A belső

I

génken keresztül az Úr rámutat, hogy nem az a probléma, ha vétkezünk, hanem az, ha nem akarunk abból kikerülni, ha nem akarjuk megbánni és elhagyni azt (3Móz 5,1-19). Megtörténik, hogy csak utólag vesszük észre, hogy rosszul cselekedtünk, de ne térjünk napirendre felette, a bűnre ne mondjuk: nem történt semmi, hanem vigyük az Úr elé bűnbánattal. Tehát a vétket soha ne tűrjük meg az életünkben, mert lehetséges szabadulni, megtisztulni. Sőt, lehetséges az elesés után újra talpra állni. Ne csüggedjünk el, és ne törődjünk bele, ha elbuktunk, hanem keressük az Urat, mert Ő nem akarja, hogy fekve maradjunk. Még Péter számára is kínálta az újrakezdés lehetőségét. Mikeás próféta pedig így szól: „Ne örülj, ellenségem! Ha elesem is, fölkelek, még ha a sötétségben laknék is, az ÚR az én világosságom” (Mik 7,8).

Az Ige komolyan veszi és bűnnek veszi azt is, ha halljuk az átkozódást, Isten káromlását. Arra akar nevelni így, hogy ne legyünk közömbösek, hanem érzékeljük, ha Istent gyalázzák. Mert aki szeret valakit, és hallja, hogy becsmérlik, az fáj neki, és igyekszik azt szóvá tenni vagy tenni ellene. Ha szeretjük az Urat, akkor nem leszünk közömbösek a sok trágárság hallatán, hanem fájni fog, és igyekszünk úgy beszélni, hogy általa megmutassuk mások számára: lehet másképp is. Tegyünk meg mindent a tiszta beszédért!

Minden bűnt rendezni kell, még a jelentéktelennek tűnőt is. A ruhánkat is kitisztítjuk, ha foltos lesz. Ugyanúgy a szívünket is tisztítsuk meg, ha a bűn foltjait felfedezzük, mert az apró bűnök is elterjednek, megerősödnek. Nem érdemes megtűrni, mert úgy járunk vele, mint az afrikai vadász a kölyök leopárddal, amit megsajnált és hazavitt. A törzsfőnök helytelenítette a vadász tettét, de a vadász erősködött és megtartotta, azonban a főnök azt mondta neki: kis leopárdokból lesznek a nagy leopárdok. A kis leopárd egyre nagyobb lett, és egy nap a vadász borotválkozott, és közben megvágta magát. Az immár nagyra nőtt leopárd megérezte a vérszagot, és megölte a vadászt. Ezért vegyük komolyan a bűnt, és keressük a szabadítást. Ne tűrjük meg, ne bagatellizáljuk, mert tönkretesz.

Pál apostol a zsidókhoz fordul, azokhoz, akik büszkék voltak származásukra, törvényismeretükre (Rm 2,17-29). Úgy gondolták, mivel kiválóan ismerik Isten törvényét, minden rendben van az életükben. Pál azonban rámutat: nem elég felismerni, mi a jó és a rossz, hanem a felismerés szerint kell cselekedni is. Isten nem elméleti tudósokat akar, hanem tanítványokat, akik követik Mesterüket, és élik, amit megtanultak, amit felismertek. Jézus életformát is hozott a számunkra, természetesen ezt magunktól képtelenek vagyunk megélni, ezt nem lehet leutánozni, hanem Krisztus élheti meg bennünk.

Pál azt kéri, elcsendesedve tekintsünk őszintén magunkba. Nézzük meg, nem jártunk-e mi is úgy, hogy amíg másokat tanítunk, magunkról megfeledkezünk. Milyen gyakran másnak adunk tanácsot, magunknak viszont már nem. Mert könnyű másnál meglátni a hibát, rámutatni a bűnre, vagy arra, hogy miben kell változni, mit kell másképp csinálni. Saját magunk felé engedékenyebbek vagyunk, a magunk életét már nem akarjuk helyreigazítani.

Ezt a kettősséget azonban a kívülállók meglátják, és ezáltal az Úr nevére hozunk gyalázatot. Vegyük komolyan az Úr szavát, és nézzünk önmagunkkal szembe. Ne mentsük fel magunkat se egyéni, se gyülekezeti szinten, hanem mondjuk ki, hogy bizony, sok nyomorúság van az életünkben, de változtatni akarunk rajta. Ma még komolyan vehetjük az Úr szavát, lehet tekintély számunkra az Ige. Mert bizony, bűnbánatot kell tartanunk azért, hogy Isten népe életében is jelen van a paráznaság, a lopás, a bálványimádás. A bűnt nem lehet vallásos szokásokkal elfeledtetni, hanem meg kell szabadulni tőle. Csakis Jézus vére által van megtisztulás. Életünk teljes odaszentelése által indulhat el egy új folyamat, amelyben már nem saját előnyeink, a világhoz való hasonlóság lesz a szempont, hanem az Úr Jézus alázatos követése.

Pál rámutat, nem az számít, hogy megtartjuk-e felekezetünk előírásait, nem a keresztelkedés, konfirmálás és az ünnepeken való részvétel tesz keresztyénné, hanem az újjászületett élet. Az számít, abban van erő, ha éljük is, ami az Igében kijelentetett számunkra. Az apostol azt kéri, ne a látszat legyen a fontos. Ne a külsőségekre adjunk, hanem az élet legyen fontos, az, ahogyan megéljük a hitünket, kapcsolatainkat. Az számít, ami a szívben van. Mi van a szívemben? Vajon mit mond az Úr Jézus, amikor látja az életemet? Nem azt kénytelen-e mondani, amit a farizeusoknak is mondott: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen” (Mt 23,25)? Vegyük komolyan az Úr szavát, és tisztítsuk meg a tál belsejét, mert a tartalom a fontos. Engedjük, hogy megtakarítsa szívünket, és betöltse Lelkével, Önmagával. Ne a külsőre, hanem a belsőre tegyük a hangsúlyt. Milyen sokan csak azt nézik, milyen külseje van a másiknak, milyen az anyagi helyzete, de nem figyelnek a belső tartalomra. Azonban Istent nem lehet megtéveszteni, Ő a szívünkre figyel.

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet dicsérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.

4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a füvek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamisságot soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

Isten áldásával.