A hit hallásból van

N

ehémiás könyvét kezdjük el olvasni, hírt kapott ez az ember Jeruzsálemről, az ottani életről, a városról, és amit hallott, az megindította (Neh 1,1-2,20). A hírek hallatán nem maradt közömbös az otthoniak iránt, hanem felelősség támadt a szívében, fájt mindaz, amit hallott. Fájt Nehémiásnak Jeruzsálem és a nép állapota, megszaggatta ruháit, sírt és imádkozott az Úrhoz. Lássuk meg mi is a lelki romokat, mert a jólét mögött romok találhatók. Ne legyünk közömbösek, hanem könyörögjünk érte, a változásért az Úrhoz. Az tud könyörögni, az Úrhoz fordulni, aki ismeri Őt, és akinek van bizalma Hozzá. Ismerem én az Urat? Tudom, hogy az élet mélységeiből, a lelki halálból is van feltámadás? Mert Jézus Krisztus által ki tud hozni a halálból. Ne legyen természetes a lelki halál, hanem könyörögjünk az Úrhoz ébredésért.

Nehémiás éjjel-nappal imádkozik, ostromolja az eget, válaszra vár. Nem csak egy gyors imát dob az égre, hanem rendszeresen hordozza népét az Úr előtt. Az imádságok közben ő maga is formálódik, bűnbánatot tart az Úr előtt. Neki tárja fel szívét és mondja el mindazt, ahogyan látja a dolgokat, és Tőle vár segítséget és megoldást. Vigyük az Úr elé dolgainkat és mindazokat, akik fontosak a számunkra, várjunk Tőle megoldást, kérjük tanácsát, mielőtt cselekszünk. Nehémiás nem maga döntötte el, mit tesz ebben a helyzetben, hanem várt az Úrra. Már érlelődik benne a hazautazás. Mert, ha az Úr elé borulunk és várunk Rá, kiformálja bennünk mindazt, amit tennünk kell.

Bűnvallást tesz Nehémiás, tehát nemcsak a nép bűneit, hanem a sajátjait is megvallja. Magát is bűnösnek látja, nem csak mások vétkeztek, hanem én is. Nagy gonoszságot követtünk el Ellened - és ebben ő is benne van. Látom-e saját bűneimet, saját felelősségemet azért, ahol tart gyülekezetünk, egyházunk, népünk és ez a világ? Látom-e, hogy én is hűtlen voltam, nem az Úr szava szerint döntöttem? Uram, bocsáss meg, mert nem figyeltem Rád, nem volt fontos az ige, saját fejem szerint jártam, és csak a jólét, a kényelem érdekelt. Mindaz, ami történt, az én bűnöm. Mindezt Nehémiás is látja, hiszen eddig elvolt ő is Súsán várában, de most Isten felébresztette, és megmutatja, terve van vele. A babiloni király helyett a királyok Királyát szolgálhatja, Ő igényli életét. Bizony, ez nem volt könnyű, otthagyni a jó hivatalt, egy ragyogó pályát, és meg kellett ezt még a királlyal is beszélni. De Nehémiás rálépett az imádság útjára, semmit nem tesz, mielőtt azt az Úrral meg nem beszéli. Tudja, az Úr hűséges Isten, Tőle kéri a sikert, hiszi, hogy az Úr elrendezi, előtte fog járni. Hidd te is, hogy ha Rábíztad, ha letetted az Úr kezébe dolgaidat, Ő előtted jár. A legnehezebb helyeken is megnyitja az ajtót.

Azt látjuk, hogy Isten előtt nincs elzárt terület. A világbirodalom uralkodójának a trónterme és a szíve is nyitva van. Ő belép oda, és munkálkodik övéiért. Az Úr ma is cselekszik övéi érdekében, hordozza népét, életünk, szolgálatunk nem a hatalmaktól függ. Csak vigyük bátran az evangéliumot, és éljük azt, és meglátjuk, Isten előttünk jár. A vezetőknek is hallani kell, nekik is az evangéliumra van szükségük.

A király meglátja Nehémiás szomorúságát, ez is az Úr munkája. Meglátom-e én azt, ami nem látható, ami a szív mélyén található? Van-e érzékenység bennem mások problémája iránt? Nehémiás feltárja a király előtt azt, ami nyomasztja. El tudják-e nekünk mondani a problémát, megoszthatják-e velünk gondjaikat? A király kész volt időt szánni rá. Szánjunk időt egymásra, gyakran a meghallgatás fél gyógyulás. Nagy szükség van meghallgatni tudó tanítványokra. Nehémiás meglátja, hogy az Úr mindent elintézett, a király megadja, amit kér, és támogatja útja megvalósításában.

Nem mindenki örül ennek, vannak, akik rosszallják. Az ördög soha nem örül, amikor az embernek, Isten népének valaki a javát akarja. Mennyire támadták Jézust, amikor eljött a bűnösökhöz, és megkereste őket. Nem tetszett a gonosznak az ember-, az életmentő akció. Az Úr munkájában mindig vannak ellenségek, akadályozók, de nézzünk felfelé, és örüljünk Urunknak.

Az ellenség azonnal akcióba lép, elkezd gúnyolódni, vádolni, úgy látszik, gyakran ennyi is elég, hogy elrémítsen. Hányszor félreállunk már a gúnyszavakra is, de Nehémiást más fából faragták, nem ijed meg, hanem megvallja, hogy küldetésben jár. A menny Istene bízta meg, és hiszi, hogy sikerre is vezeti őket. Mer Istenre hivatkozni, és ezért nem hátrál meg. Maga mellett tudja Istent, és ha Ő vele van, akkor ki lehet ellene. Ha az Úr velem van, ki lehet ellenem? Menjek tovább bátran, és tegyem, amivel megbízott.

Pál apostol tovább írja levelét, és továbbra is az Urat látja lelki szemei előtt (Rm 10,1-21). Azt írja, amit Tőle kap. Ő is felelősséget érez zsidó népe iránt, és azt szeretné, ha üdvözülnének. Fontos, a legfontosabb, a jólétnél, a hírnévnél is fontosabb az üdvösség. Azt szeretné, ha a zsidók is megtapasztalnák. Azért könyörög üdvösségükért, mert maga is megtapasztalta, hogy az örök élet mindennél jobb, és szeretné, ha ez a jó az övék is lenne. Munkálkodjunk mi is azért, hogy az Úr kegyelmét megismerje környezetünk, családunk tagjai, ne elégedjünk meg azzal, hogy nekem örök életem van, hanem munkálkodjunk, hogy mások is eljussanak ide.

Hogyan lehet a miénk az üdvösség? Hit által, a Krisztusba vetett hit által. Mi nem tehetünk érte semmit, csak alázattal, bűnbánó szívvel elfogadhatjuk. A törvény megtartása sem segít, hisz nem is vagyunk rá képesek. A törvény Krisztushoz vezet, és rámutat, Ő a segítség. Szemem a hegyekre emelem, honnan jön segítségem, segítségem az Úrtól jön, a Golgotáról árad az élet vize, ömlik Jézus vére, ami megtisztít a bűntől. Jöjj a Golgotához, és ott lehull a teher, szabad lehetsz, szabad.

Pál diadallal írja: „aki hisz őbenne, nem szégyenül meg, és aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Aki segítségül hívja, az megtapasztalja, hogy Ő Úr mindenek felett, és neki is Ura lesz. Ő Úr, Küriosz, ami azt jelenti, egész életem és a világmindenség Ura. Ez a hitvallás az életébe is kerülhetett annak, aki ezt kimondta. Urad Ő neked? Mered vállalni mindig, és teszed, amit mond? Úgy Úr, hogy teszem, amit mond. Ő életem parancsnoka, és lesem, amit mond.

A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. Ezért tesz meg mindent a gonosz, hogy ne szóljon az ige, ne adjuk tovább, amit kaptunk, mert élet csak az ige által támad. Isten szava az a vetőmag, ami, ha bejut a szívbe, elvégzi munkáját, termést hoz. Tegyünk meg mindent azért, hogy mindenkihez eljusson az ige. Mert mindenkinek az igére, az Úr szavára van szüksége. Ebben van erő, ami talpra állít, de fény is, ami megvilágítja lábunk előtt az utat. Ahhoz, hogy emberek hitre jussanak, igét kell hallaniuk, ebben te is eszköz lehetsz.

Ó, Sion ébredj

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd:a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.