Isten irgalmas

I

sten megerősíti népe számára a maga szentségét, és ezért azt kéri, hogy ők is szent életet éljenek (3Móz 20,1-27). A megszentelődésben haladjanak előre, és ehhez kapnak segítséget az Igéből. Az Úr megmondja nekik, mely területekre figyeljenek, mely kérdéseket vegyék komolyan, és hogyan tartsák távol magukat a környező népek szokásaitól. Mert legtöbbször a környezetnek van nagy hatása ránk. A családtagok, szomszédok, barátok szokásait a legnehezebb az Ige mérlegén keresztül megközelíteni. Nagy veszély, hogy minden átgondolás nélkül alkalmazzuk, amit tőlük látunk. Bennük megbízunk, és úgy véljük, amit tesznek, mindig jó, ezért követhetjük. Azonban nekünk soha nem másokat kell követni, soha nem a környezet a minta, hanem mindenkor az Úr Jézus Krisztus. Minket ne az vezéreljen, hogy olyanok legyünk, mint mások, hanem az, hogy olyanok legyünk, mint az Úr.

Most az élet védelmét helyezi a szívükre. A gyermek Isten ajándéka, és ne megszabadulni akarjanak tőle, hanem fogadják hittel és hálás szívvel. Isten népe nem gondolkodhat úgy, hogy a gyermek teher, hanem ajándék, aki továbbviszi az életet és Isten ismeretét. Gyakran kegyesnek tűnő tettek mögé bújtatták a gonosz tetteket, áldozatként mutatták be a gyermekeket, azonban Isten nem kért gyermekáldozatot. Ezt a pogány népek tették, tőlük vették át. A pogányok vallása azért is volt gyakran vonzó Izráel számára, mert ott nem volt Tízparancsolat, a pogányságban olyan dolgok is szabaddá váltak, amikre Isten azt mondta: Ne! Azonban Isten gyermekei számára mindig az Ige, az Úr szava a mérvadó.

A mai ember is keresi az Igét kikerülő megoldásokat. Azt gondolja, akkor szabad, ha félreteszi Isten akaratát, pedig nem a szabadság következik belőle, hanem a különféle bálványok okozta rabság és nyomorúság. Ha letérünk a keskeny útról, a gonosz kezébe kerülünk, kiszolgáltatottakká válunk a bálványokkal szemben, átveszik az uralmat életünk felett. Sokféle nyomorúság és szenvedés származik ebből. Jézusra figyelve megmaradhatunk Isten akarata mellett, felismerjük, hogy az Ige nem gátol, hanem inkább kiteljesíti életünket, védi mindennapjainkat. Isten szava azért is adatott, hogy általa védelmezzen minket. 

Az Úr óvja népét a különféle jövendőmondóktól való tudakozódástól is, mert a hívő embernek van hová mennie. Nem a jósokat kell felkeresni, hanem mindent megbeszélhetünk Jézus Krisztus Atyjával, Aki a mi Atyánk is. Igen, mi egyenesen az élet Urát kérdezhetjük, mennyei Atyánkhoz fordulhatunk, Aki szeret és jót akar gyermekei számára. Krisztusban szabad utat kapunk, már semmi nem akadályozza, hogy Hozzá meneküljünk, segítségül hívjuk. Vegyük komolyan, hogy az okkult terület veszélyes világ, elzárt világ, de Isten országa felé szabad az út. Aki alázattal, bűnbánattal, Isten megismerésére való törekvéssel jön, az előtt nyitva a kapu. Jézus által be lehet lépni az életre vezető útra.

Az itt lefektetett törvények nem csupán a vétek megbüntetése végett születtek, hanem elsősorban a megelőzés az Úr célja. Azt akarja, hogy előre lássuk, minden tettnek következménye van, amiért vállalni kell a felelősséget. Amennyiben látja valaki, hogy mi vár rá, ha ezeket a vétkeket elköveti, meggondolja, hogy tovább megy-e az eltervezett úton, vagy megáll. A megelőzés ma is fontos, jó, ha tudunk beszélni a gyermekeknek tetteik várható következményeiről. Jó, ha előre látják, mivel jár, ha drog- vagy alkoholfüggővé válnak, mik lehetnek a következmények rájuk és a gyermekeikre nézve, ha felelőtlenül lépnek kapcsolatba a másik nem képviselőjével. A kényes kérdésekről is szabad beszélnünk, mert az Ige is beszél róluk. Isten semmit nem söpör a szőnyeg alá, ezért mi nézzünk szembe az élet minden kérdésével.

