I
|
sten hűséges,
és ezt várja el gyermekeitől is (3Móz 26,1-46). Igen, Ő hűséges Atya, hűtlenségünk
ellenére is hű marad, nem vet el magától, ezt az élet is bizonyítja. Mennyi
szégyent hoztunk már nevére, és mégsem mondott le rólunk, hanem továbbra is
hordoz minket, és még mindig szélesre tárja országa kapuját. Még mindig van
lehetőség belépni a kapun és bűnbánattal Hozzá fordulni. Mivel Ő hű, ezt kéri
övéitől is, Izráel népe számára felvázolja a hűséges élet áldásait. Mert a hűségnek
megvan a következménye, áldás követi.
Bár nem könnyű megmaradni a szövetségben, mert annyi, de annyi csábító
erő létezik. Ezt tapasztalta Izráel népe is, mindenfelől bálványok nyúltak
feléjük, és ezek a hamis istenségek izgalmas, vonzó életet kínáltak. Amit a
környező népektől láttak, vonzotta őket, és bizony, sok minden tetszett is Isten
gyermekeinek, nem elutasították ezeket, hanem átvették őket. Átvették a pogány
szokásokat, de egy idő után meglátták, ezek nem áldást jelentenek, hanem rabbá
tesznek és tönkreteszik az életüket.
Az Úr ma is féltőn szerető Isten, félt minket, ezért óv a bálványoktól,
de nem igazán vesszük komolyan ezt a féltő szeretetet. Egyre több bálványt
gyártunk magunknak, és már nem Istentől várjuk az áldást, hanem bálványainktól.
Azonban az Igét olvasva, Jézus lényébe tekintve megláthatjuk az életünket
romboló és fogva tartó erőket. Ha mindezt látjuk, segítséget kérhetünk az
Úrtól. Forduljunk el bálványainktól, tagadjuk meg őket, és átéljük a
szabadítást. Az Úr Jézus betölti azt az űrt, ami a lényünkben kialakult, és ha ez megtörténik, nem vágyunk pótszerek
után. A hűség kifejezése az istentiszteletben mutatkozik meg, ha megtartjuk és
megszenteljük az Úrtól adott nyugalomnapot, áldást nyerünk. Az istentisztelet
alatt élhetjük át a közösséget Urunkkal, amikor Vele vagyunk, megtapasztaljuk,
hogy Ő mindenre elég.
A boldog élet forrása az Úrral való élő kapcsolat, a Hozzá való hűség. Ha
mindenkor bízunk Benne, nyugodtan élhetünk, mert életkörülményeinket Ő tartja
kezében. Nem kell aggodalmaskodnunk, csak Vele, az Ő akaratával foglalkozzunk, a
többi megadatik. A problémák és az ellenség fölött is győzelmet tapasztalunk.
Hányszor átélte ezt Izráel népe, amikor gyöngének látszottak, túlerővel néztek
szembe, Isten megmentette őket, mert bíztak Benne. De amikor idegen népektől
várták a segítséget, rendszerint elbuktak. Bízzunk Benne továbbra is, ne
engedjünk a világ csábításának, ne higgyük, hogy a bálványok megoldják
problémáinkat, hanem ragaszkodjunk az Úrhoz. Minden problémára Ő a megoldás.
Minden kérdésünkre Benne kapunk feleletet.
A gőg ellenszere az élet Istennek való odaszánása (Rm 12,1-8). Amennyiben
teljes életünket Neki szenteljük, az Ő szolgálatára szánjuk, nem ver gyökeret
bennünk a gőg, mert nem magunkra figyelünk, nem másokkal hasonlítjuk össze az
életünket, hanem a szolgálat tölti ki napjainkat. Pál apostol azt kéri, szánjuk
oda testünket élő áldozatul az Úrnak. A hívő élet testben megy végbe, testben
éljük meg hitünket, ami tettekben nyilvánul meg. Az igazi, a teljes
istentisztelet a szolgáló élet. Nem elméletet, hanem gyakorlatot vihetünk bele
a világba. Azt adhatjuk tovább, hogyan kell keresztyénként élni.
Jézus tanítványa számára már nem a világ, vagyis a nem hívő környezet a
minta, hanem maga Jézus. Ezért már nem a világhoz igazodunk, kérdéseinkre nem
tőle várjuk a választ, hanem az Úrtól. Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy
számunkra fontos kérdésekben is az Igéhez tudjunk igazodni, merjük keresni és
vállalni Isten akaratát. Mert nem elég tudni, mi az Úr akarata, hanem azt meg is
kell valósítani, de nem mindig könnyű. Van, amikor mindjárt nem is értjük, mi
Isten akarata, de várjunk türelemmel, ne akarjunk azonnal cselekedni, hanem
várjuk ki, amíg megértjük az üzenetet.
A hit józanságot kínál számunkra, nem kell már kapkodni, elhamarkodottan
dönteni, hanem józanul átgondolhatjuk a lehetőségeket, és szabad Isten tanácsát
választani és követni.
Az apostol úgy tekint a gyülekezetre, mint egy testre, amelynek a tagjai
vagyunk. A tagok nem riválisok, hanem egymás kiegészítői. Különféle
ajándékokkal bírnak, amiket a test javára és Isten dicsőségére élhetnek meg. A
kegyelemnek különféle ajándékai vannak, mindegyik érték, senki ne becsülje le a
másik ajándékát, hanem mindenki szolgáljon azzal, amit kapott a maga helyén. Mindenkinek
vannak ajándékai, de ne a másikéhoz hasonlítsuk a magunkét, ne azt akarjuk, ami
a másiknak van, hanem hálás szívvel éljünk a magunkéval. Ami a mi ajándékunk,
azt nekünk kell megélni.
Apró csavarnak is kell lenni…
Szerettem volna nagyra törni,
megfejteni a titkokat,
a gondolatnak fecske szárnyán,
bejárni kéklő ormokat.
De lassan-lassan már belátom
merőben más az én utam
a hétköznapok dzsungelébe
parancsolt vissza jó Uram.
Ormok helyett a földön járni,
apró csatákat vívni meg
a sorsom ez, nem zúgolódom,
ti se szánjatok, emberek.
Apró csavarnak is kell lenni,
hogy jól menjen a gépezet
parányi jel mégis szükséges,
némely betűn az ékezet.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése