciális csoport a tanítványságon belül, hanem minden hívő ember igehirdető. Hiszen mindenki bizonyságot tehet Isten kegyelméről. Amit az Úrtól kapunk, azt magunkkal visszük és továbbadjuk azok számára, akik még nem hallottak róla. Jézus története, Isten életeket megragadó kegyelme jó hír, és mi ezt a jó hírt adhatjuk tovább. A római gyülekezet is úgy jött létre, hogy pünkösdkor Rómában élő zsidók is jelen voltak a Szentlélek kitöltetésekor. Hallották Péter igehirdetését, hitre jutottak, majd hazaérve elmondták, amit láttak és hallottak. Mivel jó volt a számukra, amit tapasztaltak, megosztották másokkal is. Így adjuk mi is tovább mindazt, amit kapunk az Úrtól.

Az apostol felkészít a várható csalódásra, nem mindenki fogadja hittel az evangéliumot, de soha ne adjuk fel, mert az evangélium az élet. Szükség van rá, és vigyük tovább, akkor is, ha ellenállásba vagy elutasításba ütközünk. A jó hírre szüksége van a világnak, ne fáradjunk bele a megélésébe sem. Mert gyakran az élet bizonyságtétele ragadja meg az embereket, nem mindig a szavak, hanem a tettek, amik hatással vannak. Az apostol arra mutat rá, hogy Isten sem fárad bele, egész nap kitárja karjait, és így vár. Nemcsak másokat, hanem minket is ilyen kitartóan vár, mert át akar ölelni, meg akar újítani. Nem adja fel, ha nem azonnal megyünk, hanem vár tovább. Vajon meddig várta a tékozló fiút az atya, és meddig várt téged és engem? Így azután legyünk mi is türelemmel, várjunk kitartóan, mert az Ige elvégzi a maga munkáját, és nem tér vissza eredménytelenül.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.