Engedelmesség

I

sten a forgószélből, a viharból szólítja meg Jóbot (Jób 40,6-32). Ez által nyilvánvaló, hogy Ő a természet korlátlan Ura. A hatalmas vihar is Neki engedelmeskedik, és Ő eszközként használja. Még a vihar is közvetítheti az Úr szavát. Most nem halk szellőben nyilvánul meg, mint majd Illés számára. A forgószél Isten hatalmát és fenségét ábrázolja ki, másrészt a szél a Szentlélek szimbóluma is. Ezzel üzen az Úr: a Lélek munkájára van szükségünk, de ezt nem lehet kényszeríteni, emberi eszközökkel irányítani, csak hívni, hogy formáljon újjá, majd vezessen és tanítson. Hiszen a Lélek az, Aki alkalmazza számunkra az Igét, Aki megtanít mindenre, ami a tanítványi élethez szükséges.

Nagy kegyelem, hogy Ő szól, és nemcsak Jóbhoz, nemcsak régen szólt, hanem ma is, hozzánk is. Legnagyobb és leghatékonyabb szava Jézus, általa szólít meg minket is. Dicsőítsük, amiért elküldte Fiát a világba, Aki megközelíthető, Akivel lehet beszélni, szava számunkra is erő és élet.

Isten azt kéri Jóbtól, tanítsa Őt, de hát ez lehetetlen vállalkozás. Ki taníthatná a mindenható Istent? Bár a mai ember azt gondolja, oktathatja az Urat, versenyre kelhet vele. A technika eredményei megtévesztenek, azt gondoljuk, lekörözhetjük Istent, kezünkbe vehetjük az életet, de ez nem így van, mert az Úr az élet. Az ember nem tud életet létrehozni, és képtelen visszaadni azt. Mi nem teremtők, hanem teremtmények vagyunk, azonban ennek az elfogadása kiteljesíti az életünket. A teremtettség nem korlátot jelent, hanem biztonságot ad. Ez által tudjuk: tartozunk Valakihez. Nem vagyunk egyedül, mert Istenhez tartozunk, és Ő velünk van. A Szentírás pont arról tesz bizonyságot, hogy a Teremtő számára fontosak a teremtményei, mert Ő Atyánk Jézusban, és szeret minket. A kereszt pedig hatalmasan beszél Isten szeretetéről, hiszen senki más nem szeret minket annyira, hogy életet adjon értünk. És Jézus odaadta az életét, hogy örök életre mentsen meg általa. Köszönjük meg ezt Neki, kövessük Őt ma is, és tegyük engedelmesen, amit mond.

Az Úr bemutatja a víziló fenségét, erejét Jób számára. Csodálatos leírás erről az állatról, amely dinamizmusával, testének harmóniájával Istenre mutat. Ezt és a többi állatot szemlélve alázatosan kell leborulni az Alkotó előtt. Hatalmas Urunk van, Aki gondját viseli teremtményeinek. Sőt, azt látjuk, hogy ez a teremtmény teljesen biztonságban érzi magát az Úr kezében. Nem nyugtalankodik, mert Isten gondoskodik róla.

Megragadott az is, hogy ez az állat akkor sem nyugtalankodik, amikor megárad a folyó, és veszélybe kerül. Bízik az Úrban, bízik abban, hogy Isten jól felszerelte és felkészítette az életre. Nekünk is ezt kellene meglátni, hogy Isten az, Aki fel tud készíteni az életre, és ha Hozzá fordulunk, Rábízzuk magunkat, akkor nehéz helyzetekben sem kell nyugtalankodnunk. Ez a teremtmény megszégyenít minket, mert mi sokat aggódunk és nyugtalankodunk életünk felől. Pontosan úgy vagyunk, ahogy Márta is volt.  Az Úr Jézus azonban rámutat, az a legfontosabb és legszükségesebb, hogy leüljünk lábaihoz, hogy élő kapcsolatban legyünk Vele. „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha” (Lk 10,41-42).

Pál arra kéri Tituszt, hogy emlékeztesse a krétaiakat - bizony, ez ránk is ránk fér (Tit 3,1-2). Mert Isten akaratáról könnyen megfeledkezünk. Különösen szeretjük elfelejteni az engedelmességet. Ma kevés szó esik róla, hiszen mindenki a maga ura kíván lenni, maga akar dönteni.  Azonban Pál rámutat: az élet fontos része az engedelmesség, ezt meg kell tanulni. A rend alapja az engedelmesség. Ha nincs engedelmesség, rendetlenné válik az életünk. A keresztyének nem a társadalom felforgatói, hanem Isten engedelmes gyermekei, akik beleilleszkednek az adott társadalomba, és amíg nem késztetik őket Isten akaratával nem egyező életre, addig engedelmesen élnek.

Isten gyermekeinek az élete jó cselekedetek által világít. Amikor látják, hogy másként élünk és cselekszünk, mint a környezetünk, arra felfigyelnek. Pál Jézus lényével összhangban ír, hiszen szavaiban a Hegyi Beszéd üzenete jelenik meg. Ott Jézus azt kéri, hogy az övéi szeressenek a gyűlölet helyett, áldjanak ott, ahol mások átkoznak, tegyenek jót még az ellenséggel is, és ha kell, menjenek el két mérföldre is, önként, szeretetből. Ha így élünk, akkor átalakulhat körülöttünk a világ, akkor lesz hatásunk, mert egyedül a krisztusi szeretet, a megbocsátás képes megváltoztatni emberek gondolkodását, természetét.

Jó az Ige tükrébe tekintve lényünk mélységeit is megvizsgálni. Tudunk-e nem szidalmazni, hanem dicsérni, veszekedés helyett megértően kezelni a problémákat, szeretettel viszonyulni a másikhoz, kedvesen megnyilvánulni? Az apostol azt kéri, hogy ma kezdjük el ezt a hozzáállást gyakorolni, és legyünk türelmesek, mert a krisztusi életnek egyszer csak meglesznek a gyümölcsei.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.