Nincs kivétel

T

ovábbra is áldozatbemutatásokról olvasunk (3Móz 4,1-35). Az Úr megszabja a különféle nem szándékosan elkövetett bűnökért való áldozatok rendjét. Isten tisztában van azzal, hogy népe is vétkezik, és vannak olyan vétkek is, amelyeket nem akarunk elkövetni, talán abban a pillanatban nem is látjuk, hogy vétkeztünk, de kiderül, hogy rossz döntést hoztunk. Hányszor megtörténik, hogy nem figyelünk az Igére, és olyan döntést hozunk, ami nincs Isten akaratával összhangban. Aztán Pál beszél arról is, hogy a bennünk lakó bűnnek az ereje gyakran elvégzi, hogy nem azt tesszük, amit akarunk, a jót, hanem amit nem akarunk, a rosszat.

A szentíró elmondja, hogy minden bűnt rendezni kell, a nem szándékost is. Rendezni kell, mert amit nem rendezünk, az megbetegít. Az elintézetlen dolgok elszívják a lelki energiát, úgy járunk, mint a vérfolyásos asszony, hogy elszivárog a lelkierőnk. Gyakran azért terhelődünk le, vagy cselekszünk úgy, ahogy nem kellene, mert olyan terheket cipelünk, amiket nem kellene. Nem véletlenül mondja az Ige, hogy minden gondunkat vessük Őreá, mert Neki gondja van ránk. (1Pét 5,7).

A mai igénkből is azt látjuk, az Úrnak gondja van ránk. Azért mondta el Izráel népének is, mit tegyen nem szándékos bűnök esetén, mert törődik velük. Ő nem akarja, hogy összeroppanjunk, nem akarja, hogy a terhek elborítsanak. Izráel népe az áldozatot kapta segítségül, a vétkezőnek az áldozati állatra kellett helyezni a kezét, és ezzel átadta a bikára bűneit. Az állat halt meg a vétkező helyett.

Keresztelő János Jézusra mutatott rá, és azt mondta, hogy Ő az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. A mi segítségünk Jézus, azért jött, hogy magára vegye bűneinket, terheinket. Egyszer Ő maga is hívogatta a megfáradt embereket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). De valóban menjünk Hozzá, tegyük Rá minden bűnünket, minden terhünket. Ne roskadozzunk az alatt, ami alatt már nem kellene görnyedezni, mert van, Aki átveszi tőlünk. Az a probléma, hogy gyakran úgy teszünk, mintha Jézus nem mondta volna a fenti szavakat, magunk akarjuk megoldani dolgainkat, ahelyett, hogy rábíznánk azokat Urunkra. Tegyük meg most, vessük Rá minden terhünket.

Az Úr ismeri a szívünket, tudja, hogy nincs tökéletes ember, még a neki való elhívás és szolgálat sem garancia, arra, hogy nem fogunk vétkezni. Az Úr szolgái is vétkeznek, és ezt a Biblia őszintén elismeri. Mi hányszor nem akarjuk ezt meglátni. Megsértődünk, ha azt mondják, a lelkésznek is megtérésre van szüksége. Pedig így van, a lelkésznek és minden egyházi szolgálattevőnek is kegyelemből van üdvössége, Krisztus érdeméért, hit által. Menjünk most Hozzá őszinte bűnbánattal, ne felmentsük magunkat, hanem merjük megvallani vétkeinket, merjük kimondani: vétkeztem, Atyám, ellened. A megbánt bűnökre van bocsánat, megtisztult szívvel, eltörölt múlttal mehetünk tovább.

Pál apostol elmondja, Isten nem személyválogató, ami azt jelzi, hogy mindenkinek vállalnia kell önmagát, a bűneit (Rm 2,11-16). Nem lehet a felelősség alól kibújni. Mindenkit a maga helyzete szerint fog az Úr megítélni. Aki ismeri a törvényt, az Igét, azt az alapján. Aki nem ismerte, akihez nem jutott el, azt a szívébe írt törvény alapján. A nem hívőknek is van alaptörvényük, ők is ismerik a második kőtábla Igéit, mert a lényükbe van írva, és megjelenik mindennapi életükben. Isten nem vár el többet, mint amire képesek vagyunk.

Istennél nem fordul elő, ami az emberi társadalmakban igen, hogy vannak, akik elkerülik a számonkérést, kibújnak a felelősségre vonás alól. Ő mindenkit számon kér, mert az életet Tőle kaptuk, elsősorban arra, hogy Őt dicsőítsük, Neki éljünk. Nincs kivétel, de úgy is igaz ez, hogy senkit sem zár el Isten a kegyelem forrásától, Jézustól. Mindenkinek ad lehetőséget az új életre. Csodálatos pillanat, amikor átéljük Isten megszólítását, amikor megismerhetjük az Ő Igéjét. Mert az Úr mindent megtesz, hogy létrejöjjön a Vele való találkozás, azért jött el Jézus a világunkba. Úgy jött el, mint Pásztor, engedjük megtalálni magunkat. Aki Vele találkozik, megtapasztalja, hogy bűneink büntetését az Úr Jézus magára vette, és már most, a földi életben, bűnbocsánatban részesülünk. 

Az apostol azt is elmondja, hogy az ő evangéliuma, tehát az Ige alapján ítéli meg életünket az Úr Jézus. Mert kezünkbe adta Igéjét, amihez odaállíthatjuk életünket. Az Ige tükör, amibe tekintve megláthatjuk magunkat. Ez a tükör nem torzít, hanem úgy mutatja meg az életünket, amilyen valójában. De nemcsak szívünk valódi tartalmát tárja elénk, hanem a megoldást is felkínálja. Az Úr nem elkeseríteni akar, hanem megmenteni, Ő nem azt mondja, íme, ilyen vagy, hanem azt mondja, igen, ilyen vagy, ez a valóság, de lehetsz más. Hogyan lehetek más ember? Krisztus által, az Őbelé vetett hit által lehetek új emberré. Ha elindulok követni Jézust, és mindenben Hozzá igazodom, más lesz az életem. Világosság és só leszek. Az Úrral való közösségben gyógyul a lelkem, ami testemre is kihatással van, de ha minden testi bajunk nem is gyógyul meg, erőt kapunk a bajok elhordozására, az örvendező életre. Mert az öröm és a békesség forrása nem a jólét, hanem Jézus Krisztus - aki Rábízza magát, annak belsejéből élő víznek folyamai áradnak.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.