A Bárány győz!

J

ób folytatja beszédét, amelyben ismételten feddhetetlenségét bizonygatja (Jób 31,1-23). Próbálja világossá tenni, hogy egész életében Isten akarata szerint élt. Nem tett semmi olyat, amiért az Úr ítéletét kellene hordoznia. Mindezt az Úr előtt mondja, úgy, ahogyan később a gazdag ifjú sorolja, hogy a törvényt megtartotta gyermekkorától fogva. Jób valóban Isten akarata szerint igyekezett élni, odafigyelt magára és embertársaira is. Nekünk azonban látnunk kell, hogy az Istennel való kapcsolat nem üzleti alapon működik. Nem arról van szó, hogy amit én az asztalra teszek, annak ellenértékét kapom Istentől. Nekünk nincs követelésünk az Úrral szemben, ítéletre méltó bűnös emberek vagyunk. Hogy mégsem kötelező ítéletre menni, az nem érdemeink elismeréseképpen történik, hanem az Úr kegyelméből. „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8-9).

Jób elmondja, mennyire odafigyelt önmagára, szövetséget kötött a szemével, hogy kerülje a paráznaságot, és óvta szívét a pénztől való függőségtől is. Jób ószövetségi ember volt, úgy élt, mint aki még nem ismeri az Úr Jézus Krisztus szabadságát. Mi azonban az Úr szabadságában élhetünk, ami azt jelenti, hogy nem kényszeresen kell nemet mondanunk dolgokra. Nem arról van szó, hogy valami után nagyon vágyom, de az Úrtól való félelem miatt nem teszem meg. Az Úr Jézus szabadsága azt jelenti, hogy belül a szívemben vagyok szabad a bálványoktól, a szenvedélyektől, és így nem vágyom utánuk. Nem erővel tartom magam távol tőlük, hanem egyszerűen nincs rájuk szükségem, nem vágyom utánuk.

Miért van ez így? Azért, mert Krisztusban olyan kincset kaptam, amihez semmi más földi érték nem hasonlítható. Így volt ezzel Pál apostol is, amikor az Úr Jézus belépett az életébe, már nem vonzódott a farizeusi kegyesség és karrier után. Máté nem ült vissza a vámszedőasztal mellé, miután az Úr elhívta őt, mert mindent megkapott Őbenne. Már Krisztus vonzotta a szívüket, egész életüket.

Nézzem meg: ki és mi vonz engem? Szabad vagyok igazán, vagy csak másoknak akarok eleget tenni, esetleg eljátszani a szabad embert, de belülről még nem vagyok az? Még vonzanak a vágyaim, a világ kínálata, életvezetése? Ha így van, jöjjünk őszinte szívvel az Úrhoz! Keressük az Ő orcáját, és szemléljük életét az Ige által. Minél jobban elmélyülünk Jézus lényében, annál jobban átformálódunk. Azért kaptuk az evangéliumokat, hogy minél többször olvassuk el, de ne csak végigrohanjunk rajtuk, hanem minden történetet lassan, elgondolkodva engedjünk végig a szívünkön. Figyeljük Jézust, és közben állítsuk mellé magunkat. Lénye tükrében fogjuk meglátni, kik is vagyunk valójában, amint Péter is meglátta, és így kiáltott fel: Menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Aki tud így az Úr elé állni, megtapasztalja, hogy nem megy el tőle az Úr, hanem elhívja, és az Ő követésében átalakul az élete. Jézus nem küld el, hiszen azért jött, hogy megmentsen.

Ilyenek vagyunk - kitöltetett a hét pohár tartalma, súlyos nyomorúságok érték a földet és az embert, és mégsem Isten felé fordulunk, hanem inkább Őt okoljuk mindenért (Jel 17,1-18). Megtérés helyett káromolják Istent. Megdöbbentő ez. Urunk könyörüljön rajtunk, hogy az idők jeleit felismerve, különféle nyomorúságokon áthaladva ne távolodjunk, hanem inkább egyre közelebb kerüljünk Hozzá. Az egyik angyal megmutatja a nagy parázna és a föld királyainak összekapcsolódását, majd ítéletüket.

János olyat lát, amin elcsodálkozik, olyat, amit nem várt volna. Olyan területen fordulnak Jézus tanítványai ellen, amit soha nem gondolt volna. Ez pedig valószínűleg a Jézus nevében egymást pusztító közösségek. János megdöbben azon, hogy akik Jézus követőinek mondják magukat, szembefordulnak egymással.

Babilon és a fenevad az Úr gyermekei ellen támad. Ez a világ nem bírja elviselni a tanítványok jelenlétét. A történelem arról szól, hogy a gonosz Isten népét el akarja távolítani az életből. Miért? Mert az Úr követői másképp élnek, Jézus lényét, az Ő életét mutatják fel, és valósítják meg. Isten népe megjeleníti ebben a világban a kegyelmet. Az Isten nélküli ember azonban a kegyelmet nem ismeri, csak a bosszút, a megfizetést. Jézus azonban elhozta ebbe a világba Isten országát, ezt kell felmutatnunk, ennek a törvényei szerint élhetünk.

A világ, azok, akik nincsenek az élet könyvébe beírva, csodálják a fenevadat. Mert az embert meg lehet téveszteni, el lehet kápráztatni. Mennyire így van ma, látványos megjelenéssel, jó médiával meg lehet téveszteni az embereket. Jézus nem téveszt meg senkit, Ő mindig Önmagát adja a számunkra.

Királyokat is lát János, akik még nincsenek, de ha megérkeznek, egy véleményen lesznek, és a fenevadat támogatják. Azt láthatjuk itt, hogy nem csupán az a lényeg, hogy egyetértsünk, hanem az is, hogy miben értünk egyet. Mert rossz dologban is lehet egyetérteni, de az a szövetség megítéltetik. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni. A Bárány ellen megegyeznek az emberek. Ha Isten ellen kell fordulni, régi haragosok kibékülnek. De miért nem békülünk ki korábban, és keressük együtt Isten akaratát, mert az jobb mindennél? A gonosz nem akarja, hogy a jóra, Isten országának építésére legyünk egységesek, csak az Isten ellen való egységet támogatja. Mondjunk nemet a gonoszra, és lássuk meg, hogy csak a Bárány oldalán érdemes állni, mert Őt legyőzni nem lehet. De nem is ajánlatos ellene vonulni, hiszen Ő jelenti számunkra az életet. A fenevadak pusztulást hoznak, Jézus életet. A fenevad rossz szövetségbe tömörít, Krisztus az élet szövetségébe.

Végül a fenevad és szövetségesei meggyűlölik a nagy paráznát, az Isten nélküli világ önmagával hasonlik meg, magát rombolja és pusztítja. Minden Isten nélküli hatalom ledől egyszer, ezért az Úr kezébe fogódzzunk mindenkor. Aki az Úrban bízik, örök életre jut. A káosz, a bűn fölött Jézus az Úr, Ő arat végső győzelmet. A gonosz minden formája megsemmisül majd.

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.