Jézus által diadalmaskodunk

E

zsdrás imádságban az Úr elé állt, mielőtt bármit is tett volna, Istenhez fordult (Ezsd 9,10-15). A hazatérést Vele kezdte. Kezdd te is az Úrral ezt a mai napot, állj Elé imádságban, ne legyen semmi fontosabb. Ezsdrás népe és a saját életét is Isten igéje fényénél értékelte. A fogságra kereste a magyarázatot, és rádöbbent: bűneik miatt történt. Nem véletlen esemény volt ez, és nem lehet csupán politikával magyarázni, Isten ítélete volt ez hűtlenségük miatt. Nagyon jól látja, hogy elhagyták az Úr parancsolatait, vagyis nem vették komolyan Isten szavát, nem aszerint éltek, amit kijelentett az igében. Az istentisztelet és az élet elvált egymástól. Ott voltak ugyan a templomban, de nem az Úr szava, nem a tíz ige szerint irányították életüket, hanem a bálványokat imádták.

Álljunk az Úr elé, mert csak ott láthatjuk életünk történéseit, csakis ott érthetjük meg, hogy nem véletlenül történek a dolgok, hanem bűnös életünk következményeivel találkozunk. Imádság közben ismerjük fel, hol is tértünk el az igétől, melyik terület az, ahol nem számoltunk Istennel. Az Úr prófétái által szólt népéhez, mondhatnánk, igehirdetőket küldött, akik elmondták mindazt, amit Istentől kaptak. Gondolhatunk Jeremiásra, akinek a belsejét tűzként égette az ige, mondania kellett, pedig legszívesebben nem mondta volna, hiszen így sok szenvedés érte. De mondta, mert nem tehette, hogy ne mondja, mert Isten szava jelentette a nép számára a reménységet. Ha komolyan veszik, és elfordulnak a bálványoktól és az Úrhoz ragaszkodnak, a fogság is elmaradt volna. De nem vették komolyan az ige hirdetőit, inkább megverték, bebörtönözték vagy megölték őket. De Isten szavát nem lehet érvénytelenné tenni. És úgy sem tehetünk, mintha nem hallottuk volna. Ezért vegyük ma komolyan! Milyen sokan hallják ma, de engedelmeskednek is neki, teszik, amit Isten mond?  Ha hallgatunk az Úr szavára, kivirágzik az élet.

Ezsdrás a vegyes házasságokban, a pogány népekkel való összeházasodásban látja a nép fő bűnét, az ítélet okát. Az Úr határozottan megmondta, ne házasodjanak össze velük, mert akkor a bálványimádás, a pogány szokások fognak rájuk hatni, vagyis Isten népe elpogányosodik. Ma is fenyeget bennünket az elpogányosodás. Templomba még eljárunk, de az életünk nem Krisztust követi, már nem ő a minta, hanem a világ. Ma szintén a férfi-nő kapcsolatok terén áramlik be a világ felfogása, és kerít hatalmába a bűn. Nem az igét veszi sok ember zsinórmértékül a kapcsolatokra nézve. Isten azt akarta, hogy népe világosság legyen, szent élete példakánt szolgáljon a nem zsidó népek számára is. Példa-e az életünk?

Ezsdrás hálás az Úrnak, mert meglátta, hogy Ő hűtlenségük ellenére is hű maradt hozzájuk, irgalmasan bánt velük. Az ítéletben is kegyelmes volt, mert hagyott maradékot, és megengedte, hogy ez a maradék hazatérjen. Isten kegyelme mindig átragyog még az ítéleten is, mindig megjelenik, életünk legsötétebb pillanataiban is. A keresztről is a kegyelem hajol alá, egyrészt a két lator felé, másrészt a kereszt tövében állók felé. Ellenségeinek, az öklüket rázóknak Ő nem rázza vissza az öklét, nem fenyegeti pusztulással őket, és nem is átkot kér rájuk, hanem imádkozik értük. Az Atya bocsánatáért könyörög. A kegyelem kétezer éve ragyog a bűnös világ egén, az emberi sötétségbe Isten bűnbocsátó szeretete árad bele, van kegyelem, van megbocsátás, újrakezdés, örök élet. És mindez egyedül Jézus Krisztusért. Mit kell ezért tennünk? Csupán el kell fogadni a kegyelmet, befogadni szívembe a Megváltót. Ezsdrás világosan látja, hogy a kegyelemhez az őszinte bűnbánat és az életváltozás, a bűnnel való szakítás vezet. Ez a mi utunk is.

A már olvasott mély gondolatok papírra vetése után felsóhajt az apostol: „Mit mondjunk tehát ezekre?” Mit is mondhatnánk, hiszen végig az Úr értünk való munkájáról volt szó. Elmondta, hogy mi csődöt mondtunk, a bűnnel szemben tehetetlenek vagyunk, nincs esélyünk az örök életre sem, de Isten megoldotta a problémát, szabadítását adta Jézus Krisztusban. És aki a Fiút segítségül hívja, annak örök élete van és valóban szabad.

A feltett kérdésre meg is adja a feleletet, „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”. Ebben benne van, Isten nincs ellenünk, hanem mindent megtesz értünk, a megmentésünkért. És ha Isten mindent megtesz értünk, akkor ki lehet ellenünk? Akkor a gonosz terve nem lehet eredményes, nem tudja megakadályozni az ember üdvösségét.

Az apostol most is Istenre néz, és ezt javasolja nekünk is. Ne a saját gondolatainkra, emberi véleményre, a gonosz suttogására figyeljünk, hanem arra, mit tett értünk Isten. Csakis az Ő tetteire nézzünk, a gonosz el akarja hitetni: Isten nem szeret, nincs esélyed, de ha az Úrra, az igére figyelünk, meglátjuk, hogy ez nem igaz. Tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta. Ez bizonyítja irántunk való szeretetét, odaadta a Fiát értünk a kereszten. Aki erre képes volt, az nem pusztulásunkat akarja, hanem azt, hogy éljünk. Aki kész volt Fiát értem halálba adni, az engem életre akar segíteni, az vár rám, bárhonnan jövök is.

Ne engedjünk a csüggedésnek, a reménytelenségnek, hanem merítsünk erőt az igéből, Isten velünk van, kegyelmét kínálja a bűnösnek, csak meg kell ragadnunk. És ha már az Övé az életem, ha követem Jézust, úgy indulhatok a mindennapi harcba, hogy velem van az Úr. Ha velem van, nem félek, ember mit árthat nekem?

Isten ajándékoz, Jézussal mindent nekünk ad, ami az új életre szükséges. Minden eszközt megad, hogy végig tudjuk járni a keskeny utat, és célba érjünk. Ajándékai azonban Jézussal együtt érkeznek és működnek. Jézustól nem lehet elválasztani sem a kegyelmet, sem az új élet áldását. Nem lehet csak az ajándékokat átvenni, akinek nem kell Krisztus, az az ajándékokat sem kapja meg.

Krisztusban Isten szeretete jelent meg, és ettől nem választhat el semmi és senki. Pedig hányszor üres a szívünk, ki vagyunk tikkadva, nem érezzük közelségét - az apostol arról beszél, hogy az élet nehézségei, próbái sem választhatnak el Tőle, mert Ő ott van próbáinkban, harcainkban, mert magunkban vereségre vagyunk ítélve. Krisztussal azonban diadalmaskodhatunk. Dávid is meglátta, hogy egyedül vereségre van ítélve Góliáttal szemben, de az Úr nevébe kapaszkodva győztes lesz. Csakis Vele győzhetünk. Jézus által diadalmaskodunk a gonosz, a bűn fölött. Azért vagyunk a világban, hogy Krisztus nyomában járva harcoljunk a bűn emberpusztító munkája ellen. A győztes fegyver az evangélium, a Krisztusról szóló jó hír, hát vállaljuk, hirdessük.

Krisztus Jézusban Isten szeretete jelent meg, igen, Ő ezt a bűnös, Tőle elfordult világot is szereti, és azért jelent meg a földön, hogy szeretete által magához vonzzon. Azt akarja, hogy végre rádöbbenjünk: Krisztus a megoldás, Általa van esélyünk és lehetőségünk az örök életre. Jézus nélkül nem érünk célt. Így tehát a mai napon is ragadjuk meg Krisztust, vagy inkább engedjük, hogy Ő ragadja meg az életünket, Ő kezdhessen már végre velünk egy újat.

Győzhetetlen én kőszálom

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.

2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.

4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.

5.      Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.

Isten áldásával.