Az élet könyve

N

agyon belelendült Elihú a beszédbe, csak úgy árad belőle a szó, nem áll meg egy pillanatra sem, nem ad esélyt Jóbnak, hogy beszédére reagáljon (Jób 34,1-37). Mondja és mondja, szinte levegőt sem vesz. Pedig a beszéd nem old meg mindent, ha nem az Úr üzenetét szóljuk, nincs áldás benne. Elihú nem akar csöndben lenni és figyelni, úgy gondolja, eddig sokáig hallgatott, de más az, amikor azért hallgatunk, mert meg akarjuk hallani, amit a másik mond nekünk. Pedig a meghallgatás, az egész lényünkkel a másikra való figyelés fontos, mert csak így érthetjük meg beszélgetőpartnerünket.

Az igazság keresésére hívja társait Elihú, a többiekkel együtt akarja azt megtalálni. Nem egyedül, hanem közös gondolkodással fog hozzá. Jó, amikor vannak társaink, de igazából nekünk kell Isten igazságát személyesen megkeresni. Nekem kell szomjazni és éhezni az igazságot, és akkor szól az ígéret, hogy megelégíttetem. Az igazságot mindig a magam életére keressem, azt kell megtalálnom, mit mond nekem az Úr, mi  a terve az életemmel. Ha megvan a válasz, alkalmas leszek arra, hogy a másikat is segítsem, de mindenkinek magának kell a feleletet megtalálnia. 

Elihú Istent kezdi védeni, nem ismeri fel, hogy az Úr nem szorul a mi védelmünkre. Isten bizonyságot tesz Önmagáról, kijelenti számunkra Magát az Igében, és a mi feladatunk, hogy igazán megismerjük Őt. Nem védenünk kell Őt, hanem saját életünket Elé vinni. Elihú csak Jóbbal foglalkozik, de nem gondol arra, hogy neki is Isten segítségére van szüksége. Nem beszél saját bűneiről, csak Jóbbal foglalkozik. Azonban látnunk kell, hogy az eredményes lelkigondozás felé az vezet, ha nem tartjuk magunkat különbnek, ha látja rajtunk, hogy mi is az Úr segítségére szorulunk. Elihú beszédeiben ez nem érződik.

Úgy fordul Jóbhoz, mint akinél minden rendben van, egyedül Jóbnál van probléma. Istenről való beszédét is úgy alakítja, hogy barátjának fel kell ismernie, bűn van az életében. Ő sem gondol arra, hogy Isten megpróbálhatja életünket, megnézheti, mi van a szívünkben. Mert hitünk akkor lesz igazán hitelessé, ha a nehéz helyzetekben is rendületlen bizalommal vagyunk az Úr iránt. Mert Ő nem hagyja magára övéit a nehéz helyzetekben sem, itt van, megszólítható, de megszólítjuk-e? Visszük-e elé szívünket, feltárjuk-e problémáinkat? Fontos, hogy soha ne érzelmeinkre építsünk, hanem mindig Isten szavára. Az a fontos, ami meg van írva, nem az, ahogyan érzek. Mert az Úr Jézus is a kereszten a fájdalmakat érezte, mégis, rá tudta bízni lelkét az Atyára. Miért? Mert tudta, hogy jelen van az Úr.

Sokat segít a mindennapokban, ha mi is túllátunk a láthatókon, amint János apostol is tette (Jel 20,1-15). Túlnézett Patmosz szigetén, és így meglátta a láthatatlant, az Isten mennyei világát. A száműzetésben ebből a világból meríti az erőt és a reménységet. Aki beletekint a láthatatlan világba, célt lát maga előtt, az a nehéz helyzetekben sem csügged el, mert látja a győztes Urat. Felfelé tekintve láthatjuk, hogy mindenre van megoldás az Úrnál. Az események a kezében vannak, és a gonosz le van győzve. Isten követe a mélységbe veti a kígyót megkötözve. Az ő megkötözése azt jelenti, hogy van szabadulás azok számára, akiket fogva tartott a sátán. Van szabadulás a bűn hatalmából, a szenvedélyek rabságából.

Azt látja János, hogy a legnehezebb időkben is lesznek hűségesek, győztesek. Mert lehet győzni a sátán felett, lehet nemet mondani neki. Szabad nem imádni a gonoszt, ahogyan az Úr Jézus is elutasította a gonosznak ezt a kérését. Azonban a hűségnek ára van, ezek az életükkel fizették meg az árat. Az tud hűséges maradni, aki látja, hogy az Úr Jézus már korábban életét adta őérte. És az, aki túllát a földi léten és felismeri, hogy van tovább. Szükséges látni az örökkévalóságot, mert ha nem látjuk, nem leszünk képesek e világ javait, lehetőségeit elengedni. Meg kell látni, hogy van első feltámadás, és akik ebben részt vesznek, akik ezt átélik, azok számára nincs második halál. Ezek az Úrral lesznek mindörökké.

Azt is látjuk, hogy a gonosz nem változik, nem jelent semmit számára a megkötöztetés, tehát a fenyítésnek nincs igazi eredménye, marad, aki volt. Továbbra is Isten ellen lázad. Az ember sem tud magától megváltozni, más lenni. Sem a nevelés, sem a fenyítés nem változtat meg. Nem tudjuk elhagyni szenvedélyeinket sem, csak az Úr képes megváltoztatni, megszabadítani. Ehhez azonban látni kell, hogy én képtelen vagyok más lenni, és kérnem kell, hogy Isten szent Lelke szülje újjá a szívemet. Ha lehetséges volna önerőből szabaddá lenni, már rég szabadok lennénk, akkor már nem a bűn tartana hatalmában, hanem minden ember Isten dicsőségére élne. Isten kegyelmére van szükségünk, ezért hívjuk segítségül Urunkat. Lássuk meg, hogy se magunkat, se a másik embert nem vagyunk képesek megváltoztatni. Egyedül az Úr képes rá.

Az ördög egy utolsó támadást intéz az Úr ellen. Még mindig azt gondolja, hogy győzhet, és még mindig vannak támogatói. Nem akarunk tanulni, nem akarjuk látni, hogy nem Istennel, hanem velünk van a baj. Nem Ellene kell fordulni, hanem átállni a seregébe, mert még lehetséges. Az ördög és serege vereséget szenved, a megtévesztő a tűz tavába vettetik. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, Jézus az Úr, kövessük Őt, bízzuk Rá életünket.

János látja az ítéletet, a nagy fehér trónt, amely előtt mindenki megjelenik. Nem lehet elbújni, nem lehet a trónon ülőt megtéveszteni. Itt már nincs mellébeszélés, másra hárítás, mert minden rögzítve van. Az életünk rögzítve van. Így azután nincs elfogultság, mert a saját életünk tesz bizonyságot rólunk. Akiket Krisztus vére megtisztított, és bűneik a keresztre kerültek, azok beírattak az élet könyvébe. Oda Jézus vére ír be. Be vagyok-e írva ebbe a könyvbe? Nem a földi anyakönyv adatait másolják át, hanem a Bárány írja be övéit, azokat, akik Rábízták életüket.

Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.