Lelki nevelés

I

sten számára fontos a következő generáció, az ifjúság (Zsolt 78,1-31). Ezért elrendelte, hogy a családfők foglalkozzanak az ifjúsággal, mégpedig a lelkükkel. Mert az életre való teljes felkészítésbe beletartozik a fiatalok lelkének a gondozása is. Sőt, ma igazán fontos, hogy odafigyeljünk erre a területre. Nagy hangsúlyt fektetünk az oktatásra, a technikával való lépéstartásra, de fontos-e számunkra a lélek? Lelkileg is felkészítjük-e gyermekeinket? Szánjuk rájuk időt, üljünk le velük beszélgetni az életről, a kihívásokról, és elsősorban Istenről.

A zsoltáros elmondja, hogy neki, az ő generációjának elmondták mindazt, amit az Úrral való személyes kapcsolat során tapasztaltak. Megtapasztalták Isten vezetését, csodáit és gondoskodását. Ezekről bizonyságot tettek. Mindezt azért tették, hogy gyermekeik szívében bizalom támadjon az Úr iránt, hogy amikor felnőnek, lássák, érdemes Istenben bízni. Legyen számukra természetes, hogy reménységüket Belé vetik, egyedül Belé. De természetes-e ma a mi számunkra, hogy egyedül Benne bízunk? Magától értetődő-e, hogy nem a világ alakítja az életünket, hanem az Úr? Mert csak azt lehet továbbadni, ami bennünk van, amit mi is megtapasztaltunk. Van-e miről beszélni? Van-e élő tapasztalatunk az Úr munkájáról?

Nemcsak történeteket mondtak, nemcsak arról tettek bizonyságot, amit Isten cselekedett közöttük, hanem szívükre helyezték Isten parancsolatainak a megtartását. Mert az Úr szava iránti engedelmesség éltet, az a fontos, hogy tegyük, amit az Úr mond. Fontos még az is, hogy ne feledkezzenek el Isten dolgairól. Milyen hamar elfeledkezünk arról, amiért Isten ide állított minket, amivel megbízott. Pedig ez a legfontosabb, mindenkor látni és végezni az Úrtól kapott feladatainkat. Istennek terve van az életünkkel, feladatot bízott ránk. Sokszor elmondjuk ezt, mégis úgy látom, könnyen megfeledkezünk róla. Hiszen ez a mai világ annyi mindent kínál a számunkra, ami vonz és fontosabbá, érdekesebbé válik, mint a küldetésünk. Mert Isten népe nem önmagáért él, hanem azért, hogy élete bizonyságtétel legyen más népek számára. Azért vagyunk itt, hogy általunk rombolja az Úr a gonosz munkáit, és hogy terjessze az evangéliumot. Istennek ma mi vagyunk az eszközei, a kezei, lábai. A mi lényünk Isten hordozórakétája, bennünk juthat el a jó hír oda, ahol még nem hallottak róla.

A zsoltáros bizonyságtételének forrása a Biblia, azoknak a történeteknek az alapján mutatja be Istent, amelyeket megtanítottak nekik gyermekkorukban. Isten az Igében jelentette ki magát a számunkra, így az ismeretének legfontosabb forrása. De nemcsak azt mondja el, mit tett Isten, hanem őszintén vall az ősök hitetlenségéről és engedetlenségéről is. Meg kell látni, hogy nemcsak hősök voltak a múltban, hanem jelen volt a hitetlenség is. Istennek sok baja volt Izráellel, de jó, ha belenézünk a tükörbe, és meglátjuk, velünk is sok baja van. Gyakran úgy gondoljuk, csak másokkal kell az Úrnak vesződnie, és azt hisszük, nálunk minden rendben van. Lássuk meg, hogy mi is bűnös emberek vagyunk. Merjem megvallani, velem is sokat kell vesződnie az Úrnak, mert az óember jelen van, és sok esetben győzedelmeskedik. De nem szabad elcsüggedni, tekintetünket emeljük Jézusra, Ő legyőzte a bűnt, a gonoszt, és lényünk sötét szereplőjénél is erősebb. Mert Ő a világ Világossága, ahová beragyog, ott múlik a sötétség.

A zsoltáros meglátta, hogy a régiek életében sem minden követendő példa, lázadásukat, hitetlenségüket ne kövessük. Van, amit őseink életéből el kell utasítani, nemet kell rá mondani. Fő problémájuk volt, hogy nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. Ez megdöbbentő, hiszen annyi csoda volt már mögöttük, annyiszor átélték, hogy az Úr megsegítette őket, ennek ellenére, az élet újabb próbája idején, kétségek támadtak bennük. Hányszor ott van bennünk is a kétség: tud-e Isten kenyeret adni? Van-e lehetősége segíteni rajtunk? Bizony, mi is gyakran beleesünk abba a tévedésbe, hogy magunk akarunk magunkon segíteni, de ez legtöbbször nem válik be. Merjünk bízni az Úrban, jusson eszünkbe nehéz helyzetekben is az ötezer ember megvendégelésének története, erősítse az Úrba vetett bizalmunkat. Aki Jézushoz tartozik, annak nem kell féltenie magát, nem kell félnie a megélhetéstől, az tudja, hogy kevésre van szükség, valójában csak egyre, és ő is a jobbik részt választja, amint Mária is tette. (Lk 10,41-42).

Pál apostol köszöntést ír - milyen sok munkatársat, testvért tud említeni, akik számára Krisztus a fontos, akik Neki szolgálnak (Rm 16,1-16). Megragadott, hogy szinte mindenkit méltat, mindenkiről tud jót írni, ki tudja emelni pozitív értékeiket. Semmi rosszat nem ír róluk, pedig ők  is emberek. Bizonyára tévedtek is, vagy csináltak rosszul dolgokat, okoztak fájdalmat Pál számára. Azonban nem ez a fontos, hanem a bennük lévő érték, az életet kockáztató hit, az Úrért való fáradozás. 

Ezzel az apostol rámutat arra, hogy meg kell becsülni azokat, akik az Úrnak szolgálnak. Lássuk meg a fáradozókat, vegyük észre és értékeljük mások hitét, szeretetét és fáradozását. Sőt, a szolgáló testvérekről a gyülekezet gondoskodjék, ha szükségük van rá. A gyülekezetnek a lélekmentést kell elsősorban támogatnia, elősegítenie. A köszöntések átadása erősíti a kapcsolatot is, mert Isten népe között a személyes kapcsolat építése a fontos. Tegyünk meg mindent kapcsolataink épüléséért, helyreállásáért. Isten számára is a velünk való rendszeres és állandó kapcsolat a fontos. Azért jött el az Úr Jézus, hogy kapcsolatba kerüljön velünk. Egész életünket igényli, nem csak pár percet, hanem egész napunkat. Azt akarja, hogy állandó összeköttetésben legyünk Vele. Munkánk végzése, gondjaink közepette is mindig Őt keressük. Legyen Ő az első és legfontosabb ma is a számunkra. Köszöntsük az Urat, és köszöntsük egymást is. Ne legyen természetes az, hogy nem vagyunk egyedül, legyünk hálásak társunkért, gyermekeinkért, gyülekezetünkért. Köszöntsük egymást minden napon az Úr szeretetével.

A TEGNAP TERHE MÁR A TEGNAPÉ

A tegnap terhe már a tegnapé,

A holnap árnya még a holnapé,

Minden új reggelen

Örök útitársam köszönthetem:

Jó reggelt, Uram, Jézus!

Jó reggelt, öröm!

Jó reggelt, békesség!

Jó reggelt, kegyelem!

Isten áldásával.