E
|
lihú beszédét
olvassuk tovább, szinte hömpölyög belőle a szó, tele van mondanivalóval, és most
kiárad belőle (Jób 33,1-33). Alázattal beszél, elismeri, hogy Ő is Isten teremtménye, kezének
munkája. Beszédében őszinte kíván lenni, és ez fontos. Ne pusztán ismeretet,
véleményt közöljünk egymással, hanem őszintén tárjuk fel a szívünket.
Természetesen úgy a jó, ha mindkét fél őszinte, és mindkét személy kész
elfogadni Isten vezetését.
Elihú elutasítja Jób önigazságát, és azt kéri, ne pereljen Istennel, hanem
figyeljen Rá, mert Isten szól. Ez lényeges mondanivaló: Isten szól, mert Ő soha
nem hallgat el, nem Nála van a hiba, ha nem halljuk, hanem nálunk. Figyeljünk
Rá, hangolódjunk Rá. Bizony, ez nem mindig könnyű, azonban nekünk kell megtenni.
Mi választunk, hogy perlekedünk Vele, vagy figyelünk szavára. El lehet utasítani
a gonosz elterelő gondolatait, és figyelhetünk felfelé. Jézus úgy jött el a
világba, hogy megüresítette önmagát - ezt kell nekünk is tenni. Meg kell
magunkat üresíteni a saját gondolatainktól, okosságainktól, és engedni, hogy az
Úr szava lényünkig hatoljon, erőt adjon és továbbsegítsen. Az Úr szól, mert
segíteni akar nekünk, de engedjük, hogy segítsen, amit mond, vegyük
komolyan. „Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek
kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád”
(Zsolt 32,9).
Isten többféle módon közelít hozzánk, felhasználhatja az álmot és
látomást is, hogy általa megszólítson és új irányba segítsen. Vegyük észre, ha
szól, mert a hangsúly azon van, hogy szól, sőt, többször is szól. Úgy, ahogyan
Sámuelt is többször szólította - először nem tudta, ki hívja, de aztán ezt
mondta: szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád. Mi is mondjuk: szólj, mert hallja
a Te szolgád. Azonban mi sem mindig törődünk Isten szavával. Megvádoljuk, hogy
nem szól, pedig hányszor nem mozdulunk, amikor hív, és nem tesszük, amit mond nekünk.
Elihú ismeri a könyörülő Istent, tudja, hogy meg lehet szólítani
imádságban, le lehet tenni bűneinket. Ez nagy felismerés, nem kell roskadozni a
bűnök terhe alatt, sőt, az élet terhe alatt sem, mert le lehet tenni Urunk
kezébe. Mi már tudjuk, hogy nem kötelező aggódni, félni, mert mindent mennyei Atyánkra bízhatunk. Hatalmas király Ő, mi pedig e hatalmas és gazdag Atyának
lehetünk a gyermekei. Nincs szükségünk másra, csak gyermeki bizalomra, bízzunk
Benne, hogy amire szükségünk van, megadja a számunkra. Amit pedig nem ad meg, arra
még nincs szükségünk. Mindez akkor megy végbe, ha mi teljes szívünkkel
Isten országára koncentrálunk, ha Isten akaratának megcselekvését tesszük az
első helyre.
Ami jó és bátorító üzenet: Isten nem vétkeink szerint bánik velünk,
hiszen Krisztusban lehajolt hozzánk, bűneinket felszegezte a keresztre, hogy
szabadok lehessünk. Adjuk át minden terhünket, vétkünket, mert a kereszten a
helyük, mi pedig éljünk felszabadult életet Vele. Az Újszövetség örömhíre pont
ez, hogy Isten elengedi minden adósságunkat, mehetünk Hozzá, úgy, amint vagyunk,
ahogyan mehetett a leprás, a vámszedő, a parázna, a samáriai. Senkinek nem
kellett előbb rendbe hozni magát, sőt, a vak koldus mehetett ruháján az utca
porával, de hittel a szívében. Hitte, hogy Jézus vissza tudja adni a látását, és ebben a hitében nem csalatkozott. Jöjjünk úgy, amint vagyunk, sok bűn
alatt, de élő hittel, bízva, hogy Ő újjáformálja szívünket.
János látja a megnyílt eget és rajta keresztül egy fehér lovon ülőt,
akiben felismeri a királyok Királyát, az uraknak Urát (Jel 19,11-21). Igen, meg fog jelenni az Úr, eljön a nagy
pillanat, amikor megítéli az embert. Ma még nem a harcos Úrral, hanem a
Báránnyal találkozhatunk. Ma még a kegyelem korszakában élünk, de eljön az
ítélet ideje is. A lovas ruhájára az volt felírva: Isten Igéje. Az Ige testté
lett, írja János az evangéliumában, Isten szava eljött hozzánk, hogy
megszólítson, megtisztítson, új emberré formáljon. Most azért jön, hogy az Ige
ítéljen meg bennünket. Azoknak a szavaknak fényében, amiket hirdetett, látjuk
meg önmagunkat, azt, hogy Ő mennyire szeret, de nem törődtünk vele, nem vettük
komolyan. Azonban amíg szól az Ige, komolyan vehetjük, mert számunkra az
egyetlen jó megoldás a Krisztusba vetett élő hit. Benne és Általa
teljesedhetünk ki, de Ő nem meghódít, hanem türelmesen formál, mint a fazekas.
Az apostol egy angyalt is lát, aki a napban áll és hatalmas hangon
kiált. De most nem az embereket szólítja meg, hanem a madarakat. Most őket
hívja az Isten vacsorájára. Eddig a Bárány menyegzőjéről hallottunk, oda szólt
a hívás. János elmondta, boldog, aki hivatalos a Bárány menyegzőjére. És most látjuk
meg, hogy miért is. Mert az kimarad Isten vacsorájából, kimarad az ítéletből,
mert már megítéltetett Krisztusban.
Megdöbbentő, hogy a föld királyai mennyire megtéveszthetők, mennyire
elhiszik a fenevad propagandáját, azt gondolják, győzhetnek Krisztus ellen.
Képesek kivonulni Ellene. Hányszor gondoljuk mi is azt, győzhetünk az Úr ellen.
Hányszor hisszük el a gonosz suttogását, amikor azt mondja, fordulj szembe a
mennyei Atyával, menj el otthonról, mint a tékozló fiú. A gonosz megvakít, hogy
ne lássuk meg, mi lesz a vége, ha elszakadunk Istentől. A tékozló fiú élete is
totálisan tönkrement, csak a kegyelem emelte ki a vályúk mellől, és vonzotta
haza. A fenevad és seregre vesztes és elpusztul.
Állj a győztes oldalra! Állj Krisztus oldalára, mert Ő a győztes! Ő azt akarja,
hogy boldogok legyünk, életünk legyen és bővelkedjünk. A mindennapi dolgokban,
lényeges és jelentéktelennek tűnő döntéseinkben is álljunk az Ő oldalára.
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése