Az Úr szól

I

smét megszólal Jób, és azt látjuk az Úr lelkigondozása használt (Jób 42,1-6). Sokat jelentett, hogy szólt hozzá Isten, mert így rádöbbent, hogy fontos az Úrnak. Nem feledkezett meg róla Istene. Az egész Szentírás üzenete, hogy Isten nem feledkezik meg övéiről, hanem mindig elérhető a számukra. Ez csodálatos meglátás: Isten bármikor elérhető, lehetünk betegágyon, lelki válságban, Ő ott van és megszólítható. A kétségeket messze űzhetjük szívünkből, Isten soha nem hagy cserben, hamarabb távolodunk el Tőle mi, mint Ő tőlünk.

Isten megjelenése, szavai megnyugtatólag hatnak ránk, igazi békességet adnak, mert a kétségek elmúlnak. Isten szava mindig meggyőző, azonban fontos, hogy hittel és alázattal fogadjuk. Aki beszél, az él, tehát így meggyőzi kételkedő szívünket létéről és hatalmáról. Hatalmáról szavának életünket átalakító ereje győz meg. Amikor megtapasztalom, hogy Istenhez fordulok, és Ő megszabadít, leoldja rólam azokat a kötelékeket, amikkel én nem tudok elboldogulni, világos, hogy az Úr él, mert csak élő személy képes cselekedni. Egyedül Neki van hatalma szabadítani, Ő hatol be az erős fegyveres házába, hogy az ott levő foglyokat szabadon engedje. Ha még nem vagyok szabad, ha valami uralkodik felettem, kérjem Őt hittel, és átélem a felszabadulást. Lényeges, hogy teljes életemre kérjem a szabadítást, ne csupán egy problémára, hanem egész létem helyezzem a kezébe. Ha átéltem lelkem gyógyulását, adjak szívből hálát Neki, és erősítsem a Vele való kapcsolatot.

Jób megvallja, hogy Isten mindent megtehet. Nagyszerű felismerés ez, Isten számára minden lehetséges, Ő nem ismeri a lehetetlen fogalmát. Jó, ha ezt hit által én is látom: nincs olyan probléma, amire Nála ne lenne megoldás, de ezt ki kell várni, és el kell fogadni, hogy Isten mindig a maga idejében cselekszik. Egy gyermekének is ezt erősíti meg a számunkra, amint mondja: „Az Istenem nagy, erős, hatalmas, Nála nincs lehetetlen”.

Jób most már alázattal kéri Istent, hogy tanítsa őt, kész már tanulni, mert rádöbbent, hogy az életre Isten által lehet jól felkészülni. Így most már ott van a szívében a tanulási vágy. Nekünk is arra van szükségünk, hogy az Úr tanítson. Amikor Istent kérjük, hogy tanítson, ezzel alázatosan megvalljuk, hogy nem tudunk mindent, nem értjük az életet, és szükségünk van tanulásra.

Legyünk tehát készek beiratkozni iskolájába, és tanulni Tőle. Mert Ő ért az élethez, és Jézusban bemutatta, hogyan érdemes élni. Sőt, azt is kijelenti, hogy lehetséges is krisztusi módon élni, mert megad hozzá minden segítséget. Ma sokan tanítanak bennünket, és sokféle mindent tömnek a fejünkbe, de forduljunk most az Úrhoz, és kérjük meg, tanítson minket, mert Ő arra tanít, ami javunkra válik (Ézs 48,17).

Jób életében a hallomást felváltja a tapasztalat, Isten megtapasztalása. Fontos, hogy mások vallomásától mi is eljussunk a személyes találkozásig, tapasztalatig, ahogyan a samáriaiak is eljutottak erre. Először az asszony bizonyságtételére indultak Jákób kútjához, hogy lássák azt, akiről egy társuk bizonyságot tett, amikor azonban átélték a Vele való találkozást, már személyes tapasztalatuk alapján hittek. Az élő hit személyes tapasztalaton, az Úrral való élő kapcsolaton alapul.

Pál apostol megerősíti Titusz számára, hogy amit eddig leírt, az mind igaz (Tit 3,8-11). Hiszen ő maga is megtapasztalta, hogy megjelent számára a kegyelem, és új emberré formálta. Tudja azt is, hogy nem mi változtatjuk meg magunkat, se a másikat. Egyedül Isten kegyelmének van arra lehetősége, hogy megváltoztasson, de nekem kell ezt elfogadni. Akarnom kell változni. Fontos, hogy ott legyen Isten megszólító szavára a válasz a szívemben: akarok változni. Hozzád akarom igazítani gondolkodásomat és egész életemet. Amikor az Úr megjelent a keresztyéneket üldöző Saulnak, ő azonnal feltette a kérdést: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Ezzel jelezte, hogy kész megváltoztatni eddigi irányát. Felismerte, hogy Jézus él, és innentől kész Rábízni magát, és tenni, amit mond az Úr. Tehát, amit Pál elmondott, hiteles, egy élet pecsételi meg. Ezért mi is vegyük komolyan, kérjük Urunkat, mosson meg az újjászületés fürdőjével.

Az újjászületéssel nem áll meg sem az idő, sem az élet. Az újszülött növekszik, erősödik, és így a környezet is meglátja, hogy valami történt bennünk, más lett az életünk.

A megváltozott élet, a megváltozott cselekedetek válnak bizonyságtétellé. Nem a vitatkozás, az erővel való térítés visz végbe változást, hanem az új élet megnyilvánulásai. Jézus is cselekedte Isten akaratát, és az emberek tetteiből látták, hogy Isten Fia van jelen köztük. Ugyanígy, a tetteinkből válik felismerhetővé a mi hitünk is. Éljük meg bátran Isten akaratát, higgyük, hogy nem hiábavaló a krisztusi élet, a bizonyságtétel.

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

1.  

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.  

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.  

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.