A legfontosabb könyv

E

lihú tovább beszél, szinte dől belőle a szó - hogy mit fog ebből Jób, azt nem tudjuk, de mondja, mert úgy véli, ő meg tudja győzni barátját (Jób 36,1-25). Azonban igazából az Úr győz le bennünk minden kétséget és hitetlenséget. Fontos a bizonyságtétel, amikor elmondjuk, mi kinek ismertük meg az Urat, és hogyan tapasztaltuk meg Őt az életünkben, azonban mindig az Úr végzi el a változást bennünk. Az Ige az, ami átalakít, megtérésre vezet és feltárja előttünk Isten országát.

Ez a barát úgy beszél Istenről, mintha ő tökéletesen ismerné és mindent tudna Róla. Tökéletes tudású áll melletted - bizony, megkísért minket a keresztyén gőg, azt gondoljuk, mi ismerjük a legjobban az Igét és magát Istent is. Elihú a legfiatalabb, ez azt is jelenti, hogy lehet ismerete az Úrról, de azért élettapasztalata még nem teljes. Hiszen ilyen nyomorúságot sem élt még át, mint Jób, nem került ilyen helyzetbe, hogy egyik pillanatról a másikra szakadt a nyakába a baj. Ettől függetlenül azért mond olyan gondolatokat, amelyekre oda kell figyelni.

Fontos üzenet, hogy Isten mindenki előtt nyitva tartja a kaput, bárki, bármilyen messziről és bármilyen állapotban Elé járulhat. Az a hangsúlyos, hogy őszintén menjünk. Még a lator is Jézushoz fordulhatott a kereszten, sőt, átélhette Isten kegyelmét. Így jöhetünk mi is, bármilyen bűnben vagyunk, bárhogyan is alakult eddig az életünk, ha rádöbbentünk, hogy kegyelemre van szükségünk, bátran jöhetünk, nem kell semmit tenni, hogy megfeleljünk, mert Isten a töredelmes szívet keresi és szereti. Mindent megtesz azért, hogy megismerhessük Őt, és életre jussunk. Ezért küldte el Fiát is, általa hajol le hozzánk, és emel fel a mélyből, vezet ki a szakadékból.

Jóbnak mondja a barátja, hogy gonosz ítélettel van tele, vagyis rámutat az előítélet jelenlétére a szívünkben. Mivel vagyok tele? Mi tölt be? Nincs bennem is előítélet, még Istennel szemben is? De amikor a másik felé fordulunk, gyakran akadályoz minket az előítélet, de tegyük ezt le, és engedjük, hogy a másik őszintén feltárhassa a szívét, elmondhassa problémáit. Az előítélet válaszfal, ami kettőnk közé áll, de Krisztus lebontja a válaszfalakat.

Elihú úgy látja, hogy Jóbot veszélyezteti a feladás gondolata, úgy gondolja, most már fölösleges Istenre figyelni, akaratához igazodni, hiszen így is megverte őt az Úr. Ne engedjünk a gonosz hangjának, utasítsuk el, amikor feladásra akar késztetni. Ne legyen a bűn számunkra megoldás vagy menekülési útvonal, bízzunk az Úrban, és meneküljünk Hozzá, ha nem értjük is mindjárt, mi miért történik. Ne mondjuk azt, hogy nekem már mindegy: soha nem mindegy, kiálts az Úrhoz, későn vagy korán!

Egyre jobban feltárul János előtt az új föld szépsége és gazdagsága (Jel 21,9-27). A középpontban az új Jeruzsálem lesz, onnan árad ki az élet, mert Istentől száll alá. Csodálatos város, leírni sem lehet szépségét, a földön nincs hozzá fogható. Isten világa csodálatos, és kiváltság oda bejutni, nem a mi érdemeink alapján, hanem kegyelemből részesedhetünk áldásából. Áldott az Úr mindazért, amit az Őt szeretőknek készített. Valóban úgy van, ahogyan Pál is írta, „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2,9).

A város középpontja, éltetője maga az Isten és a Bárány. Hisz templomra sem lesz szükség benne, mert az Úr és a Bárány lesznek a templom. Ott már nem lesz szükség közvetítőre, mert élő kapcsolatban leszünk Urunkkal. Ott már állandóan Vele lehetünk, Lénye fog éltetni minket, egyenesen Hozzá mehetünk, ha meg akarunk valamit beszélni Vele. Milyen csodálatos, hogy ott már semmi nem választ el az Úr szeretetétől, hanem közvetlenül Benne élhetünk. Jó, ha már most is megtanuljuk minden kérdésünket az Úrral átbeszélni, mert akkor egymással is meg tudjuk vitatni azokat.

Abban a városban semmilyen világítótestre nem lesz szükség, mert Isten és a Bárány lénye világítják meg azt. Jézus a világ Világossága, lényéből fény árad, ahová bekerül, múlik a sötétség. Engedjük, hogy beragyogja szívünket, és akkor magától eltűnik a sötétség. Ahol az Úr jelen van, onnan távozik a sötét, mert a világosság kiűzi azt. Már most járhatunk az Úr világosságában, azért jött el, hogy megvilágítsa számunkra az életre vezető utat. Naponta világít Igéjén keresztül. Forduljunk Hozzá és kérjük, vezessen ma is fényével.

Abba a városba semmi nem kerül be, ami tönkretenné az életet, ott már nincs jelen a gonosz, a bűn, mivel megsemmisíttettek. Oda csak az élet könyvébe beírottak kerülhetnek be. Ismét az élet könyvéről hallunk, ez a legfontosabb dokumentum, ami csak létezik. Be vagyok-e írva? Mert nem számít, hogy a földön milyen dicsőségkönyvekbe jegyeztek be, vagy milyen emlékkönyvek tartalmazzák nevünket, csak az számít, hogy az élet könyve tartalmazza-e a nevünket. És abba a könyvbe nem e világ méltóságai jegyeznek be, hanem a Bárány. Ő pedig csak azokat írja be, akik megmosattak a vérével. Aki átéli Isten kegyelmét, mert felismerte, hogy Jézus helyette és érette halt meg, annak beírják a nevét az élet könyvébe, és már most úgy élhet, mint Isten országának polgára. Mint mennyei polgárok, ragyogjunk csillagokként ebben a sötét világban, hogy minél több név belekerüljön az élet könyvébe.

 Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.