Az Úr megerősít

F

olytatódik a tanítóköltemény, ami által az Úr akar tanítani minket a keskeny úton való járásra (Zsolt 78,32-55). Szükségünk van a tanulásra, ezért a legjobb, ha az Úrtól tanulunk, és komolyan is vesszük, amit mond. Úgy mondja, mint Aki maga is kitapasztalta a földi életet, így azután nagyon jól tudja, mire kell odafigyelni, hol támad az ellenség, milyen tanácsra és erőforrásra van szükségünk. Amint már az előző részben láttuk, a keskeny út vándora számára a Szentírás az erőforrás. Ebből az energiakészletből bármikor meríthetünk, mert kiapadhatatlan. A szerző is ebből merített élete nehéz időszakában reménységet, mert semmi sem tud úgy feltölteni, reménységet nyújtani, világos látást adni, mint az Úrról szóló bizonyságtételek. A múltban megtapasztalt csodák a jelen vitaminbombái, ezek segítenek tovább és erősítik meg abbéli hitünket, hogy az Úr ma is ugyanaz. Ő ma is meg tud és meg is akar segíteni. Az Ige nélkül üres marad a szívünk, nélküle nincs energia-utánpótlás.

Azt is megláthatjuk, hogy Isten sok csodája, gondoskodó szeretete ellenére a szívünk képes elégedetlenkedni. Sőt, megtéveszt és azt üzeni, most már nincs szükséged Istenre, nélküle is boldogulsz. Jaj annak, aki hallgat a gonosz tanácsra, mert nekünk minden pillanatban Őreá van szükségünk, mivel Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Oly szomorú látni, hogy Isten hatalmas szabadítása, pusztában való gondoskodása ellenére sem hittek Benne. Nem hitték, hogy érdemes Benne bízni, Rá hallgatni. Miért történt ez így? Azért, mert nem akarták Istenre bízni magukat, inkább rabszolgaként éltek volna tovább, mintsem Istennek szolgáltassák ki magukat. A gonosz megtéveszt, mert a világ által kínált szabadság mindig rabsághoz vezet. Azonban Isten valóban azt akarja, hogy szabadok legyünk, mert az Ő uralma a szabadságunkkal egyenlő. Hiszen Ő nem belőlünk, hanem értünk él. Jézus nem kihasználta tanítványait, hanem életét adta értük. Az Úr Jézus vezetése alatt szabadok leszünk a bűn hatalma alól, nem kötelező már neki engedelmeskedni, hanem tehetjük, amit Isten mond. Az Úr szava pedig az élet.

Az is elgondolkodtató, amikor Isten megengedte, hogy saját fejük után menjenek, és annak meglett a következménye, Hozzá fordultak. Mert amikor baj van, és nem találunk kiutat, mindig Istent keressük. De sajnos legtöbbször csak addig tart a kegyes élet, amíg az Úr kihúz a bajból, aztán folytatjuk tovább a magunk útját, nem engedjük, hogy beleszóljon a mindennapok történéseibe.

Mindezek ellenére azt láthatjuk, hogy az Úr hűséges népe iránt, nem veti el őket, mert irgalmas és bűnbocsátó Isten. Ezt tapasztalhatjuk, ha keressük Őt, Jézus Krisztus által kegyelmének teljességét küldte el hozzánk. Így azután hozhatjuk hűtlen és gonosz szívünket, mert Ő kész megbocsátani. Urunkhoz jöhetünk bűneink sokaságával, várja, hogy valóban jöjjünk, és tegyünk le minden bűnt és terhet, és helyette megnyugvást kínál. Mert a bűn, az Isten nélküli élet állandó nyugtalanságba hajszol, azonban az Úr követésében békességre talál a szívünk. És ahogyan Izráelt bevitte Kánaán földjére, úgy minket is bevisz az örök hazába. E hazába hit által juthatunk, és az Ige adja meg a szükséges energiát, gondoskodik arról, hogy végig elég legyen az üzemanyag. Hiszen a keskeny út vándora nem a maga erejére épít, hanem az Úr kegyelmére.

Pál apostol figyelmezteti a rómaiakat, hogy nem mindenki az Úrnak szolgál, aki a közösség tagja (Rm 16,17-27). Vannak, akik tévtanításnak hisznek, de ők felismerhetik őket, és nem kell rájuk hallgatni. Aki Krisztusban van, a Szentlélek által meg tudja különböztetni az Úr szavát a hamis kegyességtől.

Pál örül, mert hallott a római gyülekezet engedelmességéről, tudja, hogy számukra az Úr Jézus a tekintély, csak az Ő szavának engednek, mert ismerik a Pásztort. Bizony, ezek felnőtt tanítványok, mert a Pásztor hangját megkülönböztetik a béresétől. Mi képesek vagyunk-e ilyen megkülönböztetésre? Látjuk-e a Pásztort, halljuk-e a hangját és követjük-e Őt? Az igazi bölcsesség az, amelyik meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és akkor sem téved meg, ha a rossz jó csomagolásba van elrejtve. A bölcsesség több, mint a tudás, mert nem minden tudós bölcs, csak az, aki Isten Lelke által vezérelt.

A farkas békétlenséget, harcot akar, a Bárány azonban békességet, mert Ő a békesség Istene, és legyőzi a gonoszt, megrontja  a sátánt a lábunk alatt. Vagyis, ne a gonoszra nézzünk, hanem az Úrra. Ezért soha ne ijedjünk meg, hanem bízzunk az Úr segítségében, és tárjuk bátran mások elé az evangéliumot. Az Úr megerősít az evangélium szolgálatára, ezért bátran haladjunk előre. Ne nézzünk hátra, hanem mindig a célra. Krisztusban van győzelem. Így azután soha ne adjuk fel Isten ügyének képviseletét.

Az Isten a mi reménységünk

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

Isten áldásával.