M
|
ost a
hálaáldozatok rendjét mondja el a szentíró, mert mindennek szép rendben kell történnie
(3Móz 3,1-17). Isten országának alapja a rend. Ez a rend Istenből fakad, mert Ő a
rend Istene. Jó ezen a reggelen szembenézni magunkkal, mit mutat az életünk?
Rend van-e bennünk és körülöttünk? Mert először magunkban, a lelkünk mélyén kell
rendet tenni, hiszen sok rendetlenség van a szívünkben is. Rend akkor lesz, ha
Jézust engedjük a trónra és figyelünk a szavára. Az Ige nyomán kerülnek
helyükre a dolgok, ha abban meglátjuk, hol és milyen rendetlenség van az
életünkben, és ha azt az Igéhez igazítjuk. Ahogyan előrehaladunk a keskeny
úton, meglátjuk, mindig van mit helyreigazítani. Először a gondolkodásunkat kell
igeivé formálni, hiszen sok mindenben nem Isten szerint gondolkodunk, hanem
átvettük környezetünk szokásait. Ezeket is Isten szava alapján kell
átalakítani. A házasságról, gyermeknevelésről, munkáról, hitről és sok más
dologról vallott elképzelésünket kell megváltoztatni. Az Úrral való naponkénti
kapcsolat során folyamatosan változik majd a gondolkodásunk és egész életünk.
A szentíró feltételezi, hogy lesz, aki hálaáldozatot mutat be az Úrnak.
Lesz, aki meglátja, hogy hálával tartozik Istennek, mert a magunk csöndjében
felismerjük, hogy van miért hálát adni. De valóban adok-e hálát, mégpedig
szüntelen hálás-e a szívem, és ezt kifejezem-e? Ezen a mai reggelen próbáljuk
meg elcsendesedve felsorolni: miért is adhatunk hálát? Mi az, amiért hálát kell
adnom, mert nem természetes, hanem Istennek kegyelme?
Ha elcsendesedem, azt kell mondanom, hála és dicsőség az Úrnak, mert neki
köszönhetem, hogy most az Ige mellett ülök - ha rajtam múlt volna, egészen
máshol lennék. Hála, amiért
megszólított, szeret és én is szerethetem. Nagy kegyelem, hogy megismerhettem
az Úr Jézust, és hogy Önmagáért szerethetem. Hálára indít-e, hogy Vele lehetek,
bármikor szólhatok Hozzá, és ha egyedül kell lennem, akkor sem vagyok
elhagyatva? Egyedül lehetek, de magányos soha, mert velem van az én Uram, az
Úr. Így azután mindig van kivel
beszélgetni, van kit megkérdezni, amikor nem látok világosan, nem tudom, merre
menjek tovább, és hogyan döntsek egy konkrét helyzetben. Így tehát kezdjük
napunkat hálaadással, sőt, dicsérjük Őt egész nap, hisz a szívünkben is zenghet
dal az Úrnak munkavégzés közben is, és az utcán járva, az autóban ülve is
összeköttetésben lehetünk Vele. Ha már nem is kell az itt felsorolt áldozati
formákat elvégezni, lehet az életünk égő- és hálaáldozat, annak az Úr Jézusnak,
aki egészen odaadta magát értünk. Ő nemcsak valamit adott, hanem egész életét
odaadta a kereszten - mi se valamicskét, ne csak a szükségtelen dolgokat,
felesleges pillanatokat, hanem időnk, erőnk, életünk legjavát adjuk az Úr
szolgálatára. Isten minőséget vár, mindenben a legjobbat adjuk Neki.
A bűn nagyon komoly, nem lehet félvállról venni vagy eltagadni, mert
látjuk romboló munkáját, tapasztaljuk következményeit (Rm 2,1-10). Mindennek
következménye van, ha jó úton járunk, annak is, és ha a bűnnek engedelmeskedünk, annak is. A bűn, amikor átveszi az
irányítást, mindent átformál, az addig tiszta és szent kapcsolatokat is
megfertőzi. Láttuk a tegnapi részben, hogy a bűn mennyire megrontja a férfi és
nő kapcsolatát, kifordítja az Úr által meghatározott természetes rendjéből, és
ez következményekkel jár. Megváltozik a családi élet, új testi és lelki
betegségek jelennek meg. A bűnnek az is a sátántól rendelt célja, hogy
tönkretegye a kapcsolatokat, megbetegítse az embereket, végül teljesen
elszakítsa a kegyelem forrásától, Istentől.
Azonban a bűn nem azért van jelen, hogy a mások életében felfedezzük, és
a vétkest elítéljük, hanem az apostol azt mondja, nézzünk magunkba, a bűn a mi
ajtónk előtt is leselkedik, mert ránk is vágyódása van. Ne gondoljuk, hogy az
ördög csak mást támad, minket is el akar nyelni, és ehhez jó eszköz számára a
bűn.
Gyakran esünk abba a hibába, hogy a másikat megítéljük, és nem látjuk,
hogy bennünk is ott van ugyanaz a bűn, sőt, mi is ugyanazt tesszük. Engedjük,
hogy az Ige leleplezze szívünket, és őszintén valljuk meg az Úr előtt
képmutatásunkat. Isten nem azt kéri, hogy játszunk színházasdit, hogy tegyünk
úgy, mintha nálunk minden rendben lenne, hanem őszinteséget kér. Nagyon jól tudja Ő, hogy mennyi nyomorúsággal
kell megküzdenünk, tisztában van késértéseinkkel, próbáinkkal, és segíteni akar.
Segíteni annak lehet, aki lája és elismeri a bajt, és kész segítséget kérni és
elfogadni.
Az Úr elkészítette számunkra a megoldást, éspedig a megtérésben kínálja
azt a számunkra. Az apostol meglátja,
hogy Isten még türelmes a bűnös emberrel szemben, de ez a türelem ne visszaélésre
serkentsen, hanem megtérésre. Ez azt jelenti, hogy magunkba tekintve, a bűnt
megvallva visszafordulhatunk Urunkhoz, mert minden probléma abból fakad, hogy
elhagytuk Őt, és a magunk útját járjuk. Mivel nem hallgatunk Istenre, a bűn
rabjává válunk. Egyedül nem tudjuk, merre kell menni, de a sátán azonnal
tanácsol, és tanácsai a bűnből fakadnak. Belesusogja szívünkbe, bátran tegyük a
rosszat, mert az már nem is rossz. A megtért szív számára most már az Ige a lámpás,
Isten szavához igazítja lépteit és tetteit. Amikor hazaérünk, az Atya vár, és
szava és akarata nem nyűg most már, hanem életet jelent. Adja Urunk, hogy ma is
Igéje által találjuk meg mindenben az élet útját.
Jöjj, királyom, Jézusom!
1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te
meg, Meg ne rontson engemet.
2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját
megmutasd, Én meg nem találom azt.
3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha
gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.
4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse
be a szívemet.
5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint
egykor te, Mesterem.
6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S
mennyországod béfogad.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése