Ú
|
jra szólt az Úr
Mózeshez, és újra szól hozzánk (3Móz 6,1-23). Azért nyitjuk ki reggel a Bibliánkat,
mert hisszük, az Úr szól hozzánk rajta keresztül. Úgy ülünk az Ige mellé, hogy várjuk, ma is
lesz szava Urunknak, igen, Neki minden nap van mondanivalója, van üzenete, ami
által formál, sőt, van napi parancsa számunkra. Azt szeretné, ha szava vezetne, ha mindig minden döntésünket és lépésünket
szava irányítaná. Azért szól, hogy
általa vezessen az élet útján. Tudja, hogy könnyű eltévednünk, annyi minden
megtéveszt, hiszen a világ tele van szép szavakkal, propaganda- és reklámszövegekkel - ha ezekre hallgatunk, becsapódunk. Jézus soha nem csap be, Ő nem belőlünk akar
élni, hanem értünk élt, és értünk adta életét. Az Úr nem kampánybeszédeket tartott,
nem arra figyelt, hogy azt mondja, amit hallani szeretnének az emberek, nem a
szavazatokra koncentrált, hanem az élet beszédét tárta elénk. Aki komolyan veszi
Jézus tanítását, egész életét, az életre jut, mert „több az
élet az eledelnél és a test az öltözetnél” (Mt 6,25). Lássuk meg az Úr
szavának lényegét, és vegyük komolyan: több az élet annál, mint aminek mi
tartjuk. Bárcsak fölismernénk és megragadnánk ezt a többletet! Ez a több pedig
Ő maga, Ő az életünk többlete, mert Ő az élet. Ha ezt felismerjük, békesség árad
a szívünkbe és normalizálódni fognak kapcsolataink is.
Többször is olvassuk Mózes harmadik könyvében: ha vétkezik valaki, ezt és
ezt kell csinálnia, hogy jóvátegye a vétkét. Ilyenkor mindig megjelenik szemeink előtt a vétkező másik ember, látjuk,
amint elrendezi, ha lehet, felebarátjával a dolgokat, majd a törvény szerint
bemutatja az áldozatot. De szoktunk-e
arra gondolni, hogy az a valaki én vagyok? Igen, én vagyok, vagy én is lehetek
az, aki vétkezik, aki megkárosítja felebarátját. Nem találtunk még elveszett
holmit, amit aztán megtartottunk, úgy, hogy nem is kerestük a tulajdonosát? Nem maradt
még nálunk ránk bízott vagy kölcsönkért tárgy? Vagy nem fordult még elő, hogy megkárosítottunk valakit, mert többet kértünk
tőle, mint amit az áru ért, vagy nem jól adtunk vissza? Ha minket ér kár, azonnal reklamálunk, szóvá
tesszük, ha megkárosítottak, és igyekszünk visszakapni azt, ami nekünk jár. De
amivel mi tartozunk, igyekszünk-e rendezni, mert az Úr azt kéri tőlünk, ha
felismerjük színe előtt, hogy megkárosítottunk valakit, azt rendezzük.
Csodálatos példa előttünk Zákeus, aki Jézussal találkozva más emberré
lett. Az Úr lényébe tekintve rádöbbent, hogy sokakat megkárosított
vámszedőként, de most nem akarja magát kimagyarázni, hanem azonnal rendezi,
akikkel lehet, a rendezni valókat. Négyszeresét adja vissza a károsultaknak,
majd vagyona felét a szegényeknek adja. Kövessük mi is e megtért vámszedő
példáját, és ha az Úr megmutatja adósságunkat, rendezetlenségeinket,
igyekezzünk azt rendezni.
Pál apostol beszél a zsidók kiváltságáról, amit abban élhettek meg, hogy
Isten rájuk bízta az ő beszédeit (Rm 3,1-20). Igen, az Igét megismerni
kegyelem. Nem természetes az, hogy van Bibliánk, hanem Isten jósága, szeretete
nyilvánul meg benne. Sőt, különös bizalma is látható, amikor ránk bízza szavát,
mert nemcsak a zsidókra bízta, hanem mireánk is., De vajon mi lesz a kezünkben
az Ige sorsa? A zsidók többször félretették, befalazták, aztán elfelejtették.
