Krisztus megszabadít!

A

 mai Igénk alapján érthetjük meg az Újszövetségben szereplő vérfolyásos asszony helyzetét (3Móz 15,1-33). Most látjuk, milyen sokat szenvedett lelkileg is, hisz a betegsége egész ideje alatt tisztátalannak számított. Sőt, nemcsak kirekesztve volt sok mindenből, hanem gondosan ügyelnie kellett arra is, hogy másokat ne fertőzzön meg. Ezentúl állandóan mindent ki kellett mosni, amihez hozzáért. Nemhiába kereste a gyógyulást, kutatta az orvosokat, és próbált mindent megtenni, csakhogy véget érjen ez a nehéz élet.

Ha pedig megtisztul - tehát a gyógyulás lehetősége mindig fennáll. Isten gyermeke számára a bűn minden változatából van gyógyulás és szabadulás. Mi már tudjuk, hogy az Úr Jézushoz kell fordulnunk, Ő szabadít meg a bűntől, és tesz alkalmassá az új életre. Abban a korban a tisztátalanná vált személy szinte teljesen magára volt utalva, de ma már van segítség. Először is életünk minden nyomorúságával bátran felkereshetjük Urunkat, Ő senkit nem küld el, és nem rekeszt ki a magával való közösségből. Van lehetőség megtisztulni és új életet kezdeni Urunkkal. De segítséget kérhetünk életünk nehéz helyzeteiben a másik testvértől is, vagy felkereshetünk lelkigondozót, már nem szükséges egyedül cipelni terheinket. Sőt, jó, ha őszintén feltárjuk lényünk mélyét Urunk előtt, mert a teljes tisztuláshoz, gyógyuláshoz ez vezet.

Fontos szerep jut a víznek a megtisztulásban, mindent ki kell mosni, mindent meg kell mosni, amit a különféle folyások, vérzések érintenek. A víz minket az Úr Jézusra, az élő vízre emlékeztet és az Igére, amely által valóban megtisztulhatunk. A rendszeres igeolvasás tisztogatja szívünket, és a bűnvallás. Éljünk a lehetőséggel, mosakodjunk meg a kegyelem fürdőjében, amely legrútabb tisztátalanságot is eltávolítja szívünkből.

Pál apostol világosan látja, hogy a bűn bennünk van (Rm 7,14-25). Nem elsősorban kívülről támad, hanem már megfertőzte belsőnket, és olyan erővel lép fel, aminek nehezen tudunk ellenállni. Sok esetben megtapasztaljuk, hogy nincs fölette hatalmunk, ha nem akarjuk is, azt tesszük, amit ránk kényszerít.

Az apostol azonban már Krisztusban van, és tudja, hogy a helyzet megváltozott, már nem reménytelen, már nincs kiszolgáltatva a bűnnek. Felkiált ugyan: ó, én nyomorult ember, de ezzel nem azt fejezi ki, hogy nincs segítség, hanem csak arra mutat rá, hogy én magam tehetetlen vagyok. Külső segítségre van szükségem, és megmondja, ki segíthet. Az Úr Jézus Krisztus! Ő a Segítő. És ez jó hír, van Kihez fordulni, nem reménytelen a helyzetünk, mert Ő azért jött, hogy megszabadítson.

Rámutat a szentíró, hogy a bűn legyőzése nem megy harc nélkül. Nem arról van szó, hogy csak várom, hogy az Úr megsegít, hanem küzdeni kell vele. Ami azt jelenti, fel kell ismerni, hogy a bűn rossz, és kérni kell az Úr szabadítását, majd ebben a szabadításban úgy maradhatok meg, ha küzdök. A küzdelem jelenti azt, amit korábban olvastunk, hogy az új embernek lehetősége van már a gonosznak nemet mondani. Már nem vagyunk kényszer alatt, már nem a test az Úr. De ezt a nemet nekem kell kimondani, és nekem kell Krisztusba kapaszkodnom. Fontos, hogy meglássam, a bűn semmilyen formája nem jó, bármilyen szépen van csomagolva, és bármilyen jövőt kínál is. De nemcsak, hogy nem jó a bűn, hanem nincs is rá szükségem, ezért nem ragaszkodom hozzá, mert amíg ezt nem tudom kimondani, nincs szabadulás. Gyakran azért nem éljük át a gyógyulást, a megváltozást, mert  lényünk mélyén ragaszkodunk a bűnhöz, valamiért jó úgy, ahogy van, és nem szándékozzuk megváltoztatni az életünket. Azonban Pál rámutat, van segítség, és ragadjuk meg a felénk kinyújtott kezet. A legreménytelenebb helyzetből is van kiút Jézus Krisztus által. Én nyomorult, tehetetlen vagyok, de Ő erős, számára nincs lehetetlen.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.