Leltár

I

sten megszóltja Jóbot, azt kéri, ha vitatkozni akar Vele, feleljen meg a kérdéseire (Jób 40,1-5). Isten kérdez, nekünk felelni kell, nem lehet kitérni előle, mert a kérdések által szembesít magunkkal. Őszintén kell beletekinteni Lénye tükrébe, és ha ezt megtesszük, felismerjük, hogy képtelenek vagyunk megfelelni. Nemcsak ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni, hanem, ha az életünket nézzük, mert az is felelet, rádöbbenünk, hogy rossz válaszokat adunk. Az Úr előtt állva látjuk meg, mennyire elrontottuk az életünket, nem dicsekedhetünk vele, mert kudarc az. Bár meglátnánk és elismernénk ezt.

Isten azt kéri, cáfoljuk meg Őt. Melyikünk tudná megcáfolni, hiszen romos életünk azt bizonyítja, kevesek vagyunk. Bűnbánatra és újjászületésre van szükségünk. Ha figyeljük magunkat, azt kell mondani, nagy a baj.  Sok a lelkileg sérült ember, rengeteg a meg nem oldott probléma. A házasságok, a gyermekek szenvednek, baj van az emberi kapcsolatainkkal. Cáfolat helyett azt kell mondanunk, amit a kánaáni asszony: „Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!” (M 15,27). Vagyis ki kell mondani: nyomorult bűnös ember vagyok, Uram, aki a Te segítségedre szorul. Igen, mert Jézus nélkül nem tudunk emberek lenni, ám Vele lehetünk homo krisztiánuszok, krisztusi emberek.

Jób megszólal, rádöbben, hogy Isten előtt szabad beszélni, nem kell Tőle félni, elmondhatjuk, ami a szívünkben van. Az életmegoldás felé vezető első lépcső az őszinteség, amikor takargatás nélkül Elé állok és feltárom az életem. Csak akkor lesz változás, ha semmit nem titkolok el. Jób beismeri tehetetlenségét, semmiségét, rádöbben, hogy ő teremtmény. Ezért alázattal állhatunk meg az Úr előtt, bízva szeretetében és irgalmasságában, hogy törődik övéivel, gondja van népére. Az Úr nem feledkezik meg rólunk, akkor sem, ha esetleg úgy érezzük. Ő mindig rendelkezésünkre áll, rajtunk múlik, hogy élünk-e a lehetőséggel.

Ez az ember elhatározza, hogy többé nem szól. Az sem baj, ha tudunk csöndben lenni az Úr előtt, és engedjük, hogy Ő szóljon, Ő mondja el, hogyan lát minket és milyen megoldást kínál a számunkra. Azonban nem baj, ha a csöndben megszólítjuk az Urat, és kérjük, hogy tanítson minket, ahogyan a tizenkettő is tette. Mert nem elég látni a bűnt és megvallani, hanem az új életben növekedni kell. Ez pedig akkor történik meg, ha rendszeresen élünk az Igével és tanulunk az Úrtól. A tanítványok azt kérték, imádkozni tanítsa őket, mi is kérhetjük napról napra, hogy tanítson imádkozni, tanítson az Atya akarata szerint élni.

Pál apostol is tanulásról beszél, mert az új életet is tanulni kell, és tanítja erre Tituszt (Tit 2,11-15). Nem várja el, hogy magától tudja, hanem elmondja, hogyan kell Jézus tanítványainak ebben a világban élni. Minket is tanít az apostol, mert bizony, nagyon rászorulunk az oktatásra. Engedjük, hogy a kegyelem a Lélek által vezessen minket a keskeny úton.

Pál rámutat: megjelent Isten üdvözítő, megmentő kegyelme, mégpedig minden ember számára. Az Úr meg akar menteni minket a kárhozattól az örök életre. Van kegyelem, és aki átéli, megtapasztalja, hogy Isten országa polgárává lesz. Nagy öröm, amit Pál leír, hogy minden ember számára megjelent a kegyelem, még az én számomra is. Hálás a szívem, hogy ilyen nyomorult ember, mint én, találkozhatott Isten kegyelmével. Mert valóban úgy van, hogy Isten nélküli életemben egyszer csak megjelent a kegyelem. Azt mondta, itt vagyok, én pedig befogadhattam az életembe. Azóta is itt van és munkálkodik. Bizony, sok munkája van velem. Jó, ha látjuk, hogy sok munkája van az Úrnak velünk. Csodálatos a türelme és szeretete.

A kegyelem folyamatosan tanít, mégpedig arra, hogy vannak dolgok, amikre nemet kell mondani, amit meg kell tagadni korábbi életünkből. A régit, a bűnt nem lehet átcsempészni Isten országba, komoly vámvizsgálaton megyünk keresztül, és az Úr megmutatja, mi az, amit nem vihetünk be. Amire rámutat, azt pakoljuk ki életünkből, hogy szabadon élhessünk az Úr kegyelmében.

Megtanítja a kegyelem, hogy a továbbiakban Őreá építsünk, és ne a kívánságokra, ne a bálványokra, mert a Belé vetett hit elég. Ő napról napra gondoskodik övéiről.

Elcsendesedve vizsgáljuk meg szívünket, és nézzük meg, mi vezet, mi irányít minket naponként? Nem a kívánságok határozzák meg életünket, tetteinket? Jelen van-e a mértékletesség? Mai világunkban bizonyságtétel a mértékletes élet, ha felvállaljuk, azt üzeni, lehet másként élni a fogyasztói társadalomban. Lehet a jólét hajkurászása helyett Istenben bízó életet folytatni.

Éljünk úgy ma is, hogy elsősorban Őt várjuk, arra figyelünk, hogy visszajön az Úr. Várom-e Őt? Figyelek-e arra, hogy bármikor megérkezhet, és fontos-e számomra, hogy várjam?

Az a Jézus érkezik vissza, aki Önmagát adta értünk, mert szeret, mert fontos számára az életünk. Mivel az életével pecsételte meg szeretetét, nem téveszt meg, nem vezet félre, és ha azt mondta, visszajön, meg is fog érkezni, de hol és hogyan talál? Valóban a helyünkön vagyunk? Úgy talál, hogy az életünk, épp akkori magatartásunk azt jelzi, hozzá tartozunk? Szomorúan és bűnbánattal kell megvallani, hogy ez nem így van. Hányszor elkeveredünk mi is a világ fiai között, úgy viselkedünk, mint ők, és ha látnak minket, nem tudják megmondani abból, amit látnak, hogy tanítványok vagyunk. Úgy viselkedünk, úgy beszélünk, mint a világ fiai, mint azok, akiknek soha nem volt még Biblia a kezében. Urunk könyörüljön rajtunk.

Azonban van remény számunkra, mert azért jött, hogy megtisztítson. Csodálatos: meg akar, és meg is tud tisztítani minden bűntől. Kérjük, hogy végezze el a nagytakarítást, hogy minden Isten országába nem való dolog kikerüljön a szívünkből. A maga számára tisztít meg, tehát arra, hogy aztán már az Ő akarata szerint, Neki szolgálva, Istent dicsőítve éljünk. A kegyelmet nem azért kapjuk, hogy miután átéltük, minden maradjon a régiben, hanem azért, hogy új életben járjunk.

Új szívet adj

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.