Hit által

A

 vétekért való áldozat bemutatása kerül sorra, mert vannak vétkek is, vannak botlások, amelyeket szintén rendezni kell (3Móz 7,1-38). Semmilyen bűn vagy vétek nem maradhat rendezés nélkül, mert a rendezetlen dolgok szokássá válnak. Ha nem vesszük komolyan a bűnt, megszokjuk, azt gondoljuk, nem kell belőle ügyet csinálni, azonban nem így van. A megszokott és rendszeressé váló vétek az Úrral való közösségünket bomlasztja. Eltömíti a hit csatornáját, és nem halljuk az Úr szavát. A rendezés, tehát az Úrtól nyert bűnbocsánat állítja helyre a kapcsolatot, és szabadít fel hálás életre.

A hálaáldozat törvényéről is olvasunk, ez összefüggésben van a bűnbocsánattal. Aki átéli, hogy bűne megbocsáttatott, az hálás, és ezt ki is fejezi. A bűnös asszony történetében olvassuk, amikor Jézus elmondja Simon farizeusnak, hogy akinek sok bűne bocsáttatott meg, az nagyon szeret. Látjuk-e, hogy sok bocsáttatott meg nekünk? És kifejezzük-e hálánkat a bocsánatért?

Isten gondoskodásának a megtapasztalása is hálára indítja a szívünket. Soroljuk fel, mennyi mindent kaptunk, és milyen formában tapasztaltuk meg szeretetét, segítségét. Ezt követően köszönjük meg az Úrnak ajándékait, törődését. Pál mindenkor hálát adott, nemcsak az anyagi javakért, vagy az egészségért, hanem a gyülekezet tagjaiért is. Hálás volt, amikor megtapasztalta, hogy vannak, akik befogadják az Igét. Hálás volt tanítványiért, munkatársaiért. Mikor adtunk hálát utoljára a testvérekért, a munkatársakért? Tudunk-e örülni nekik?

Isten Áron fiait hívta el a papi szolgálatra, és azt látjuk, hogy nem kell aggódniuk életükért. Elhívójuk nem feledkezik meg róluk. Tudja, hogy nekik is szükségük van élelemre és egyéb dolgokra. És úgy alakítja az áldozati rendet, hogy ők is megkapják, ami szükséges a számukra. Így gondoskodik az Úr mai gyermekeiről is. Aki Őt szolgálja, szabaddá válik a megélhetés miatti félelemtől, és ezt a felszabaduló erőt a szolgálatba, Isten országának építésébe fektetheti bele. Isten országa, Jézus követése felszabadít a félelmek alól. Életünk Isten országában teljesedik ki, ennek van jelene és csodálatos jövője. Igazi jövőképet Isten országa nyújt a számunkra, és ennek az országnak gazdag Királya van. Aki Benne bízik, nem csalódik, lehetetlen helyzetekben is megtapasztalja erőforrásait, segítségét.

Pál apostol jelzi: a most a fontos, vagyis Jézus Krisztus (Rm 3,21-31). Eddig a törvény volt, most Jézus által a kegyelem időszakát éljük. Így, a múltat le kell zárni a kereszt alatt, és a jelenre kell koncentrálni. Arra, hogy a Jézusban való hit által egészen újat lehet kezdeni. Jézussal a legbűnösebb is új életet kezdhet, mert Jézusért Isten megkegyelmez. Isten ajándékai hit által érkeznek meg az életünkbe. Mindent hit által nyerünk, és érdemeink alapján. Nem a teljesítményünkért, hanem Krisztus áldozatáért kapunk kegyelmet, mivel azt kiérdemelni nem, csak elfogadni lehet.

Pál apostol elmondja: Isten felülről látja életünket, ezért másképp is lát minket, mint ahogy mi látjuk magunkat. Ő nem a külsőségekre figyel, hanem arra, ami a szívünkben van. Nincs különbség, mondja az apostol, mindnyájan szűkölködünk. Életünk alapproblémája a hit hiánya. Mindnyájan Istenre vagyunk utalva, ha kihagyjuk az életünkből, szűkölködünk. Ez nem mindig anyagi szükséget jelent, hanem azt jelzi, hogy a szívünk üresedik ki. Isten a lelki nyomorgónak Jézus Krisztust adja. A Benne való hit által megoldási lehetőséget kapunk. Lehetőséget kapunk az Istennel való kapcsolat helyreállítására, arra, hogy az élet mélységeiből Vele talpra álljunk, és mint gyermekei élhessünk tovább ebben a világban. Óriási lehetőség az, hogy elveszett emberből megtalált ember, Isten gyermeke lehetek. Mindez Jézus szeretete nyomán valósul meg, mert addig keres, addig jön utánam, amíg meg nem talál, mint azt a bizonyos elveszett bárányt. Ha megtalált, hazavisz a nyájba, és Ő lesz a Pásztorom, Akit követve bővölködő életet élhetek. Innentől, mint gyermek, bízhatok Benne, minden élethelyzetben Rábízhatom magam, mert Ő soha nem téveszt meg és nem vezet félre. Bízzuk Rá magunkat gyermeki hittel!

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.