Azóta az ember sokszor elégette, bezúzatta, vagy feltette a polcra és hagyta
porosodni, azonban az Ige mindent kibírt, még mindig itt van, mert
elpusztíthatatlan. Az évezredek viharait
is kibírta, és kibírja a teológiát, a szétdarabolós kritikát is.
Azonban a legjobb az lenne, ha végre komolyan vennénk. Begyógyulnának
sebeink, rendbe jönne Istennel a kapcsolatunk, békés és boldog lenne az
életünk, hiszen az Istennel való élő kapcsolat élteti és teszi boldoggá az
emberiséget. Az Ige megismerése és az
őszinte megtérés nélkül bűn alatt vagyunk. A mi életünk önmagában nem kedves az Úrnak, mert mind elszakadtunk Tőle.
Nincs egy igaz sem, írja az apostol és ez szíven üt minket. Erősen
tiltakozunk, és ha lehetne, meg is mondanánk a magunkét: "Mit képzelsz Pál, ősi
református családból származunk, lelkészek, gondnokok és presbiterek sora
származik őseink közül. Nevük ott található a templomot építők és javítók
névsorában, hogy hogy nem vagyunk igazak? Mi magunk is mindent megtettünk, amit
vallásunk megkövetel, igenis, a mi életünk rendben van."
Azonban Pált mindez nem hatja meg, és az Urat sem. A szívünkről és a
nyelvünkről ír Pál. Mélyen elcsendesedve és magunkba szállva olvassuk el, és
lássuk meg, milyenek is vagyunk. Ne magyarázkodjunk, ne játsszuk meg önmagunk
védőügyvédjét, hanem ismerjük el, amit az Ige mond rólunk.
Az Ige azt mondja, elhajoltunk az Úrtól, nem keressük, és nem értjük
Istent. Bizony, hányszor nem értjük, mit is akar életünkkel az Úr. Saját elképzelésünket
vetítjük Rá, és várjuk, hogy tegye, amit mondunk, teljesítse kívánságunkat, mint
ahogy valamikor a három kívánság című műsorban tették. Az Istennek átadott élet
nélkül haszontalonokká válunk, mert lehet, hogy társadalmunk hasznosnak tart,
még talán el is ismeri munkásságunkat, de Isten úgy látja, az Ő számára
haszontalanok voltunk. Az a hasznos, aki kezére bízza az életét, és engedi,
hogy az Úr vezesse és formálja. Beszélhetünk még a szánkról és a lábunkról,
miket beszélünk, és mennyit ártunk másoknak mindazzal, amit mondunk. Bizony, ma
is azt látjuk, hogy lábunk nyomán romlás, nyomorúság és vérontás található.
Ha mindezt meglátjuk és elismerjük, kapunk lehetőséget a változásra, mert
az Úr Jézus azért jött el, hogy segítsen rajtunk. Amit mi képtelenek vagyunk
megtenni, elvégzi bennünk. Mi nem tudunk megváltozni, bármennyire fogadkozunk
is, de Ő újjá tud formálni a Szentlélek által. Ma még lehetséges újjászületni,
ma még megtörténhetik, hogy Ő él bennem, de előbb ahhoz a régi embernek meg
kell halnia a kereszten. Csakis egyedül Jézus által igazulhatunk meg, a
kereszten tisztul meg a szívünk, beszédünk, és onnan indul jó irányba, a békesség
irányába a lábunk. Mert Jézus a békesség Fejedelme, és aki Őt követi, az a békesség
és a megújulás útján jár.
Az Úr csodásan működik
1. Az Úr csodásan működik,
De útja rejtve van;
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr
Megfejti önmagát.
3. Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul,
Kegyelmet rejt, s belőle majd
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt
Szent arca rejtezik!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése