B
|
etegsége előtti
életét veszi számba Jób, mert nem árt végiggondolni életünket, és szembenézni a
valósággal (Jób 31,24-40). Egy őszinte leltározásra szükségünk van, látni kell, mit ér az életünk Isten Igéje fényében. Jób is végigveszi, mennyire Istenre
figyelt, vagy esetleg az aktuális bálványok befolyásolták az életét. Mert
bálványok minden korban vannak, csak átalakulnak. Nem úgy néznek ki, mint
régen, és a legtöbbjét ma másképp nevezik.
Azonban van egy bálvány, aminek ma is ugyanaz a neve, ez pedig a pénz, a
gazdagság. Jób elmondhatta, hogy gazdag volt, de a szíve szabad volt a pénz
hatalmától. Nem az aranyban bízott, nem általa kívánt előnyökhöz jutni vagy
elrendezni problémás ügyeket. Mi már megszoktuk, hogy ha valami nem megy, akkor egy
adott összeget kell a megfelelő helyen letenni, és akkor megmozdul az addig
elfekvő ügy. Jób Istentől várja a segítséget. Milyen jó lenne, ha mi is
szabadok lennénk a pénz hatalmától, a tulajdon hatalmától. Urunk nem a pénzre
alapozta földi életét, hanem az Atya hatalmára. Rábízta magát Istenre, és nem
pénzzel nyitott magának kapukat. Még a templomadóra sem volt pénze, csodára
volt szüksége, hogy kifizethesse. Mennyire szabad is volt Ő a vagyontól, a
gazdagságtól. Kérjük szabadítását, ismerjük fel, hogy a gazdagoknak, a pénz
rabjainak nehéz bejutni az Isten országba. Mennyire függünk ma a pénztől,
pénzfüggő emberek és pénzfüggő társadalom vagyunk. De nem jó ez így. Azonban
van szabadítás a pénz hatalmából is.
Jób korában más bálványok is voltak. A hold- és a napkultusz nagyon
erősen hatott az emberekre. Nem is lehet csodálkozni, hiszen minden nap
megjelentek az égen, sőt, fontos szerepük van a föld életében, kézenfekvő volt: ha szépen ragyog, imádják és hozzá forduljanak. Azonban Jób ezt nem tette, nem
mondta, hogy ha úgyis feljön az égre, és ez ma elfogadott, miért ne tenném, ő
megmaradt az Úr neve tiszteleténél, mert tudta, hogy az égitesteket is Isten teremtette.
Nemet mondott a divatra, az aktuális bálványra. Mi nem mindig tudunk nemet
mondani a bálványokra, vagy talán nem is tartjuk bálványnak a minket körülvevő
eszközöket. Úgy vagyunk vele, ha egy tévé be van valahol kapcsolva, azt nézni
kell, pedig lehetne meditálni, imádkozni, az Igét végiggondolni. Ha arról panaszkodunk, hogy kevés az időnk a bibliaolvasásra, akkor várótermekben, utazáskor lehetne
felidézni magunkban egy-egy történetet, és végiggondolni, engedni, hogy az Ige
lényünk mélyét is megérintse, ne csak a felszínt. Mi azonban inkább a képernyőt
figyeljük. Észre sem vesszük, hogy pont azért tesznek mindenhová tévét, hogy ne
beszélgessünk egymással, ne a másik legyen a fontos, és főleg ne az Úr.
Ugyanígy vagyunk a számítógéppel, a telefonnal - ha már van, oda kell ülni, vagy
beszélni kell. Így azután a környezetünkről szépen elterelődik a figyelem, az
lesz a fontos, aki nincs közel, vagy aki nem is tartozik hozzánk. Az Úr Jézus
mindig kivonult a pusztába vagy egy lakatlan helyre, felment a hegyre, ha a
környezete nem segítette az elmélyülést, az Atyára hangolódást. Rajtunk áll,
hogy nemet mondunk-e a bálványokra, és igent a kapcsolatokra.
Egy másik angyal bejelenti Babilon bukását, leomlik ez a mindenkit
karmaiban tartó gazdasági rendszer (Jel 18,1-24). Babilon a jóléti társadalmak
életét jelképezi, azt, amiben ma is élünk. A középpontban a jólét, a vásárlás
áll. Az a lényeg, hogy vásároljanak az emberek, mert ez által némelyek meggazdagodnak. Az emberiség jónak tartja ezt a gondolkodást,
azonban Isten megítéli. Mert nem a szerzésre kell koncentrálnunk, hanem az
Isten szerinti életre, arra, hogy Őt dicsőítsük.
Annyira kiépül ez a rendszer, olyan magabiztossá válik az Isten nélküli
világ, hogy azt gondolja, soha nem ér véget ez az életvezetés, egyre növekszik
a jólét és a gazdagság. Azonban egyszer véget ér, mert Isten erős, és
lerombolja ezt a bálványközpontot. Miért bálványközpont? Mert nemcsak
vásárolnak az emberek, hanem függővé válnak. Ez jelenti számukra az életet. Ha
megfigyeljük, ma is sokak számára a bevásárlóközpontok az istentisztelet
helyei. Több ember fordul meg bennük, még vasárnap is, mint a templomban, az
istentiszteleten. Érdekes lenne tudni, hogy egy vasárnap hány ember fordul meg egy
város nagy üzleteiben, és hány ember vesz részt az összes felekezet istentiszteletén?
Nem kell sokat töprengeni, hogy rájöjjünk, a bevásárlóközpontok nyernek, ők
vonzzák az embereket, és nem az Ige, nem a gyülekezet. Ezért nekünk is tennünk
kell, hogy az evangélium legyen vonzó - nem mindegy, hogyan éljük meg azt.
Tehát Babilon leomlik, mert nem tartható fenn a rendszer, másrészt Isten
megítéli, mert az embereket magához láncolta. Lássuk meg azt is, hogy ez az
ítélet hirtelen, szinte egyik percről a másikra megy végbe. Akkor, amikor az
emberek el sem tudják képzelni, hogy valaha is leomolhat Babilon, véget érhet a
jólét. Talán azért olvassuk újra a Jelenések könyvét, hogy komolyan vegyük az
üzenetet, és felkészüljünk. Szakadjunk el a jólét központjaitól, és éljünk
szabadon, az Úrra támaszkodva. Ehhez azonban arra van szükség, hogy őszintén végiggondoljam: mihez kötődik a szívem? Istenhez kötődöm, vagy már én is Babilon rabja vagyok?
Az Úr felszólítja övéit, hogy menjenek ki belőle, ne legyenek részesek bűneiben, és csapásai se érjék az Úr követőit. Ki kell menni belőle, felbontani
a függőséget, mert ez a rendszer tönkreteszi az embereket. A termelők rosszul
járnak, és csak a kereskedők, az árut továbbadók nyernek rajta. Babilon
kifosztja az embereket, és egy kis réteg gazdagszik meg általa, sokakat nyomorba
taszítva. Az Úr azonban a nyomorgókkal, a szegényekkel, a betegekkel vállalt
közösséget.
Annyira megtévesztette Babilon a világot, hogy amikor leomlik,
tragédiaként élik meg, siratják, mert elpusztult, és közben önmagukat is
siratják, mert oda a nyereség. Akik belőle és általa éltek, most tönkremennek.
Nem az elveszett embereket siratják, ennek a rendszernek az áldozatit, hanem az
anyagi veszteséget. Ahogyan Gadarában sem a megszállott gyógyulásának örültek,
hanem a disznók elpusztulása felett bánkódtak.
Azonban a mennyben öröm van, mert felszabadul az ember, győz az Úr. Ez a
város az Úr szentjeit is megölte, vér tapadt a kezeihez. A nagy gazdagsághoz, a
világ gazdasági rendszeréhez vér tapad. Azért is, mert mások szenvedése által
termelődik, másrészt Isten gyermekei válnak áldozatokká, mert felemelik ellene
szavukat. Pált is azért botozták meg, majd vetették börtönbe, mert a jövendőmondó
leányka gyógyulása által a gazdái haszontól estek el. Ott sem az volt a
fontos, hogy egy gyermek élete tönkremegy, hanem az, hogy a gazdái minél
nagyobb bevételre tegyenek szert. A pénzközpontú világ összeomlik, és a
helyén Jézusközpontú világ építésének a lehetősége nyílik. Ma még adott a
lehetőség, építhetjük a Jézusközpontú életet. Ezt a világot én kezdhetem el építeni, számomra lehet a központ a feltámadott Úr.
Hozzám kiálts!
1.
Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.
Hozzám, ha minden elhagyott!
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
2.
Hozzá kiálts sietve, mert az ellen
Tőrbe kerít, tőrbe kerít!
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
3.
Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!
Szerelme, lásd, szerelme, lásd,
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
4.
Csupán az Úr tehet szabaddá téged
A bűn alól, a bűn alól.
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
5.
Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,
Őt megtaláld, Őt megtaláld.
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése