Lámpás

A

 sátorban az Úr előtt lámpások világítanak, az állandó égéshez olajat kell biztosítani (3Móz 24,1-23). A lámpásnak szüntelenül égnie kell, mert az Úr világosságát szimbolizálja. Jézus a világ Világossága, fénye megvilágítja az utat. Az Úr Jézus azt mondta, hogy a tanítványok a világ világossága, ők világítanak reggeltől estig, az ő életük és tetteik a fény a világ számára. Azonban csak akkor tudunk világítani, ha van olaj a lámpásban, és ezt nem mi adjuk, hanem a bennünk élő Szentlélek. Jó megvizsgálni, van-e olajunk? Van-e elég, sőt, tartalék is, ami kitart egészen az Úr eljöveteléig? A tíz szűz példázatában láthatjuk, hogy ötnek nem volt tartalék olaja, így amikor megérkezett a vőlegény, nem voltak jelen, mert akkor kellett beszerezni. Töltsük fel szívünket olajjal, minden nap, gondozzuk a mécsest, hogy mindenkor világítson, töröljük le a kormot, hogy mindig tiszta legyen lámpánk üvege, és ragyogjon a világosság.

Igénk felhívja figyelmünket a felelős életre: minden tettnek következménye van. A következményeket pedig vállalni kell. Nem lehet következmény nélkül gyalázni az Úr nevét, vállalni kell a felelősséget. Szigorúnak tűnnek a leírtak, de ezzel Isten felelősségre akarja népét nevelni. Ma gyakran felelőtlenül beszélünk és cselekszünk, mert sok mindennek nincs következménye, Isten azonban számon kéri vétkeinket. Jó azonban látnunk, hogy már nem nekünk kell tetteink büntetését elhordozni, hanem magára vette az Úr. Mi is lenne, ha ma még mindig ezen törvények szerint élnénk, mennyi megcsonkított ember élne közöttünk. Áldott az Úr, Aki magára vállalta bűneink büntetését, hogy mi élhessünk és dicsőítsük Atyánkat. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy azt teszünk, amit akarunk, hanem hálát adva a kegyelemért, egy új életre törekszünk. Tegyük le ma is minden terhünket, és a megkörnyékező bűnt is a Bárányra, hagyjuk, hogy felvigye a keresztre, és menjünk tovább felszabadulva.

Az Úr Jézus a szemet szemért törvény helyére egy új hozzáállást hozott. Nem a bosszúra, a törlesztésre teszi a hangsúlyt, hanem a sérelem elviselésére, másik orcánk odafordítására, a második mérföld megtételére. Ez vezet bizonyságtételhez, ez által lesz láthatóvá, hogy Isten népe más. Ezt a másságot képviselhetjük mi. Mert Jézus ezeket nemcsak tanította, hanem meg is élte.

Az olajfa képével írja le a zsidók és a nem zsidók helyzetét Pál (Rm 11,17-24) . Izráel a szelíd olajfa, amelynek ágai kitörettek, hogy a vad olajfa ágai beoltassanak. Vagyis a pogányok a zsidók leesésének köszönhetik felvételüket. És mindez alázatra kell, hogy intsen minket: nem azért léphetünk be Isten országba, mert különbek vagyunk, esetleg a mi népünk kedvesebb Isten előtt, hanem minden nép fia kegyelemből, hit által lehet a szelíd olajfa tagja.

Pál apostol alázatra inti Isten gyermekeit, nem lehetnek gőgösek, nem kérkedhetnek a zsidókkal szemben - nem vagyunk különbek, hanem mi is bűnösök vagyunk, akiknek az Úr mentő szeretetére van szükségük. Hitünk az Ószövetségre épül, és így összeköt minket Izráel népével. Nincs oka senkinek a felfuvalkodottságra, hanem inkább az alázatra, mert nem magunknak köszönhetjük, hogy gyermekek lehetünk, hanem Urunk kegyelmének. A megmaradás sem tőlünk függ, hanem az Úr megőrző hatalmától. Mi is eleshetünk, ha nem kapaszkodunk Urunk kezébe. Ne essünk bele abba a hibába, amibe Péter került: meg volt győződve, hogy ő nem eshet el, ő nem tagadhatja meg az Urat, mégis megtörtént.

Isten jósága nyilvánul meg abban, hogy lehetővé tette az evangélium világhódító útját. Ő azt akarta, hogy a jó hír minden emberhez eljusson. Mert nincs számunkra más megoldás, mint az evangélium. Ma sincs más, csak egyedül a jó hír. Azért is jó hír, mert üzeni: van megoldás, van felelet minden kérdésre. Igen, a Szentírásban minden kérdésünkre meglelhetjük a válaszokat, csak kitartóan kell keresni. Istennek van válasza mai problémáinkra, de nem azt a megoldást kínálja, amit általában a világ. Azt Ő megoldása más. Boldogok vagyunk, ha ezt meglátjuk és alkalmazzuk is saját életünkre.

Úgy látszik, hogy ma a keresztyének túlnyomórészt meg vannak magukkal elégedve, így azután egy hamis biztonságérzetbe ringatják magukat. Pál apostol azonban rámutat, ne bízzuk el magunkat, mert ahogyan Izráel kivágatott, úgy a mai gyülekezet is kivágattatik, ha nem marad meg a hit útján, ha nem marad meg Krisztusban. A gyülekezet olyan, mint az olajfaág, vagy mint a szőlővessző, csak a tőben megmaradva van élete. Nincs önmagunkban életünk, csak Krisztusba oltva. Maradjunk meg az Úrban, mert ha lekerülünk róla, elszáradunk. Az elszáradt vesszőket, gallyakat pedig elégetik, mert nem tudnak gyümölcsöt teremni. János apostol a Jelenések könyvében elmondja az Úr üzenetét, amely arról, szól, hogy ha a gyülekezet nem tér vissza oda, ahonnan kiesett, gyertyatartója kimozdul a helyéből. Kimozdulhat a gyertyatartó, vegyük komolyan az Úr szavát, és térjünk vissza Hozzá. Alázkodjunk meg előtte, vegyük komolyan, hogy Ő éltet minket.

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.