Állj meg!

Á

llj meg - mondja Elihú Jóbnak -, és gondolkodj el Isten csodáin (Jób 37,14-24). Ha Jóbnak szüksége volt megállni és elgondolkodni, mennyivel inkább nekünk, akik annyira mozgásban vagyunk, hogy szinte nem is tudunk állni és várni. Nem érezzük jól magunkat a mozdulatlanságban, mindig keresünk valami elfoglaltságot, pedig megállni és csendben lenni is tudni kell. Lelki egészségünkhöz hozzátartozik a megállás. Azért jó megállni, hogy Isten elé járuljunk és a Vele való közösségben végiggondoljuk életünket és Isten tetteit. Még az igeolvasással is sietünk, pedig jó lenne mindig több időt szánni rá, nyugodtan átengedni a szívünkön, és végiggondolni. Ha lassan olvassuk és megállunk minden sornál, fontos gondolatnál, akkor jobban megismerjük az Urat is. Áhítatra és imádatra késztet, amikor meglátjuk tetteit, felismerjük szeretetét. Az Úr előtti csendben láthatjuk meg életünket is, azt, hogy mit és hogyan kell változtatnunk, hogy helyreálljon kapcsolatunk, és egyre jobban dicsőítsük az Úr nevét. Tehát állj meg ma, és szánj időt az Úrra!

Elihú úgy látja, hogy az embernek Isten közelében vége van, bűnös lényünk képtelen dicsőségének kisugárzását elviselni. Azonban Isten transzformálta ezt a nagy feszültséget. Jézusban olyan erősségűre csökkentette, hogy bátran megközelíthetjük. Mert Ő nem kárunkra, hanem javunkra használja fel energiáját. Ezt tapasztalta meg a vérfolyásos asszony, amikor Jézust megérintette: gyógyító erő áradt ki belőle. Így jöhetünk mi is Hozzá, árad Lényének ereje, hogy megtisztítson, meggyógyítson, szabadítson. Valóban van erő, csodás erő van Jézusunk vériben. 

Ahogy már láttuk, most is olvassuk, hogy magunktól Istent nem tudjuk megtalálni. Azért élhetjük át mégis az áldott találkozást, mert Jézusban kijelentette Magát. Azért lett emberré, hogy Ő találjon ránk. Nem nekünk kell keresgélni, hanem Ő jött el, hogy megkeressen és megmentsen. Nem akarja, hogy elvesszünk, ezért emberré lett, utánunk jön és hazavisz. Úgy, amint az elveszett bárányt megkereste és hazavitte, úgy keres most minket - engedjük megtalálni magunkat, ne meneküljünk, ne bujkáljunk, mert nem érdemes. Ő javunkat akarja, és nem ellenünkre dolgozik. Jöjjünk Hozzá bátran, jöjjünk Jézushoz, mert Benne Istennel találkozunk. Jézusra találva átéljük, hogy Isten szeret, fontos számára az életünk, és Vele újat kezdhetünk. Hiszen azért hív, hogy tanítványként, Isten országa polgáraiként éljünk ebben a világban. Isten országa egy csodálatos, gazdag ország, benne kiteljesedik az életünk. Ott megszűnik az aggodalmaskodás, elmúlik a depresszió, mert az Úr kerül életünk középpontjába, és igazságának keresése, a többi pedig megadatik. Ebben az országban átéljük, hogy nem megszerezni kell mindazt, amire szükségünk van, hanem megadatik. Mennyivel másabb lenne az életünk, ha ezt komolyan vennénk, és hozzá alakítanánk életvitelünket.

A Tituszhoz írt levelet olvassuk mától, amelynek Pál apostol a szerzője (Tit 1,1-4). Általában elsuhanunk a Pál megnevezés mellett, de jó tudnunk, hogy ez a név azt jelenti: kicsi, és az apostol a damaszkuszi megtérése után kezdi el használni. Akár akkor kapta, akár onnantól kezdi el a már gyermekkorban kapott második név használatát, üzenete van. Azt üzeni, hogy ő kicsinek tartja magát, vagyis másként néz már magára, mert Krisztuson keresztül teszi ezt meg. Így azután Jézus a nagy, ő pedig kicsi. Ez fontos változás, mert mielőtt találkozott volna vele az Úr, tartotta magát valakinek, meg volt győződve arról, hogy helyesen cselekszik, amikor Jézus tanítványait üldözi, most azonban kegyelemből él.

Pál szolga és apostol - nagy változás ez, hiszen egy szabad ember, egy római polgár, egy zsidó mondja magát szolgának. Mégpedig Isten szolgája ő, most már úgy áll az élethez, hogy ő csak szolga, így mindenkor Isten rendelkezésére áll. Nem magát akarja megvalósítani, nem saját törekvéseiért él, hanem az Úrért. Mindig rendelkezhetik-e velem az Úr?

Az apostol beszél az örök élet reménységéről, amit Isten már az Ószövetségben megígért, de most jelentette ki Fiában a számunkra. Isten örök életet ajándékoz a Krisztusban hívők számára. Ezt az örök életet az igehirdetés által kínálja Isten a számunkra. Aki meghallja, és befogadja az életébe Jézust, annak örök élete van. Az igehirdetés tesz bizonyságot Jézus váltságművéről, arról, hogy kész volt minden adósságunkat magára vállalni a kereszten, hogy szabadok lehessünk.

Jézus nemcsak megszabadít, hanem meg is tart az új életben. Látnunk kell, hogy megmaradni sem tudunk magunkban, csak Ő képes megtartani, hogy el ne essünk. Ne magunkban, hanem Őbenne bízzunk. Ha bizonytalanok vagyunk és félelem mardossa szívünket, hogyan is lesz tovább, bízzuk az Úrra magunkat. Higgyük, hogy nemcsak megszabadítani képes, hanem megőrizni is a hit útján. Merjünk minden gondot őszintén feltárni Előtte, és engedjük, hogy vezessen, mert akkor megmaradhatunk és a problémák felett is győzhetünk.

Pál Titusznak, hitben fiának ír. Nem volt gyermeke, Krisztusban mégis kapott. Átélte, hogy az Úr megajándékozza hitben gyermekkel is. Levelének nyitánya a megszokott köszöntéssel zárul, kegyelmet és békességet kér, mert tudja, hogy erre van szükségünk. Kegyelemből élünk, és ez a kegyelem Krisztusban érhető el.

Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.

Isten áldásával.