Az élet fája

A

 fejezet utolsó verseiben Isten fenségéről, magasztosságáról beszél Elihú (Jób 36,26-33). Elmondja, hogy minden ember találkozik Isten jelenlétével, hiszen a föld élete, a természet jelenségei is Róla tesznek bizonyságot. Megszemlélhetjük az Ő munkáit, és aki nyitott szívvel teszi, az meghódol Előtte, elismeri, hogy a föld élete mögött Isten áll. Azonban a bűn elhomályosította látásunkat, és nem akarjuk meglátni Istent, még azt sem vesszük észre, ami megtapasztalható belőle. De ha elcsendesedünk, átélhetjük az Úr jelenlétét. A szemlélődés azt jelenti, hogy meg tudok állni a természet szépségeinél, és elcsendesedve az Úrra gondolok. A szemlélődés gyógyítja lényünket, segít, hogy jobban megértsük az Igét, felismerjük Isten akaratát. A szemlélődő csendben, mély imádságon keresztül beszélgethetünk Atyánkkal, átélhetjük, hogy megcsendül a csönd. Jézus is gyakran vonult egy hegyre, ahol a csöndben jobban rá tudott hangolódni az Atyára. Használjuk ki mi is a lehetőséget, csendesítsük le szívünket akár egy virágot nézve, adjunk hálát Istennek a szépségért, és engedjük, hogy átjárja lényünket.

Elihú csodálja Istent, számára fontos az Úrral való közösség, de kimondja, hogy igazán nem ismerhetjük meg Őt. Isten nem ismerhető meg, mondja, távolinak érzi, és szinte csak a természet eseményein keresztül van fogalma Róla. Ez alapján Isten lenyűgöző, de félelmetes, azonban még így is átélhető hatalma és irgalmassága. Mi már tudjuk, hogy a természet nem elégséges Isten megismeréséhez, de nem is vagyunk erre utalva, mert Isten szeret és kapcsolatba akar velünk kerülni. Ennek érdekében mindent meg is tett. Emberré lett az Úr Jézusban, hogy Általa közelről szemléljük Őt. Jézus életét figyelve átéljük, hogy Istent látjuk, Vele találkozunk. Ha Istent akarjuk megismerni, elég, ha Jézust figyeljük, mert Ő az Atya lényének kisugárzása. 

Igazán akkor ismerhetjük meg a másikat, ha találkozunk vele, és ő beszél magáról, majd pedig együtt élhetünk vele. Akkor közelről megfigyelhetjük őt. Isten kijelentette magát már az Ószövetségben, beszélt magáról, és aki hittel fogadta e beszédeket, megismerhette Őt. Azonban Jézus által eljött közénk, megszólít, elhív, jöjj és kövess, és ha megmozdulunk, a követés során megtapasztalhatjuk, hogy ki is Ő valójában. A tanítványok is a Jézussal együtt töltött hetek és hónapok alatt ismerték föl, hogy kicsoda Ő. Ha engedjük, hogy cselekedjen az életünkben, ha a mindennapi élet legapróbb kérdéseit is feltárjuk Előtte, rádöbbenünk, hogy Istennel van dolgunk. Aztán álljunk meg a római századossal együtt mi is a kereszt alatt, szemléljük a rajta függő Jézust, éljük át, hogy ott vagyunk, látjuk és halljuk az eseményeket, és ennek alapján mondjuk mi is: Bizony, ez az ember Isten fia. És ha ezt kimondtuk, bízzuk Rá az életünket.

Mennyire más is lesz az új föld, mint a mostani (Jel 22,1-7). Más, mert Isten lénye járja át, belőle hömpölyög az élet. És az élet ingyenes. Csodálatos, milyen más az Úr, mint mi, nem sajátítja ki magának az áldást, a kincseket, az értéket, hanem megosztja velünk. Sőt, nekünk készítette mindazt, amit a föld kínál. Nem csupán néhány ember, hanem minden ember számára. Már tegnap olvastuk, hogy Ő ingyen kínálja az élet vizét, de nem kér pénzt az energiáért sem, pedig az Ő lényéből árad a fény és a meleg. Nem is csoda, hogy nem kér fizetséget, hiszen a belépőt is ingyen kegyelemből kínálja számunkra. Az Úr Jézus, a Bárány kifizette az árat a kereszten, így aki lefogadja ezt, az ingyen bemehet az életre. Ragadjuk meg a kegyelmet, hódoljunk meg Urunk előtt, és éljük már most kegyelemből az életünket!

Az élet vizének folyója keresztülhömpölyög a városon, átjár mindent, így engedjük, hogy életünk legapróbb részleteit is átjárja. Istennek van válasza minden mai problémánkra, az élet vizében, az Igében megtalálhatjuk a feleletet égető kérdéseinkre, belső lelki problémáinkra is. Csak jöjjünk Hozzá, legyen magától értetődő, hogy az Úrtól várjuk a választ, ha kétségek gyötörnek, félelmekkel viaskodunk, ha kisebbrendűségi érzések gátolnak.

János látja az élet fáját, amely minden hónapban megtermi gyümölcsét. Csodálatos, mindig terem és mindenki számára elérhetők a gyümölcsök. Aki elfogyasztja őket, gyógyul a szíve, az élete. Ma az Ige által kínálja az életfa gyümölcseit az Úr, azért adja, hogy gyógyuljon az életünk, a kapcsolataink. Hisszük-e, hogy az Ige által gyógyulhatunk, lelkileg is rendbe jöhetünk?

A városban az Isten és a Bárány trónja található, így nem lesz ott semmi átkozott. Isten jelenléte nem enged hozzáférést a városhoz semmi rossz számára. Engedjük, hogy életünk trónján is Ő üljön, és ha ez megtörténik, boldog életet élhetünk. Szemléljük orcáját, és szolgáljuk Őt. Istent szemlélve feltöltődünk, másképp lépünk az emberek elé, békesség árad belőlünk, és a jó hír.

Az Isten Igéje megbízható, akkor is, amikor olyan jövőt tár elénk, ami fantasztikusnak tűnik. Amit Isten mond, az megtörténik, ezért készüljünk rá, bízzunk Benne és várjuk Őt. Hamar eljön, és nem késik. Várjad én lelkem az Urat!

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.

Isten áldásával.