A
|
sok emberi beszéd, eredménytelen tanácsadás
után megszólal az Úr (Jób 38,1-15). Jó, hogy szól, kijelenti magát, mert ha nem
tenné, magunkra lennénk utalva, és nagyon reménytelen helyzetbe kerülnénk. Mert
azt látjuk, hogy mára a tudomány sok mindent feltárt az emberről, és így sokféle
terápiát is kínál a különféle problémákra, de igazából nem vagyunk előrébb.
Próbálkozunk, de nem igazán tudnunk megoldást kínálni a kár a Jóbhoz hasonló
helyzetbe kerültek, akár más problémák miatt szenvedő és kétségeskedő
embereknek. Isten azonban szól, és szava gyógyír a számunkra, hiszen benne erő
van, olyan erő, amely képes talpra állítani és begyógyítani a lelki sebeket.
Mi előnyösebb helyzetben vagyunk Jóbnál és barátainál, mert Isten
Jézusban teljesebben szól. Őbenne nyilvánította ki magát a számunkra, ha az Ő
életét figyeljük, meglátjuk Istent, mert olyan, mint Jézus. Mit látunk Jézusban? Azt, hogy utána megy az
elveszett báránynak, mint jó pásztor keresi juhát, mert azt akarja, hogy a
helyére kerüljön, és a bárány helye a nyájban van, a pásztor közelében. Az
elveszett megtalálása örömöt jelent az Úr számára. Mivel Jézusban Isten emberré
lett, ismeri problémáinkat is, még ha minden mai nyomorúság is nincs is
megnevezve, hiszen a szentírók nem ismertek sok olyan betegséget, amikkel ma
találjuk magunkat szemben. Azonban Jézus élete, tettei és tanításai közvetítik
azokat a válaszokat, amelyeket korunk gondjaira is alkalmazni lehet. Meg kell
találnunk az Ige összefüggésében, aktuális üzenetében azt a választ, ami segít,
ami gyógyítólag hat lelkünk mélyebb rétegeire is. Erre azonban időt kell
szánni, a felületes Bibliaolvasás nem segít, csak az, ha átengedjük a
lényünkön, és többször elolvassuk. Többször átolvasva az adott részt, meghallhatjuk az Úr szavát, mert szava ma is életet ad, utat mutat. Azonban a
gyógyuláshoz az is szükséges, hogy készek legyünk a változásra és a
változtatásra. Ne süppedjünk magunkba, gondjainkba, hanem merjünk velük
szembenézni, mert megoldás csak akkor van, ha vállaljuk magunkat, és ha
vállaljuk, hogy egy hívő is lehet kimerült, csüggedt, ahogyan Illés
történetéből is láthatjuk. De Istennél
erre is van megoldás, csak engedni kell, hogy kezelje az életünket.
Most Isten kérdez, Jóbnak felelni kellene, és nekünk is. Azonban azzal
szembesülünk, hogy nem tudunk megfelelni, mert, amit ma válasznak gondolunk, az
holnap érvényét veszti. Mi csak sötétben tapogatózunk, ezért ajánlatos Istent
kérdezni. Jobb, ha leszállunk tudományos gőgünk trónjáról, és elismerjük, jobb,
ha mi kérdezünk és alázattal elfogadjuk az Úr válaszát.
Jó látni, hogy a föld élete, a természet minden rezdülése az Úr kezében
van. Ez akkor is igaz, ha meggondolatlan tetteinkkel erőteljesen beleavatkozunk a természetbe. Isten Úr mindenek felett,
szavára enged a tenger is. Az Úr nemcsak elindít egy természeti törvényt, hanem
az végig az irányítása alatt marad. Isten minden alkotása az élet javát
szolgálja, Ő semmit sem pusztításra tervezett, hanem arra, hogy az életünket
szolgálja. Az ember az, akinek minden
találmánya előbb-utóbb a hadiiparban köt ki és a pusztítást szolgálja. Az Úr
azon fáradozik, hogy azt, amit mi elrontottunk, helyreállítsa. Ezt a helyreállítást sóvárogja a teremtett
világ, ezért várja Isten fiainak a megjelenését, mert általuk gyógyulhat a
föld és az élet.
A Tituszhoz írt levélben elmondja az apostol, hogy fiatal tanítványát
azért hagyta Krétán, hogy amit ő nem tudott befejezni, azt Titusz bevégezze (Tit
1,5-9). Milyen jó, hogy bízik benne, hiszi, hogy képes megbirkózni a
feladattal. A bizalom csodákra képes. Bízom-e a másikban, a feleségemben, a gyermekemben, a fiatal tanítványban vagy munkatársban? Hiszem-e, hogy képes
lesz megbirkózni a rábízott feladattal? Miért bízik benne? Mert tudja, hogy
Titusz Jézussal együtt végzi szolgálatát. Nem csak magában bízik, nem saját
magára épít, hanem Krisztusra. Krisztusra építve mi is meg tudunk birkózni
mindazzal, amit az Úr ránk bízott, amivel szembenézünk.
Az a feladata, hogy elrendezzen bizonyos dolgokat. Azonban csak az képes
elrendezni másokkal kapcsolatos ügyeit, aki előbb a saját életét rendezi az
Úrral. Lelkünk mélyét kell elrendezni, és akkor alkalmassá válunk arra, hogy
mások életéhez vagy a közösség dolgaihoz nyúljunk. Fel kell tárnunk a lényünk
mélyére süllyesztett érzelmeket, sérelmeket, és ha így teszünk, átéljük, hogy
Urunk lénye meggyógyítja a frissen feltárt felületet.
Az Titusz feladata, hogy presbitereket állítson városonként, de nem akárkiket,
hanem olyanokat, akik megfelelnek bizonyos követelményeknek. Ezeknek az az üzenete, hogy olyan
emberek legyenek, akiknek az élete messzire világít, és hirdeti, hogy a
keresztyén ember és közösség más, mint a pogányok világa. Itt nem az ösztönök,
az érzelmek uralkodnak, hanem Krisztus. Fontos, hogy ösztöneink a Szentlélek
fegyelme alá kerüljenek. Ne indulataink befolyásoljanak megnyilvánulásainkban,
tetteinkben, hanem Isten Igéje.
Olyan emberekké kell lennünk, akik minden körülmények közepette az
Igéhez, Isten szavához tartják magukat. Ez nagyon fontos - a gyülekezet nem
igazodhat a világ elvárásaihoz, de én sem, hanem mindenben az Igéhez kell
tartanom magam. Ez lesz jó bizonyságtétel, és ez ad lelki egészséget is. A
világhoz hajló, a világ véleményét követő tanítvány megbetegszik. Akkor maradok
egészséges és növekszem is ebben, ha mindenkor az Úrnak tetszésére
törekszem.
AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK
1.
Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:
Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.
2.
Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.
Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.
3.
Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:
Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése