Gazdagság Krisztusban

E

lindult végre a várfal építése, de nem vállalkozóknak adták ki, hanem maguk építették újra (Neh 3,1-38). A papoktól kezdve a nép fiaiig mindenki részt vállalt a munkában. Felosztották részletekre, mindenki kapott egy szakaszt, amit neki kellett helyreállítani. Összefogtak a családok tagjai, voltak, akik lányaikkal építettek, mindenki számára fontos volt, hogy elkészüljön a fal. Magával ragadó ez az áldozatkészség és az Úr ügyéért való buzgóság. Milyen buzgóság van bennem? Égek-e az Úr ügyéért, Isten országáért?

Ma, ha a gyülekezetben valamit tenni kell, olyan gyorsan kiadjuk vállalkozóknak, nem mi tesszük bele az erőnket, munkánkat, inkább megfizetjük mások munkáját. De vajon mi örvendezteti meg az Urat, ha mi magunk végezzük, és Iránta való szeretetből készek vagyunk izzadni, szenvedni, vagy ha lazán elintézzük pénzzel a dolgokat? Belegondoltunk abba, hogy Isten nem pénzzel intézte el megváltásunkat? Nem fogadott fel hivatásos misszionáriust, hanem a Fiát küldte el, egyszülött Fiát adta bele ebbe a bűnös világba. Őt bízta meg, hogy szenvedések és halála által mentsen meg minket.

A saját életünket is mi vegyük kézbe. Ne mástól várjuk, hogy majd helyrehozza, ne bízzuk másik emberre életünkért a felelősséget, hanem vállaljuk azt fel. Tegyük Urunk kezébe magunkat, és induljunk Vele az élet harcaiba. Ha már régen dolgoztunk, Jézussal mozduljunk, keressünk munkát, és fogjunk hozzá. Ha így teszünk, az Úr segít, és lépésről lépésre előbbre jutunk. Ezek az építők sem vártak másra, maguk fogtak hozzá. Te se várj másra, fogj hozzá Jézussal. Ne is halogasd holnapra, ma kezdd el az újjáépítést.

Nem volt könnyű a munka végzése, mert az ellenség is résen volt. Tóbijja és Szanballat mindent megtett, hogy ellehetetlenítse az embereket. Lelki rombolást végeztek, semminek nevezték a munkát, gúnyolódtak: még egy róka is ledönti. Bizony, az ellenség gyakran értelmetlennek tünteti fel az Isten országában végzett munkát. Gyakran hajlamosak vagyunk a csüggedésre, mert nem látunk eredményt, sőt, van, amikor igen gyorsan lerombolja, amit az igével, lelkigondozással felépítettünk.

Értelmetlennek és lehetetlennek tüntetik fel a vállalkozást: életre kelthetik-e ezt a halom követ? A gonosz azt mondja, ne foglalkozz vele, úgy sem sikerül, olyan romos már az életed vagy a mások élete, ezt már nem lehet életre kelteni. Nem lehet kezdeni vele semmit. Azonban az ige rámutat, az Úr Jézus feltámadt, és Ő képes életre kelteni még a holtakat is. Nincs lehetetlen a számára. Így meg kell próbálni az élettelennek látszó életeket is Jézushoz vinni, Ő a mi reménységünk.

Isten népe nem figyelt a gúnyolódók, a rombolók szavára, hanem nagy kedvvel folytatta a munkát. Miért? Mert Istenre néztek. Nem a csúfolódókat figyelték, hanem imádságos szívvel végezték a munkát. Ne az ellendrukkerekre, hanem az Úrra nézzünk, Vele sikerül az építés.

Isten másként gondolkodik, mint mi, Ő nem vetette el Izráelt, bűneik és Jézus megölése ellenére sem. Mi az ellenünk vétővel megszakítjuk a kapcsolatot, de Isten nem. Továbbra is lehetőséget ad Isten népének a megtérésre. Igen, azóta már minket is elvethetne, hiszen kétezer éve szól az evangélium, és nem tért meg az egész emberiség, de egész népünk sem. Mennyi bűnt elkövettünk Jézus neve alatt, amit nem bántunk meg, nem rendeztük, és Isten mégis kegyelmes. Áll még a kereszt, ahol a teher lehull, oda lehet borulni bűnbánattal.

Néha mi is elkeseredünk, és azt gondoljuk, mindenki hűtlenné vált, csak mi maradtunk meg, az Úr azonban rámutat, van maradék, és lesz is mindig. Mindig hagy az Úr olyanokat, akik nem borulnak le, nem hódolnak meg az ügyeletes bálványok előtt. Vannak mások is, akik hisznek, akik a keskeny úton járnak, keressük őket, erősödjünk egymás hite által. A maradék segítse egymást. Nem elég újjászületni, hanem ebben az életben növekedni kell, és ehhez közösségre is szükség van, ezt biztosítja számunkra a gyülekezet. Ha a világban keressük a közösséget, lelkileg visszafejlődünk, és egyre távolabb kerülünk az Úrtól.

Izráel botlása azért történt, hogy legyen időnk nekünk, pogányoknak, a népek fiainak hallani az evangéliumot, és Istenhez térni. Egy időre félretétettek, és ez az idő a pogányok ideje. Használjuk jól fel, keressük Isten kegyelmét, kérjük bocsánatát. Hozzá jöjjünk és Nála keressük, Tőle várjuk a megoldást. Csak Istennél csendesül el a lelkünk, Tőle kapunk békességet. A Lélek orvosa Krisztus.

Izráel bukása a világ gazdagságává lett, mert így vált hozzáférhetővé számára Isten országának gazdagsága, minden kincse. Hiszen Isten országának minden kincse Krisztusban van elrejtve. Keressük Őt, keressük ezt a kincset, adjunk mindent oda érte. Krisztusban tárul fel előttünk, ismerjük meg minél jobban, éljünk Vele és Általa. Mert Krisztus az élet!

 Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.