Egészséges hitélet

I

sten tovább kérdez - mennyi  kérdése van?! Nem fogy ki belőlük (Jób 39,1-30). Isten kérdezni is tud, és kérdései által elcsendesedésre, nevének dicsőítésére késztet. Mert amikor ezeket a kérdéseket olvassuk és végiggondoljuk, alázatosan megvalljuk, micsoda különbség van köztünk és az Úr között. Csodálatos hatalommal rendelkezik, és ez a hatalom csak létrehoz. Isten hozta létre mindazt, ami minket ezen a földön körülvesz. Nemcsak megalkotta teremtményeit, hanem mindennel ellátta, ami az élethez szükséges. Minden állatot képessé tett az életre és az élet továbbadására, a szaporodásra. Beléjük kódolta a legcélszerűbb életformát, az utódokról való gondoskodás ösztönét. És ezek az ösztönök hibátlanul működnek.

Nemcsak az állatvilágot teremtette meg és ruházta fel mindazokkal a képességekkel, amelyek a jó élethez szükségesek, hanem mindez az emberre is igaz. Úgy formált meg az Úr, hogy ebben a világban képesek legyünk helyt állni. A maga Lelkéből lehelt belé, és ezáltal olyan útravalót kapott, ami elkíséri egész életén keresztül. A lélek által megtapasztalhatjuk az Úr jelenlétét, nem vagyunk magányosak ezen a világon, mert Ő is jelen van. Igen, jelen van, mert kapcsolatra teremtett minket, mégpedig szeretetkapcsolatra. Szeretetével vesz körül, és azt akarja, hogy ez a szeretet tovább áradjon rajtunk keresztül. Mi lehetünk szeretetének csatornái, amelyeken az élet vize áradhat élettől életig. Mert csak ez a víz képes megújítani a sok megfáradt lelket. Ez a folyóvíz az evangélium által hömpölyög, legyünk hálásak, hogy ma is elérhető és ihatunk belőle. Ha ezt megtesszük, átéljük, hogy belülről alakulunk át. Az evangélium meggyógyít és új életútra segít. Krisztus nyomában teljesedhetünk igazán ki, a Vele való élő kapcsolatban a belső feszültségek feloldódnak, konfliktusaink rendbe jönnek és áldássá válhatunk mások számára.

Azt is megtapasztalhatjuk, hogy teremtményeiről ma is gondoskodik a Teremtő. Nem elégszik meg azzal, hogy útra bocsátott minket, hanem útravalót is ad a számunkra. Már a teremtéskor berendezte számunkra a világot, otthonossá tette. Azonban látjuk, hogy engedetlenségünk nyomán minden megváltozott, az otthon gyakran nem a boldogság, hanem a küzdelem helye. Azonban Isten továbbra is törődik velünk, gondoskodik övéiről. Sőt, minden bűnünk ellenére még mindig megadja a Vele való találkozás lehetőségét. Ez a legnagyobb ajándék, földi életünk során megtapasztalhatjuk, hogy Ő ránk talál, magához ölel, megbocsát és újraépíti a kapcsolatot. Mindezt Jézus Krisztusban adja meg mindazoknak, akik vágyakoznak utána, akik felismerik, hogy baj van, valami hiányzik, de ezt a hiányt nem tölti be semmi. Ha bármi mással akarjuk lelkünk hiányát betölteni, rabokká válunk. Azonban jó hír, hogy Jézus Krisztus mindennemű rabságból meg tud szabadítani. Menjünk Hozzá, kérjük segítségét, bármivel küzdünk is. Vegyük komolyan, hogy Őbenne találjuk meg mindazt, amit eddig kerestünk, de semmi nem tudott megadni. Ne csak mondjuk, hogy Ő a Szabadító, hanem hívjuk is segítségül problémáinkra.

Az Úr nemcsak kérdez, hanem meg is válaszolja ezeket a kérdéseket. Ezért jöhetünk Hozzá bátran. Előtte nincs olyan téma, amiről ne lehetne beszélni, akkor sem, ha mi úgy gondoljuk, ilyen kérdésekkel nem lehet Istent zaklatni, vagy úgy véljük, a Bibliában nincs rájuk válasz. Azonban őszintén feltéve kérdésünket, feltárva életünket, mindenre választ kaphatunk. Adja Urunk, hogy már ma eljussanak Isten válaszai a szívünkhöz. Amit mond, vegyük komolyan, mert minden tanácsa élhető.

Meghódol az ember szíve ezen változatosság láttán, amiről most is olvasunk. Mennyi szépség és erő feszül a különféle teremtményekben. Mindez arra késztet, hogy tanuljuk meg felfedezni és szemlélni Isten teremtményeit.  Csendesedjünk el, ha fáradtak vagyunk is, és gyönyörködjünk a tájban, egy cserép virágban. Figyeljük meg macskánkat, és engedjük, hogy az Úrra való koncentrálás olyan belső ellazultságot hozzon létre, amilyen laza és könnyed a cicánk. A belső elcsendesedés és Istenre való hangolódás megnyugtat, és ebben az állapotban az Ige is mélyebbre hatol lényünkben, és megtapasztaljuk, hogy megszólal a csönd, és a csöndben jutalmat kapunk Atyánktól.

Pál apostol szívünkre helyezi az igehirdetését, mert az Ige teszi helyre életünket, emberi kapcsolatainkat, és az válik bizonyságtétellé (Tit 2,1-10). Az Ige akkor lesz bizonyságtétel, ha megéljük azt. A megélt Ige formálja mások életét is egészségessé. Mert azt látjuk, hogy a hit is megbetegedhet, ha nem egészséges a tanítás, beteggé teszi a hitéletünket. De az egészséges, az evangéliumhoz hű igehirdetés meggyógyítja életünket.

Azt is látjuk, hogy Krétán is voltak problémák, és az apostol beszél is róluk. Nem tussolja el az ügyeket, nem fest szebb képet, mint a valóság, hanem megbízza Tituszt, hogy oldja meg a problémákat. Hiszi, hogy ami megbetegedett, az meggyógyulhat. A gyógyulás érdekében azonban beszélni kell a valós gondokról, mégpedig őszintén. Rá kell mutatni a helytelen dolgokra, a rossz életvitelre, a bűnre és a megoldásra is. A megoldás az Igéhez való visszatérés és az általa rendezett élet. A tanítvány életének Ige szerint rendezettnek kell lenni. Az idősek, fiatalok, férfiak, nők, szolgák és szabadok mind az Igéhez igazodjanak, és megtanulják egymást tisztelni, segíteni a keskeny úton. Meg kell tanulni engedelmeskedni az Úrnak, és ez az engedelmes élet bizonyságtétellé válik.

Pál rámutat: úgy kell élnünk, hogy semmi rosszat ne tudjanak mondani ránk a nem hívők. Bizony, ez nem könnyű, de az Úr nyomában lehetséges. Lehetséges tiszta, átlátszó, ízt adó életet felmutatni. Mert az egyház szavát akkor fogadják el, ha maga is úgy él, ahogy hirdeti, amit a világtól is elvár. Ha mi ugyanúgy szenvedélyek rabjai vagyunk, ha a bálványok vezetnek, ha elveszik a tisztesség és a becsület, hatástalanokká válunk. Adja Urunk, hogy összhangban legyen életünk az Igével, Jézus lényével. Pál azt kéri, hogy Timóteus a maga életét állítsa mintaként az emberek elé. Példa-e az életünk? Tegye Urunk példává, mintává életünket az emberek előtt.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.