Isten ereje, az evangélium

M

ai Igénk arról beszél, hogy ha valaki az Úrnak akar áldozni, hogyan tegye azt (3Móz 2,1-16). Ki kell emelni azt, hogy az Úrnak akar áldozni, tehát Izráel Istenének ad hálát az életért és minden ajándékáért. Az ételáldozatok Isten megtapasztalt gondoskodásáért adnak hálát. Neki köszönhetik, hogy van mit bemutatni, hiszen megáldotta kezük munkáját. Mi már áldozatot nem mutatunk be, mert az Úr bemutatta helyettünk és érettünk. Azonban mi is kifejezhetjük hálánkat Istennek. De megtesszük-e? Ha igen, Neki szólnak-e ajándékaink, vagy magunkat emeljük ki és magunkra igyekszünk felhívni a figyelmet? Milyen jó is, ha felismerjük, életünk minden java Tőle származik, nem a mi erőnkön, ügyességünkön, képességünkön múlik az előrehaladás, hanem Isten áldásán. Ezért menjünk Hozzá hálaadással, és adjuk Neki életünket, hiszen legjobban akkor tudjuk megköszönni minden áldását, ha Rábízzuk magunkat.

Az ételáldozatok önkéntesek, a szív hálájából fakadnak, ezért kedves illatú áldozat. Pál apostol arról tesz bizonyságot, hogy a tanítványok élete Krisztus jó illata, tehát az életünk lehet kedves illat az Úr előtt. De vajon az-e? Dicsőítik-e Urunkat a mindennapjaink? Minden nappal lehetőséget kapunk arra, hogy Neki éljünk, vagyis, hogy mindenben Őt keressük, és Ő legyen életünk lényege. Mert igazi hála akkor fakad lényünkből, ha megismerjük igazán Istent, és szívből hálásak vagyunk azért, Aki. Mert Isten is azt akarja, hogy Önmagáért szeressük, ne ajándékaiért. Tudjuk-e azt mondani: szeretlek, Uram, és hálás vagyok, hogy ismerhetlek, akkor is, ha nincs semmim, ha rosszul állnak a dolgaim, ha betegség gyötör? Vagy csak akkor vagyunk hálásak, ha minden vágyunk teljesül, ha felgyógyulunk, ha minden sikerül? Akkor tulajdonképpen nem is az Urat szeretjük, csak a kellemes életet. Mert legtöbbször csak gondtalan életre vágyunk. És ha nem kapjuk meg, elfordulunk Istentől. Az a csodálatos, amikor valóban átéljük, hogy elég az Úr Jézussal való élő kapcsolat. Ha tudok Neki örülni, és ebből a kapcsolatból békesség és boldogság fakad.

Fontos még a só szerepére figyelni. A só ízt ad az ételnek, és konzervál is. Ezért az életáldozatba is szükséges a só. Ez a só Jézus lénye, Tőle kap ízt az életünk. Amennyiben szívünkbe hívjuk, és engedjük hatni, átjárja az életünket, és tapasztalhatóan mások leszünk. Ízesebbé válnak mindennapjaink, mint eddig voltak. Mondhatnánk, fogyaszthatóvá válik az életünk, a hitünk. Mert legyünk őszinték, ma sokan úgy ítélik meg a keresztyének életét, hogy fogyaszthatatlan, és nem kérnek belőle. Kérjük Urunkat, tegye áldássá az Igét általunk, hogy környezetünk is vágyakozzék a krisztusi élet után. Fedezzék fel minket látva, hogy a keresztyén élet a legfogyaszthatóbb, a leginkább embernek való.

Pál apostol nagy lépésekkel halad előre bizonyságtételében, szinte áramlik belőle az evangélium, nem tudja magában tartani, de nem is akarja, mert nem szégyelli (Rm 1,16-32). Nem szégyelli, hanem vállalja mindenhol és mindenki előtt, mert meg van győződve arról, hogy jó, és erre van szükség. Az evangélium nem vallási kellék az apostol számára, nem a liturgia tartozéka, hanem Isten ereje. Megtapasztalta, hogy általa munkálkodik az Úr, felismerte, hogy ez az egyetlen eszköz, ami meg tudja változtatni az embert. És azóta sincs más, pedig mennyi mindent kipróbáltunk már, és semmi nem segít, csak egyedül a jó hír. Mi se szégyelljük, hanem merjük vállalni és ajánlani, mert a lélek problémájára, a szív sebeire egyedül Isten Igéje ad megoldást. Azonban csak az tudja másnak ajánlani, aki maga is megtapasztalta, és él is vele, minden nap.

Nemcsak azért hirdeti Pál az evangéliumot, mert tudja, hogy jó, hanem azt is látja, hogy szükség van rá, mert az ember tele van bűnnel és megoldatlan problémákkal. Az evangélium akkor hat, ha hittel fogadjuk. Hatóanyaga hit által működik. Az értelem előtt rejtve marad, de az alázatos hit előtt feltárul.

Azt is megtudjuk, hogy Isten haragja van az ember hitetlenségén és hamisságán, de ebből is van gyógyulás. A kegyelem munkássága nyomán tapasztalhatjuk meg, hogy a nem hívőből hívő lesz. Így azután a nem hívő számára is van remény, nem akadály a hitetlenség sem, csak az kérdés, hogy akarom-e megismerni az Urat? Ha igen, Ő megismerteti magát velünk, kijelenti lényét a számunkra.

Pál elmondja, hogy Isten másképp látja életünket, mint mi. Amit mi tudásnak és bölcsességnek nevezünk, az nem mindig az. Amikor úgy gondoljuk, fejlődünk, nem más, mint visszatérés a bálványimádáshoz, így azután ez nem felvilágosodás, hanem sötétség. Azonban az Úr világossága kiűzi szívünkből a sötétséget.

Az apostol bátran és őszintén bűnnek nevezi a bűnt. Nem talál ki rá vonzó elnevezést, hanem hirdeti, hogy ami Isten akaratával ellentétes, az bűn, hirdeti, hogy a természetellenes kapcsolat gyógyulásra szorul. Ezért hirdeti számukra az evangéliumot. A megbetegedett élet és szexualitás is gyógyulhat az Úr által. Nem toleranciára, hanem a gyógyuláshoz vezető segítésre van szükség. Merjük vállalni, hogy Krisztus minden bűnből szabadít, és Általa lehetséges kapcsolataink gyógyulása is. Aki visszatér az Úrhoz, átélheti, hogy minden sérelemre van gyógyulás, a gyermekkorban átélt traumák is begyógyulhatnak, Krisztus mindenre elég. Éljünk az Igével rendszeresen, olvassuk folyamatosan, és megtapasztaljuk, hogy lényünk megtisztul és felszabadul a múlt minden árnyától. Jöjjünk Hozzá bátran, tárjuk fel Előtte egész életünket, és kérjük, könyörüljön rajtunk, bocsássa meg vétkeinket, és mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek. Mert a teljes gyógyulás az őszinte megbocsátásból fakad.

Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.