Békesség Krisztusban

Z

soltárunk azzal a vallomással kezdődik, hogy ismerik Istent Júdában (Zsolt 76,1-13), csodálatos bizonyságtétel ez, nincs nagyobb öröm, mint ismerni Istent. És ez az ismeret nem elméleti csupán, hanem gyakorlati. Ők a mindennapi életük során ismerték meg az Urat. Megtapasztalták szabadítását, majd vezetését és gondoskodását. Kánaán földjén pedig néppé formáló erejével, a gonosztól való oltalmával találkoztak. Hogyan ismerem én az Urat? Csak elméletből, mások elmondása alapján vagy személyes tapasztalatokon keresztül? 

Isten azt akarja, hogy személyesen ismerjük meg, ami azt jelenti, hogy látva nyomorúságomat, elveszett állapotomat, Hozzá fordulok, segítséget kérek. Megismerhetjük Őt, mert kijelentette magát, vagyis mindent megtett, hogy aki akarja, valóban megismerhesse. Az Úr Jézus Krisztus által vált igazán megismerhetővé Isten. Benne eljött közénk, emberré lett, és emberi nyelven szól hozzánk.

 Azonban azt meg kell látnunk, hogy nemcsak a szenvedélybeteg, a hitetlen az elveszett, hanem minden ember az. Nemcsak az élet mélységeiben járónak, hanem az úgynevezett jó embernek, a gyülekezetben felnevelkedettnek is szüksége van megtérésre. Így láttuk a gazdag ifjú Jézussal való találkozásakor, bár Ő ezt nem vette komolyan, úgy gondolta, rendben van, és nem akarta magát teljesen Jézusra bízni. Nikodémusnak is újjászületésre volt szüksége, a képzettség, a vallásosság, a törvény megtartása nem elég, Isten Lelkének újjáteremtő munkájára van szükségünk.

Isten népe közé jött, amikor hajlékot (sátort, majd templomot) adott a számukra. Hajléka Sálémban van, ami békességet jelent. Jeruzsálem a békesség városa, de ez a békesség nem a városból, nem az ott lakókból, hanem a jelenlévő Istenből árad. Isten békessége Jézus Krisztusban érkezett meg hozzánk, eljött közénk, azért, hogy általa megbékéljünk Istennel, majd egymással. Azt látjuk, hogy nincs békesség, tele van az emberiség nyugtalansággal, szörnyű harcok, gyilkosságok történnek, és még mindig nem akarjuk észrevenni, hogy béke csak akkor lesz, ha megbékülünk Istennel. Senki nem tud békét szerezni, ez Isten ajándéka Jézusban, Ő a békesség fejedelme. Ha behívjuk életünkbe, meglátjuk a béke útját. Általa már nem legyőzni akarjuk a másikat, hanem új élethez segíteni.

A zsoltáros gyönyörűen beszél Istenről, dicsőíti hatalmát és tetteit. Tudom-e én így dicsérni? Tudom-e sorolni az Úr tetteit, mindazt, amit naponta megtapasztalok? Hányszor csak elméleti vagy múltbeli ismereteink vannak, nem pedig friss, naponta megtapasztalt bizonyságok. Pedig mi már nem a rettenetes, hanem a bűnöst szerető és megmentő Urat ismerjük. Jó, hogy mi már tudjuk, Isten szeretet. Agapé, Aki szereti azt is, aki nem szeretetreméltó. Töltődjünk fel mi is agapéval, engedjük, hogy áradjon tovább mások felé, hogy minél többen megismerjék a bűnöst szerető Istent. Akitől nem kell félni, hanem mehetnek ma is hozzá a leprások, paráznák, gyilkosok, bénák, vámszedők, szenvedélybetegek és minden bűnös, mert Általa van szabadulás. Ő új életet kínál az Őt keresők számára. Így jöjjünk mi is Hozzá, és hozzunk másokat is, hívogassunk, mint ahogy András hívta a testvérét, Pétert.

Pál apostol azt kéri, hogy ne ítélgessük egymást, ennek megfelelni nem egyszerű, hiszen mi szeretjük a másikat megítélni, hisz az sokkal könnyebb, mint magunkba tekinteni (Rm 14,13-23). Pedig elsősorban arra van szükség, hogy meglássuk saját bűneinket, és abból kérjük a szabadítást. A másik ember, a hitben testvér felé pedig azzal szolgálhatunk, ha segítjük növekedését. Ezt úgy tehetjük meg, ha le tudunk mondani arról, ami a másiknak még nehéz, ami kísértést jelent a számára. Azzal segíthetünk, ha egy frissen szabadulttal együtt tudunk haladni, vagyis kész vagyok lemondani annak a fogyasztásáról, ami neki problémát jelent.

Pál korában a pogány piacokról vásárolt hús okozott némelyek hitének problémát, nem mertek enni olyan húst, amit előzőleg a pogány istennek áldozatként bemutattak. Az apostol megértő, nem mondja, miért féltek, miért csak itt tartotok, hanem azt kéri, hogy akinek nem probléma a hús evése, az ne egyen, az mondjon le róla, gyönge testvére kedvéért. Igen, mert nem az ételen, az italon van a hangsúly Isten gyermekei életében - egy összejövetel tartalmát és hangulatát nem az ital adja meg, hanem a jelenlévő Úr. Mert Isten országa békesség, igazság és Szentlélek által való öröm.

Vajon ma mi látszik meg ezekből a hívők életében? A Szentlélek általi öröm van-e jelen egy-egy ünnepségen? Hányszor nem ezt látni, hanem inkább azt, hogy mi is a világ eszközeivel tesszük vonzóbbá és hangulatosabbá alkalmainkat. Pedig az Úrnak, az Igének kellene vonzást gyakorolni, és krisztusi életvitelünknek. Bizony, az életünk gyakran inkább taszító, mintsem vonzó. Éljünk és cselekedjünk mindig hitből, segítve a gyengébbek megerősödését. Legyen életünk ma is vonzó az Urat keresők számára.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.