Hiteles élet

I

sten kérdez, mert eljön mindig az idő, amikor megszólal és kérdez (Jób 38,16-41). Bizony, alázatra intő szavak ezek, hiszen rádöbbenünk, hogy minden az Úr kezéből származik, mi csak vizsgálhatjuk a természet különféle megnyilvánulásait, de létrehozni nem tudjuk őket. Meg tudjuk zavarni a rendet, amiből magunknak származik kár, de képtelenek vagyunk ilyen harmonikusan működő, az emberiség javát szolgáló rendet kialakítani. Mert amit az Úr alkotott, nemcsak működik, hanem évezredek óta jól működik, áldást hoz ránk.

Isten kérdez, nekünk pedig őszintén magunkba kell szállni, meg kell nevezni önmagunkat, mert a kérdések lényege, hogy végre kimondjuk: teremtmények vagyunk. Olyan teremtmények, akiknek az élete a Teremtőjüktől való kapcsolattól függ. Hányszor elveszítjük ezt a kapcsolatot, és akkor bálványimádásba süllyedünk. Amikor bálványokhoz fordulunk, félünk, kiszolgáltatottakká válunk a külső és a belső erőknek is. Gyakran pont a természettől, az élettől való félelem visz minket a bálványokhoz, a pótszerekhez. Amikor Isten kérdez, meg kell vallani, hogy elhagytuk az élő víz forrását, és helyette állóvízhez folyamodtunk.

De amikor az Úr kérdez, azért is teszi, mert általa a gyógyulás felé akar terelni. Akkor van esély az életgyógyulásra, ha őszintén tárjuk fel Előtte szívünket, és kimondjuk, amit a gadarai is megfogalmazott: légió a nevem. Őszintén meg kell mondani nevünket: Uram, alkoholista, drogos, internet- vagy játékfüggő vagyok. Elé vihetjük hűtlen szívünket, nagyokat mondó szánkat, gyenge akaratunkat és mindent, ami leépít, tönkretesz, ami kifordítja eredeti menetéből az életünket. Az Újszövetség üzeni, hogy nincs olyan probléma, amire Jézusnál ne lenne megoldás. Ő a Szabadító, neve is hirdeti, de élete is erről tesz bizonyságot. A legdurvább bűnökből, a legszigorúbb börtönökből is felszabadít, mert Nála van minden bilincs kulcsa. Nála van az élet kulcsa is, mert nemcsak megszabadít, hanem új életre is segít, és ebben vezet. 

Engedjük, hogy ma megszólítson az Úr - nevünkön, annak, amik vagyunk. Ne bujkáljunk előle, ne mondjuk, nem úgy van az, mások akasztották rám a jelzőt, vagy mások miatt tartott itt. Merjem végre vállalni, Uram, elrontottam az életem, bűnös vagyok, de szeretnék Veled újat kezdeni. Uram, Te meg tudsz tisztítani a bűn leprájától, véred minden foltot kivisz, hogy tiszta legyek. A Szentírás üzeni, hogy lehetséges új életben járni, mert az Úrnak van hatalma ebben megőrizni. Az Ige elégséges a krisztusi életben való járáshoz. Lényeges, hogy magam is akarjak ezen az úton járni, vegyem komolyan, amit az Úr mond, és kezdjem el tenni, amit a szívemre helyez.

Titusz szembesül azzal, hogy Krétán nem mindenki tartja magát az Igéhez, azért is kell neki azt komolyan venni (Tit 1,10-16). Amint tegnap láttuk, számunkra is fontos, hogy mindenben Isten Igéjéhez igazodjunk, az legyen számunkra a zsinórmérték, a végső tekintély. Mert ha levesszük tekintetünket az Igéről, Jézusról, eltévedünk. Könnyen minket is saját érdekeink, anyagi előnyök vezetnek majd. Azonban Isten gyermeke és a gyülekezet életében nem mehetnek úgy a dolgok, mint a világban. Nem vezethet az a gondolat, mint a nem hívőt, mert akkor oda lesz az élet hitelessége, a bizonyságtétel ereje. 

Érdemes nekünk is elgondolkodnunk azon, vajon mit mond rólunk a környezetünk, milyennek ítéli meg az életünket. A véleményt jó, ha komolyan vesszük, mert kívülről mindig jobban látnak bennünket, amint ahogy mi látjuk magunkat. Ne sértődjünk meg, hanem vigyük az Úr elé, amit mondanak, és kérjük, adjon erőt a változáshoz, az Igéhez való visszatéréshez. Van, amikor kemény beszédre van szükség, erőteljes beavatkozásra, mint némely betegség esetén. A gyógyulás gyakran fájdalommal jár, el kell távolítani a beteg részt, hogy egészségesek legyünk. Az Úr Jézus is el akarja távolítani életünkből a megbetegítő folyamatokat, a bűnt, ami lényünk mélyébe is bemarja magát. Azonban az Úr ki tuja onnan emelni, az Ő szikéje az Ige, ami által minden bűnt eltávolít.

Krétában vannak, akik azt mondják, ismerik Istent, sőt, ők igazán jól ismerik, azonban az életük nem ezt igazolja. Mit mond az életem, miről beszélnek tetteim, másokhoz fűződő kapcsolataim? Látszik-e a mindennapokban, hogy az Úr engedelmes tanítványa vagyok? Könnyen elválik a hitvallás és az életgyakorlat, ám Pál rámutat erre, és azt akarja, hogy orvosoljuk a problémát. Azt akarja, hogy beszédünk és életünk fedje egymást, mert így válhatunk hitelessé. Ma nagy szükség van hiteles életeke. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy Rá mutasson az életünk, és hiteles, másokat az evangélium útjára vezető legyen. Ne elégedjünk meg a látszattal, hanem törekedjünk az erőtől duzzadó, megbízható, Krisztusra mutató életre.

'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!'

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.