Isten irgalmas, mindenki számára felkínálja drága kegyelmét, mert az üdvösség kegyelemből van, hit által (Rm 9,14-33). Az apostol hangsúlyozza, hogy nem lehet megszerezni Isten kegyelmét, csak elfogadni. Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené - ezzel jelzi Pál, hogy a kegyelem nem szerezhető meg úgy, hogy mi mindent megteszünk érte, hanem kérni kell. Nem lehet megvásárolni, sem tetteink által kiérdemelni, hanem Isten irgalma alapján kaphatja meg a megtérő bűnös. Azé a kegyelem, aki úgy indul hazafelé, amint a tékozló fiú tette, üres kézzel, tudva, hogy semmit nem érdemel, egyedül az Atya jóságára és irgalmára alapozhat. Jó, ha mi is így jövünk, számításainkat tegyük félre, és csak bűnbánatunkat hozzuk.

A fáraó példája megerősíti a korábbiakat, hiszen ő istennek tartotta magát, azonban el kellett volna jutnia arra a felismerésre, hogy ő is csak egy ember. De ő ezt nem akarta, nem akart leszállni a trónról a tíz csapással való szembesülés során sem. Itt dőlnek el a dolgok: leszállok-e a trónról vagy sem. Ma is ez a nagy kérdés, leszáll-e az ember az önistenítés trónjáról? Amennyiben nem, megkeményedik Istennel szemben, de ezért nem az Úr a felelős, bár mi hamar Őreá hárítjuk a felelősséget. Ő sok lehetőséget ad, de ezekkel nekünk kell élnünk.

Ki kell mondani, hogy teremtmény vagyok, itt kezdődik az alázat. Isten formálta az életünket, és jó, hogy az Ő kezéből származunk, mert így tudjuk, Kihez tartozunk. Az Úr továbbra is formál, úgy tart kézben, mint a fazekas az agyagot, még jobbat akar kihozni az életünkből. Ennek érdekében formál, alakít, és van, amikor fájdalmas eszközökhöz is nyúl, de mindezeket javunkra teszi. Soha ne keseredjünk el, hanem gondoljunk arra a fájdalmak, a nehéz élethelyzetek idején is, hogy az Úr tisztogatja szívünket, mert a legjobbat akarja kihozni belőlünk. Ő mindig remekművet akar készíteni, engedjük, hogy saját terve szerint formálja az életünket.

Hálásak lehetünk, hogy mi, akik valaha nem voltunk a népe, Krisztus által népe lehetünk, mert nagy kiváltság Isten gyermekének lenni - adjunk hálát érte.

Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben

1. Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben Füledet hozzám hajtsad; Ó, igen jó Isten, Minden szükségemben Áldásod szaporítsad.

2. Ó, hatalmas Isten, Keserűségemben Szívemet vidámítsad; Ó, nagy és szent Isten, Minden félelmemben Elmémet bátorítsad.

3. Ó, örök Úr Isten, A veszedelmekben Segedelmedet nyújtsad; Ó, igaz Úr Isten, Kételkedésemben Hitemet gyámolítsad.

4. Ó, áldott Úr Isten: Rossz testiségemben Lelkem hozzád hódítsad; Ó, erős Úr Isten, A világ fényében Szemem világosítsad.

5. Ó, teremtő Isten, A kísértetekben A Sátánt elfordítsad; Ó, megváltó Isten, sok vétkezésimben Irgalmad bizonyítsad.

6. Ó, szentelő Isten, Erőtlenségimben Kegyelmedet újítsad; Ó, kegyelmes Isten, Éltemnek végében Lelkemet boldogítsad.

Isten áldásával.